Az emberi test (Corpus humani) makroszkópos és finomabb szerkezeti felépítése az alapja mindazoknak az életműködéseknek, valamint azok életkorral járó változásainak (Az emberi élet szakaszai), amire az ember fizikailag és szellemileg képes. Az ember alakilag és működésileg a törzsfejlődés (phylogenesis) során emelkedett ki a többi emlős faj közül, és agyának fejlettsége, valamint a két lábon járás és a kezek eszközhasználatra alkalmassá válása révén válhatott fejlett közösséget, társadalmat alkotó, a céltudatos munkát létalapjává tévő, történelemben és kultúrában élő, bár a biológiai törvényszerűségeknek alapjaiban alávetett lénnyé. Az emberre jellemző a felegyenesedett, álló testtartás, ami a test felépítésében is megmutatkozó jellegzetességekkel jár.
Az emberi test fő részei:
- (caput) – fej
- (facies) – arc
- (frons) – homlok
- (vertex) – koponyatető „csúcsa”
- (occiput) – tarkó, nyakszirt
- (tempora) – halántékok
- (cervix, collum) – nyak
- (truncus) – törzs
- (thorax) – mellkas
- (abdomen) – has
- (pelvis) – medence
- (membri (extremitates) superiores) – felső végtagok (vállöv, felkar, könyök, alkar, csukló, kéz)
- (membri (extremitates) inferiores) – alsó végtagok (medenceöv, comb, térd, lábszár, boka, lábfej)
Szerkezeti elvei
Két fontos szerkezeti elv érvényesül részlegesen a test felépítésében: kétoldali (bilateralis) szimmetria és a szelvényezettség (metameria).
Szervrendszerei
Hasonlítanak az emlősök más fajainak analóg szervrendszereihez, de természetesen módosultak az álló testhelyzet, a két lábon járás és az életmódbeli eltérések miatt. A legfontosabb eltérés az agynak a testmérethez viszonyított nagy mérete, funkcionálisan pedig az agykéreg működésének minőségileg új, emberre jellemző szintje.
A szervrendszerek
- csontvázrendszer (systema skeleti)
- izomrendszer (systema musculorum)
- keringési rendszer (systema vasorum)
- idegrendszer (systema nervorum)
- érzékszervek (organa sensuum)
A zsigeri rendszerek
- emésztőrendszer (apparatus digestorius)
- légzőrendszer (apparatus respiratorius)
- húgyivar rendszer (apparatus urogenitalis)
- belső elválasztású mirigyek (endokrin) rendszere (glandulae sine ductibus).
A szervrendszereket képező szerveket a sejtekből és sejtközötti állományból álló szövetek gyakran igen változatos összetételű, de rendezett szerkezetű együttese alkotja.
Működése
Az emberi test normális működéseivel az élettan (physiologia) foglalkozik. (Bár az anatómia és az élettan között számos átfedés van). Külön tudományágak foglalkoznak a méhen belüli fejlődés történéseivel (embryologia) és az időskor jellemzőivel (gerontologia). Mindezek megismerése lényegében annak alapjául szolgál, hogy segítsen a kóros eltérések (betegségek) felismerésében, és azok megfelelő gyógyításában.
Az emberrel foglalkozó más tudományágak
Az emberi test szerkezetét és működését elsősorban orvosi szempontokból megközelítő tudományágak mellett az emberrel, vagy az emberrel (is) foglalkoznak többek között: az örökléstan/genetika, az embertan/antropológia, a törzsfejlődéstan (phylogenetika)