Miért is foglalkozunk Pilatesben ennyit a hasizmokkal? Miért van ennek olyan nagy jelentősége?

4 fő feladata, funkciója van ennek a területnek:

1. A belső szervek tartása
2. Erőátvitel mozgásoknál
3. A test stabilitási alapjának kialakítása
4. A gerinc védelme

A funkciók működésbeli hiányában érthető meg a hasizmok fontossága.  Nézzük csak például szülés után kismamáknál (főleg császáros szülésnél), de gyakran a terhesség vége felé is. A hasizmok működésének hiánya nagyon ritka és általában időleges, (pl hasi műtétek után), a hasizmok csökkent működése azonban sajnos nagyon gyakori viszont részleges rejtettsége miatt elég „veszélyes” is. A hasizmoknak és hasfalnak több rétege van. Ezek együttesen fejtik ki a hatásukat úgy, hogy bizonyos funkcióknál egyes rétegek működése dominánsabbá válik. Ezek a főbb rétegek a mély hasizmok (haránt hasizom), felületes hasizmok (egyenes és ferde hasizmok) és a hashártya, hasi fascia rétegek.

1. A belső szervek megfelelően helyén tartása egy nagyon fontos funkció a szervezet optimális anyagcsere működése szempontjából. Egy-két cm-es lazulás (például amikor a has a kelleténél előbbre van) már anyagcsere lassulást, csökkentett működést tud okozni. Ez aztán természetesen kihat mindenre. Tápanyagok felszívódására, kiválasztásra, fogyásra, hízásra.

2. Szinte minden mozgásnál az alsó és felső végtagok együttesen vesznek részt, erejüket összeadva. Egy sima gyaloglásnál is fontos a karlendítés, nagyban hozzájárulva az ideális, hatékony lépéshez. Ahhoz viszont, hogy ez az erő mozgásoknál összeadódjon, azaz a kar vagy láb mozgásának ereje, lendülete átvivődjön a másik végtagra, kell egy hatékonyan működő átvivő egység. Amennyiben a hasizmok nem megfelelően kondicionáltak, erősek és összehangoltak, úgy ez a funkció csökkentve, vagy nem hatékonyan jön létre, létrehozva mozgásbeli „zavarokat”.

3. Joseph Pilates ezt annak idején központnak nevezte el. Teljesen helyesen. Ugyanis ezen a területen – már amennyiben a hasizmok működnek megfelelően – alakul ki a törzs és egész test stabilitásának és egyensúlyának alapja. Ez teszi lehetővé, hogy az ember, mint felegyenesedett lény, stabilan és biztonságosan (sérülés mentesen) tudjon minden mozdulatot végrehajtani, legyen az váratlan, vagy nagy erőkifejtéssel járó mozdulat. Ez a funkció egyrészt minden mozdulat előtt ki kell, hogy alakuljon, másrészt a mozgásoktól és erőkifejtés nagyságától függően folyamatosan dinamikusan változnia kell.

4. Minden csontot, ízületet legalább két oldalról (agonista és antagonista) izmok védenek, mozgatnak. Így van ez a gerincnél is. Csakhogy ez itt speciális. Ugyanis amíg a hátizmok közvetlenül a gerinc mellett és annak környékén találhatóak és dolgoznak, addig ezen izmok ellenpárja a hasizmok a gerinctől jóval távolabb helyezkednek el. Ebből kifolyólag ezen izmok erejének megtartása kiemelten fontos, mert a távolság miatt a legkisebb erőbeli csökkenés is sokszorozódva csapódik le a gerincen. Plusz rögtön statikai hibát is hoz létre (tartás változás), ami pedig a gerinc környékén lévő hátizmok működését is erőteljesen csökkentheti.

Ezért olyan fontos a hasizmok megfelelő kondicionálása, aminek egyik alap módja a Pilates, ahol is minden egyes mozdulatnál erre külön figyelmet szentelünk.

Gyere Pilatesre!

Forrás: Fűzy Gábor

A helyes tartással kapcsolatban tudjuk, hogy milyen fontos a medence optimális állása, de vajon azt is hogy, miért? Valóban elegendő lenne az, hogy a popsit összeszorítjuk és a medencét hátrabillentjük a gyakorlatok végzése közben?

A helyes testtartás alapját képező stabil medenceállás fontosságát szeretném hangsúlyozni az alábbiakban.

Az ember felső testének súlya a medencére, innen pedig az ágyéki gerinccsigolyákon át a keresztcsontra terhelődik. A keresztcsontról aztán a két medencecsont továbbítja a súlyt a két csípőízületen keresztül a két alsó végtagra.

A medencére érkező súly álló helyzetben más erőhatásokat idéz elő, mint ülő helyzetben.

Álló helyzetben a medence egyszerű boltozatnak tekinthető, melynek pillérei a csípőcsontok, záróköve pedig a keresztcsont. (Dr. Miltényi Márta) A normál medenceállás 60-65 fok a horizontális síkhoz képest, tehát a medence picit előredől a combfejeket összekötő tengelyen. Ez a szög határozza meg a csípőízületek helyzetét, illetve a gerinc fiziológiás görbületeinek mértékét (ágyéki görbület) szagittális (nyílirányú) síkban. Ha a lumbalis lordosis (ágyéki görbület) fokozódik, akkor a test tartása során az izmoknak nagyobb energiát kell kifejtenünk  Ha a görbület elsimul, akkor a gerinc rugalmatlanná válik, az izmok lefutása megváltozik és ezáltal gyengévé válik. A fokozott görbület és az elsimult görbület egyaránt magában hordozza a későbbi degeneratív elváltozások (kopás, meszesedés, porckorongsérv stb.) lehetőségét.

Ülő helyzetben a medence előrebillenése gyakorlatilag megszűnik. A test ilyenkor a medencecsontokról nem a combcsontokra, hanem az ülőgumókra terhelődik. Sajnos üléskor sem optimálisan terheljük a medencénket, az ülő emberek nagy része nem az ülőgumókon, hanem viccesen fogalmazva a gerincén ül.

A medence megfelelő dőlésszögét és stabilitását bizonyos izomcsoportok harmonikus együttműködése és egyensúlya teszi lehetővé.

A medencét stabilan tartó izomcsoportok:

Hátul: a törzsfeszítők lefelé, a csípőfeszítők felfelé húzzák a medencét;

Elöl: a hasizmok felfelé, a csípőhajlítók lefelé húzzák a medencét.

Ha az ágyéki lordosis fokozódik, akkor az ágyéki gerincszakaszon lévő mélyhátizmok zsugorodnak, a hasizmok pedig megnyúlnak, elgyengülnek. Az ágyéki görbület csökkenésekor a hasizmok felső része zsugorodik, a mélyhátizmok inaktivvá válnak.

A medence előrebillenésekor a csípőhajlító izmok  (m.iliopasoas, m. rectus femoris, m. tensor fasciae late, m. sartorius) rövidülnek, zsugorodnak, a csípőfeszítő izmok (m.gluteus maximus, m. biceps femoris, m.semitendinosus, m. semimembranosus) pedig gyengülnek, megnyúlnak.

A medence hátrabillenésénél a csípőt feszítő és a térdet hajlító izmok megrövidülnek, zsugorodnak, a csípőhajlítók pedig gyengülnek.

Ezeknek az egyébként egymással ellentétesen működő izmoknak kellő együttműködése szükséges ahhoz, hogy az ízületek stabilitása a középhelyzetben, mozgása pedig az élettani mozgáspálya teljes ívén létrejöhessen. A fent említett izmok egyensúlyát fontos helyreállítani személyre szabott ízületstatikai gyógytornával ahhoz, hogy a medence stabil, a gerinc pedig jól terhelhető legyen.

Forrás: http://www.gyogytorna-gyogytestneveles.hu