Első alkalommal egy mozgásszervi állapotfelmérésen vesz rész a Hozzám érkező páciens. Egy részletes anamnézisfelvételt követően vizsgálok.

A páciensek nagy része valamilyen fájdalomról számol be fő tünetként. A fájdalom jellegéből adódóan differenciálom a tüneteket mozgásszervi tesztekkel, mozgásvizsgálattal és állítom fel a mozgásszervi diagnózist, amin a további terápia alapul.

A vizsgálatban a manuálterápiás kezelések módszertana is segíti a munkám. A vizsgálat során a fájdalom okát keresem, hogy annak megszüntetésével érjük el a gyógyulást. Az állapotfelmérés alkalmával a kezelést is elkezdem, hogy a fájdalom csillapítása, a tünetek enyhítése azonnal megkezdődjön, a páciens már az első alkalom után jobban érezze magát.

A terápiás cél a fájdalomcsillapítás, a mozgékonyság növelése, az újbóli sportolás is szerepelnek, ha korábban sportolt az illető. A terápia egyéni és paciensorientált.

Az első alkalom része az állapotfelmérésen kívül a mozgásterápia is. Gyógytorna és pilates gyakorlatok alkalmazásával egészül ki mindez.

A páciensek kapnak feladatokat otthonra is, tanácsokat a hétköznapokra, hogy a mindennapi mozgások minél könnyebbek legyenek számukra.

A kezelések alkalmával a mozgásterápiát kiegészítem különböző manuális technikákkal. A gyógyulás hamarabb következik be, a tünetek korábban enyhülnek illetve szűnnek meg, amennyiben a mozgásterápiát és a kezelési módszereket ötvözzük.

Az úszás olyan sporttevékenység, amit versenyszerűen is lehet űzni, de szabadidős tevékenységként, valamint egészségügyi célból is sokan kedvelnek. Az egyik leghatékonyabb mozgásforma, hiszen a legtöbb izomcsoportot egyszerre mozgatja meg. Ráadásul a sérülés és a túlterhelés veszélye is kicsi. Gerincbántalmakban szenvedőknek, illetve baleseti rehabilitációban részesülő pácienseknél szokták egészségügyi célból javasolni.

Szinte bármilyen gerinc problémával küzdünk, vagy csak a tartásunk nem megfelelő, az orvos úszást javasol. De miért teszi ezt, és vajon mindenkinek egyformán jó ugyanaz a mozgásforma? Mutatjuk a pontos válaszokat!

Az úszás pozitív hatásai

• Az úszás számtalan izmot munkára ösztönöz, emellett fejleszti az állóképességet és növeli a mozgékonyságot.
• Úszás során az izmok rugalmassága nő, az ízületek és a gerinc mozgékonysága fokozódik.
• Fejleszti és gyorsítja az anyagcserét, emellett a szív-és érrendszer működését is képes pozitívan befolyásolni, melynek következtében javul a szövetek és sejtek oxigénellátása.
• Úszásnál figyelni kell a légzésre: ez az egyetlen sport a világon, amely légzésszabályozásra kényszerít – emiatt a légző szervrendszer is fejlődik.
• Az úszás fokozza a szellemi teljesítményt, a kiváló iskolai teljesítmény főleg gyermekkorban tűnik ki.
• Az emberi szervezet 500-700 kalóriát éget el óránként úszás közben, ezért fogyókúrázóknak is ajánlott.
• Az úszás asztmás betegek számára a tünetek enyhítésére ajánlott, hiszen jótékony hatása van a légzésszabályozásra.
• Csontritkulás esetén az úszás javítja az ideg-izom koordinációt, és segít megelőzni a csonttöréseket.
• Úszás során a sportsérülések valószínűsége elenyésző.

Mit erősítenek az egyes úszásnemek?

• Hátúszás hatásai: Hatékony edzés az egyenes és az összetett hasizmokra. Eredmény: 206 kalóriát égethetsz el vele 30 perc alatt, normál tempóval.
• Mellúszás hatásai: Látható eredményeket érhetünk el a fenék, a térd és a végtagok terén. Eredmény: 295 kalóriát tudsz vele elégetni 30 perc alatt, normál tempó mellett.
• Pillangóúszás hatásai: Kedvező hatással van a belső szervekre, a vállakra és a hátra. Eredmény: 324 kalóriát égethetünk el vele 30 perc alatt, normális tempó mellett.
• Gyorsúszás hatásai: Jótékony hatása van a belső szervekre, a fenékre és a vállakra is. Eredmény: 206 kalóriát égethetsz el vele 30 perc alatt.

A gyorsúszás főként a belső szervekre hat, a feneket és a lábakat formálja. Hiszen a gyorsúszás karcsapásainak kivitelezéséhez a törzsnek egyenesnek kell maradnia, ehhez pedig a megfeszített has, csípő, comb és hát járul hozzá. A jó technikájú gyorsúszás kevésbé fárasztó, mint a mellúszás, annak ellenére, hogy sokan az ellenkezőjét gondolják.

A mellúszás lassabban égeti a kalóriákat – hiszen lassabban is végezzük -, és szintén a feneket, a térdet és a karokat veszi igénybe, azokra hat jótékonyan. Sokan végig kitett fejjel tempóznak, ami nem ajánlott, mert nagy terhet ró a nyakizmokra és a gerincre, és sokkal fárasztóbb is, mint a szabályos mozdulatok. A hátfájósoknak a pillangóúszás ajánlott, amely a vállakra is jó.

A hátúszás pedig többek között a hasizmokat dolgoztatja meg, miközben pihentető hatással bír.

Összefoglalva az úszás nagyon jól erősíti a törzs-, váll-, és lábizmainkat, de nem bír önmagában tartás korrekciós hatással. Azaz, ha tartási rendellenességünk van, önmagában nem oldja meg a problémát, mert a helytelen tartásban erősítjük az izmainkat.

Milyen esetekben jön jól a tartáskorrekciós torna?

• Hanyagtartás
• Fokozott háti görbületek
• Gerincferdülés
• Scheuermann-kór

A felsorolt elváltozások esetén először tartáskorrekciós tornára van szükség, amit a gyógytornász személyre szabottan állít be, és a szakemberrel egyeztetve kell megbeszélni, hogy az egyes tartáshibák esetén melyik úszásnem javasolt, és melyik nem.

• Gerincsérv
• Isiász
• Lumbágó
• Hátfájás
• Csigolya blokk

Fontos leszögezni, hogy az említett kórképek esetén nem fogja megszüntetni a tüneteinket az úszás. A gyógytornász először a panaszainkat kiváltó okot szünteti meg, utána pedig célzott törzs-stabilizációs tréning keretein belül lehet elkezdeni az úszást – olyan tempóban, és azt a fajtáját, amit a szakember javasol, hogy a kívánt eredményt érjük el, és az elért eredményt meg is tartsuk.

Kiknek ajánlott rendszeresen úszni?

Ha légzőszervrendszeri problémával küzdünk, az úszás kifejezetten hatékonyan erősíti a ki- és belégző izmainkat. De csakis orvosi engedéllyel és szakemberrel (gyógytornásszal) egyeztetett mennyiségű és milyenségű úszás javasolt. A víz minősége nagyban befolyásolja, hogy hova mehetünk úszni. A nem megfelelő minőségű és tisztaságú vízben való sportolás pedig többet árthat a légzőszervrendszerünk fertőzésének veszélye miatt, mint amennyit használ.

Ha csontritkulásban szenvedünk, ajánlott hozzáértő szakember (gyógytornász), edző segítségével összeállított, több fajta mozgást végezni, hogy ténylegesen olyan irányú terhelést kapjanak a csontjaink, amik építő jellegűek. Ugyanis a csont épülését az izmok húzási iránya határozza meg.

Általános kondíció javításra, idősek vagy hobby-sportolók rendszeres testmozgásához kimondottan ajánlott az úszás és a vízben végzett mozgás. Bár az úszás során a sportsérülések lehetősége elenyésző, a nem jól beállított edzés nem hogy a kívánt hatást nem éri el, de kellemetlen tüneteket is okozhat. Mint minden sport elkezdésénél, kérjük ki egy szakember véleményét, majd terhelhetőségünknek, illetve problémánknak megfelelően állítsuk be az edzésünket. Ugyanolyan komolyan kell venni ezt, mintha lemennénk egy edzőterembe, és nagy súlyokat szeretnénk emelgetni.

A konditermekben miért olyan egyértelmű mindenkinek, hogy ha nem akar lesérülni, akkor igen is segítséget kér a terem- vagy személyi edzőtől, és személyre szabott, jól összeállított edzéstervvel vág bele, hogy fejlessze izmait?! A nem jól kivitelezett úszás és a nem megfelelő terhelés beállítása ugyanolyan gondokat, sérüléseket és problémákat okozhat.

Miért nem figyel szinte senki az úszás előtti bemelegítésre?

Nem csak olimpikonjainknak fontos edzés előtt bemelegíteni, továbbá az úszás után levezetni és nyújtani. A csapból is ez folyik, hogy bármely sportolás előtt Bemelegítés!, utána pedig Levezetés!

A bemelegítés során felpörög a szívműködés, a vérkeringés és a légzés, így emelkedik az izmok hőmérséklete, kitágulnak a hajszálerek, megindul az izzadás. Ha elhagyjuk a bemelegítést, a szervezetünket “hidegindításra” kényszerítjük, mely több energiát igényel, és ezt érezni fogjuk pár percnyi úszás után, egy hirtelen jövő fáradtságérzés formájában; sőt, a sérülésveszélyt is fokozzuk a hideg, merev izmok hirtelen terhelésével. A bemelegítés időtartamában és tartalmában is eltérő lehet attól függően, hogy kezdő, haladó vagy profi úszóról van szó.

Mindenképpen be kell tehát melegítenünk az edzés során használni kívánt izmainkat és Ízületeinket. Ugyanis a mozgás “keni” be az ízületeinket, és így védjük a sérülésektől is azokat.

Úszás előtti bemelegítő gyakorlatok

• Nyak bemelegítése, fejünk óvatos fordítása, oldalra hajtása
• Csukló-, könyök- és vállkörzések, lapockazárások és nyújtózások
• Törzsfordítások, oldalra hajlások
• Csípőkörzés, guggolások, lábujjhegyreállás

Úszás utáni levezető, nyújtó gyakorlatok, edzések utáni nyújtás

Ezek a gyakorlatok adják vissza izmaink rugalmasságát, hajlékonyságát, és segítik megelőzni a tejsav felgyülemlését és az izomláz megjelenését.

A következők ajánlottak:

• Kar és vállizmok nyújtása
• Hátizmok nyújtása
• Has- és oldalsó törzsizmaink nyújtása
• Comb feszítő- és hajlító izmainak nyújtása
• Vádli nyújtása

Gyógytornász-fizioterapeuta meghatározása:

A gyógytornász-fizioterapeuta olyan felsőfokú végzettségű  elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező egészségügyi szakember, aki  munkáját önállóan, orvosi diagnózis alapján végzi és irányítja. Képes önállóan teljes, komplex fizioterápiás ellátás nyújtására.

A terápiás team tagjaival konzultál, partnerként együttműködik velük.

A gyógytornász elsősorban mozgásterápiával és manuális technikákkal kezeli a mozgásszervi, belgyógyászati, neurológiai, szülészeti-nőgyógyászati, valamint a pszichiátriai betegségekben szenvedő különböző életkorú személyeket. Önálló fizioterápiai vizsgálat alapján méri fel a beteg és a mozgáskárosodott emberek állapotát, fizikai képességeit. A vizsgálat eredményét értékeli, ez alapján véleményt alkot a beteg aktuális állapotáról és funkcionális diagnózist állít fel. Meghatározza a prognózist, kezelési célokat. Kezelési tervet állít fel, és elméleti ismereteire támaszkodva önállóan, felelősséggel választja ki és alkalmazza a szükséges fizioterápiás eljárásokat, a kezelés eszközeit  a beteg állapotának, az orvosi véleménynek és a szakmai protokollok figyelembevételével. A gyógytornász vizsgálja és méri a fizioterápiás beavatkozások hatásait, az eredményeket értékeli.

A gyógytornász feladata:

1.Vizsgálja az ízületek mozgáshatárait és a mérések alapján különböző passzív mobilizációs technikákat valamint aktív mobilizáló gyakorlatokat alkalmaz az ízületi mozgáspálya helyreállítása és megelőzése céljából.

2.Meghatározza a mozgáspályát beszűkítő zsugorodott izmokat és ennek megfelelően az izmok rugalmasságát fokozó mobilizációs módszereket épít be.

3.Vizsgálja és meghatározza az izmok erejét

4.Vizsgálja az izmok tónusát és a mozgásszabályozás normalizálását célzó módszereket alkalmaz.

5.Megfigyeli a mindennapi élet mozgásait, a mozgáskorlátozottság okozta funkciózavarokat, elemzi a járás folyamatát, az egyensúlyt ülő és álló testhelyzetben, a hely- és helyzetváltoztatást, a segédeszközök, a különböző ortézisek, protézisek használatát. A hétköznapi funkciók javítása érdekében kiválasztja az adott állapotra adaptált, személyre szabott facilitációs technikákat. Járástréninget alkalmaz segédeszközzel vagy anélkül, tanítja a járást sík és egyenetlen talajon, emelkedőn,és lejtőn valamint lépcsőn. A mozgásprogrammal a lehető legnagyobb önállóságra törekszik.

6.Az izmok erejének, állóképességének növelését, és a koordináció javítását célzó gyakorlatokat alkalmaz.

7.Vizsgálja a végtagok keringési zavarát Speciális aktív és passzív módszereket alkalmaz (értorna, nyirokmasszázs, kompressziós kezelések)

8.Vizsgálja a tartást és tartásjavító programot állít össze.

9.Vizsgálja a respiratórikus és kardiális funkciókat. Légzésjavító módszereket alkalmaz, növeli a kardiopulmonális állóképességet.

10.A betegnek otthoni rehabilitációs programot állít össze.

A gyógytornász kompetenciái

Olyan betegek, ügyfelek ellátása, akiknek valamilyen károsodása, funkciócsökkenése, fogyatékossága keletkezett vagy változás állt be a fizikai és egészségügyi állapotukban valamilyen betegség vagy sérülés következtében. Terápiás tevékenység és a fogyatékossági folyamat megakadályozása.

• Károsodás: anatómiai, élettani, mentális vagy pszichés szerkezeti illetve funkcionális eltérés, hiány;
• Funkciócsökkenés: funkcionális mozgások végrehajtásában jelentkező eltérés;
• Fogyatékosság: Mindennapi tevékenységek végrehajtásában való akadályoztatottság.
• Más egészségügyi (szak)dolgozókkal történő együttműködés, team munka.
• A funkcionális mozgások optimális kivitelezését akadályozó kockázati tényezők felismerése.
• Preventív jellegű, egészségmegőrző, egészség gondozó és fejlesztő, wellness és fitness tevékenységek végzése.
• Betegoktatás, konzultációs tevékenység, szakmai oktatási feladatok.
• Kutatás, tudományos tevékenység.
• A fizioterápiás szolgáltatások irányítása és felügyelete

A gyógytornász tevékenységét az alábbi területeken  végzi

• Primer prevenció: megelőzés
• Szekunder prevenció: A betegségek időtartamának csökkentése, betegségek lefolyásának, súlyosságának mérséklése, szövődmények megelőzése, korai diagnózis és helyes terápiás beavatkozás által.
• Tercier prevenció: a fogyatékosság mértékének mérséklése, a rehabilitáció eredményességének segítése.
• Gyógykezelések/terápiák, rehabilitáció

Elhelyezkedési lehetőségek

• kórházakban, klinikákon (intenzív ellátásban, akut és szubakut részlegeken),
• ambuláns rendelőkben és klinikákon,
• rehabilitációs centrumokban,
• ápolási és szociális intézményekben,
• az otthoni ellátás területén és a hospice ellátásban,
• speciális oktatási és nevelési intézményekben,
• munkahelyi és egészségügyi centrumokban,
• egészségturizmussal foglalkozó intézményekben,
• szállodákban a medical wellness részlegekben,
• sportcentrumokban,
• gyógyászati segédeszközöket gyártó és forgalmazó cégeknél

Fizioterápiás módszerek

Gyógytorna

A gyógytorna gyógyító céllal alkalmazott mozgás.

A gyógytorna az egyik legősibb terápiás ág, melyet a megelőzésben, a gyógyításban, valamint  a rekreációban és a rehabilitációban is egyaránt alkalmaznak. A gyógytorna egy speciális, az izmokat szelektíven erősítő vagy nyújtó, az ízületek élettani körülményeit javító, az ízületek mozgásterjedelmét szélesítő, a statikai eltéréseket helyreállító mozgásanyag. A torna ízületkímélő helyzetben, diplomás szakember, gyógytornász irányításával történik. A gyógytorna az egyik legősibb terápiás ág, melyet a megelőzésben, a gyógyításban, valamint  a rekreációban és a rehabilitációban is egyaránt alkalmaznak.

Manuálterápia

Kézzel végzett diagnosztikai és terápiás fogások összessége, amely a támasztó-mozgatórendszer reverzibilis működési zavarainak vizsgálatával és kezelésével foglalkozik. Hatására csökken a fájdalom, az ízületek visszakerülnek eredeti helyzetükbe, visszaáll az eredeti mozgástartomány, hatására nagyobb terhelést is elbír a gerinc, az ízületek és az izmok. A leggyakrabban alkalmazott módszerek: Barvicsenko módszer, Cyriax, Kaltenborn–Evjenth-koncepció, Maitland-koncepció, Mulligan-koncepció.

McKenzie terápia

A McKenzie terápia olyan speciális mechanikai vizsgálat és kezelési eljárás, amelyet kifejezetten porckorong problémák, gerincproblémák, derékfájás és hátfájás kezelésére fejlesztettek ki, és a panaszok akut jelentkezését követő 6 hétben alkalmaznak. A terápia fontos eleme, hogy az egyénre szabott McKenzie gyakorlatokat a gyógytornász-fizioterapeuta által meghatározott gyakorisággal és ismétlésszámmal otthon vagy munkahelyen is végezni kell. A McKenzie terápia célja a hátfájás és egyéb fájdalmak csökkentése, mely szimmetrikus és aszimmetrikus háti, nyaki, ágyéki kisugárzó vagy helyi fájdalom esetén is eredményesen alkalmazható.

Schroth terápia

A Schroth terápia célja a gerinc maximális aktív nyújtásával annak felegyenesítése, háromdimenziós forgató légzéssel a törzs visszaforgatása középre, valamint a korrigált testhelyzet megtartása mellett végzett izomerősítés és nyújtás. A terapeutával megtanult korrekciós helyzetek beépíthetők a hétköznapi életbe, így 24 órán át végezhető a terápia. A gyakorlatokkal a hibás tartás korrekciója, a belső testkép normalizálása a cél.

Forrás: Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társasága

Rehabilitációról különböző esetekben beszélhetünk. A gyógytorna az orvosi területhez tartozik, és műtétet vagy balesetet követően, esetleg krónikus mozgásszervi probléma esetén lehet segítségére.

De mi a rehabilitáció és milyen fajtái lehetnek? Milyen esetben vethető be a gyógytorna? Hogyan segíthet ebben egy gyógytornász?

Mi az a rehabilitáció?

A rehabilitáció olyan egészségügyi ellátásokat foglal magába, amelyek célja, hogy valamilyen trauma vagy betegség miatt létrejött funkcióveszteséget visszaállítsa, szükség esetén pótolja, vagy új képességeket fejlesszen ki a veszteség kompenzálására.

Mik lehetnek a rehabilitáció fajtái?

Rehabilitációról nem csak egészségügyi/orvosi értelemben beszélhetünk, ugyanis létezik ezen kívül pedagógiai, foglalkozási és szociális fajtája is.

Az orvosi rehabilitáció területei:

• légzés és kardiológiai rehabilitáció
• onkológiai rehabilitáció
• balesetek, műtétek utáni rehabilitáció
• mozgásszervi rehabilitáció
• pszichiátriai és szenvedélybetegek rehabilitációja

Tehát az egészségügyi komplex rehabilitációhoz többek között elengedhetetlen a fizioterápia (gyógytorna és fizikoterápia), logopédia és a pszichológiai is.

Milyen esetekben segíthet gyógytorna a rehabilitációban?

A gyógytorna a járó-és fekvőbeteg rehabilitációban is hatékony módszer lehet. Sokszor nem csak akut esetekben segíthet, hanem hosszú távú, úgynevezett fenntartó rehabilitációban is részt vehet egy gyógytornász.

Az alábbi esetekben lehet szükség gyógytornász bevonására a rehabilitációhoz:

• traumát követően
• műtét után
• maradványtünetekkel gyógyuló betegség esetén
• krónikus mozgásszervi betegségek esetén

Hogyan segít egy gyógytornász a rehabilitációban?

A gyógytorna olyan rehabilitációs eljárás, amely személyre szabott módon történik, tehát mindig igazodik az aktuális állapothoz a kezelések alkalmával. Mivel egy szakképzett gyógytornász már számos képesítéssel rendelkezik, ezért a kezelések során alkalmazott technikákkal minden típusú és állapotú szövetre pozitív hatást gyakorolhat a speciális fogásokkal.

A fizioterápia azért is elengedhetetlen a műtétek és traumák utáni rehabilitációban, mert hozzájárul a szövetek regenerációjához, és az aktív élet visszanyeréséhez.

A gyógytorna nem csak a klasszikus erősítő és nyújtó gyakorlatokat foglalja magába, ugyanis a gyógytornászok különböző, modern technikákat sajátítanak el a diploma megszerzése után, amelyek között lehet manuális (pl.: manuálterápia), nem manuális (pl.: funkcionális tréning), eszközös (pl.: köpöly) és eszköz nélküli (pl.: FDM) terápiás módszer is. Hogy mely módszert, milyen esetben vet be a terapeuta, azt az előzetes állapotfelmérés eredményei alapján dönti el.

A gyógytornász munkája mellett fontos kiemelni, hogy a gyógytorna sikeressége nem csak a szakemberen múlik. Ez egy olyan folyamat, amely a gyógytornász és a páciens közös munkáját igényli. Tehát a terapeuták által betanított feladatokat a páciensnek is végeznie kell napi/heti rendszerességgel annak érdekében, hogy a rehabilitáció eredményes legyen.

Mi lehet a szövődménye a gyógytorna hiányának?

A sikeres rehabilitációhoz elengedhetetlen a gyógytorna, éppen ezért fizioterápia hiányában lehetséges, hogy bizonyos funkciók helyreállítása vagy pótlása kevésbé lesz eredményes. A mozgáskorlátozottság vagy a maradványtünetek továbbra is megnehezíthetik a szükségletek kielégítését és így a mindennapokat.

Továbbá, mivel testünkben minden-mindennel összefügg, és a kötőszöveti hálózatunk megszakítás nélkül behálózza a teljes szervezetünket, így gyakran egy kezeletlen problémából kialakulhat egy másik, újabb panasz is. Ha valahol probléma lép fel, azt testünk bizonyos ideig képes kompenzálni, azonban egy idő után további tüneteket tapasztalhat, amelyeket már nem tud a kiinduló panaszhoz kötni.

A gyógytorna azért is fontos, mert rendszeres végzésével lerövidíthető a rehabilitációs idő!

Hogyan zajlik a gyógytorna rehabilitáció esetén egy magánrendelőben?

Az állapotfelmérés első lépcsőfoka az anamnézis felvétel. Ennek során részletesen, mindenre kiterjedően kikérdezik Önt a betegségéről/traumájáról/műtéti körülményekről, valamint egyéb kórelőzményekről, kedvelt mozgásformákról, tehát mindenről, amely segít, hogy a gyógytornász teljes képet kapjon az aktuális állapotáról.

Az anamnézis felvétel után következik a megtekintés. Ennek során a gyógytornász minden irányból megvizsgálja például a testtartást, az ízületek helyzetét, illetve a vázizomzat állapotát már itt is megfigyeli. Ez ugyanis hasznos lehet a későbbi, fizikális vizsgálathoz. Miközben a látottakat lejegyzeteli, Önnel is megosztja, hogy mit lát.

A megtekintést fizikális vizsgálat követi. A fizikális vizsgálat az érintett területtől függően történhet állva, ülve és fekve is. A terapeuta olyan funkcionális teszteket végez, amelyekkel felméri az adott ízület és izomcsoport állapotát. Vizsgálja többek között az izomerőt, az ízületek mozgásterjedelmét, az izmok feszességét, nyújthatóságát. A gyógytornász itt is mindig tájékoztatja a következő lépésről, elmagyarázza mi fog történni és mit érezhet a vizsgálat közben.

Ezt követően a gyógytornász az eredmények alapján egy mozgásszervi diagnózist állít fel. Erre alapozva a gyógytornász egy személyre szabott terápiás tervet dolgoz ki, amelyet szintén ismertet.

A kezelések alatt a gyógytornász folyamatosan figyeli a páciens rezdüléseit és nagy hangsúlyt fektet a fájdalommentes kezelésekre, azonban lehetséges, hogy bizonyos gyakorlatok vagy kezelési fogások kellemetlenséggel járnak majd. Ekkor a terapeuta fogást vagy gyakorlatot vált, a lényeg, hogy nem a fájdalom kiprovokálása a cél, hanem annak megszüntetése, és az alapvető funkciók helyreállítása.

Rendszeres gyógytornával már 2-3 alkalom után érezheti, hogy fizikailag erősödik, csökken a fájdalom és a duzzanat, és a mindennapok is hétről-hétre könnyebbé válhatnak.