Az ízületekben hétköznapi körülmények között is létrejöhetnek blokkolódások. Hosszabb ülés vagy az éjszakai fekvés után a reggeli felkeléskor, hosszabb ideig tartó mozdulatlanság után ösztönösen szükségét érezzük, hogy nyújtózzunk egyet és közben gyakran halljuk ízületeink, gerincünk ropogását. Ez a még „normálisnak” (élettaninak) tekinthető blokkok spontán oldódása. Enyhe blokkokat saját magunk is meg tudunk szűntetni tornával, kimozgatással. Az enyhe tünetet nem okozó blokkoktól a „kemény”, állandósult, kóros következményekkel járókig sokféle fokozat lehetséges.

Az ízületi blokkok kialakulásának okai a következők lehetnek:

1. A leggyakoribb az ízületre egyszeri alkalommal ható, nagyobb vagy nem élettani irányú direkt, mechanikus erőhatás. lehet egy rossz mozdulat, emelés, esés stb.
2. Ismétlődően fellépő ízületi blokkokat okozhat a mozgásszervrendszer bármelyik alkotórészének veleszületett, vagy az élet során szerzett elváltozása, például a csigolyaközti kisízületek vagy bármelyik végtagízület felszínének vagy síkjának az eltérése, az izmok élettanitól eltérő lefutása, rendellenes működése, az izomerő-egyensúly felborulása, a mozgásszervrendszer bármelyik részéből eredő statikai eltérése.
   
   A mozgás-szervrendszer „egyensúlyát” egy életre megbonthatja akár egy egyszeri, akár a huzamosabb túlterhelés, illetve „rosszul” terhelés. Az ízületi, blokkot okozó egy rossz mozdulat jelenthet csak egy rossz irányú mozdulatot. Nem kell kifejezetten valakinek nehéz súllyal „megemelnie” magát.

   Hihetetlen nagy erők hatnak a szervezeten belül a test saját súlyának és az izmaink működésének következtében.

   Az ötödik ágyéki porckorongra kb. 1000 kg (pontosabban N) erő hat előrehajláskor a csigolyaközti porckorongra es csigolyaközti kisízületekre. Képzeljünk el egy mérleget, amelynél előrenyújtott karunk vagy akár csak a hasunk (!) képez 20-50 centiméteres teherkart, és a csigolyaív vagy a csigolyanyúlvány 0,5-1 centiméteres távolsága az erőkart.

   Ugyanígy a kisméretű nyakcsigolyák számára aránytalan megterhelést jelent a fej. A nyakcsigolyák közötti kisízületek nemcsak egy autós ütközésnél rándulhatnak meg, hanem a tartós előrehajtott nyaktartás is blokkhoz vezethet. Ez utóbbi esetében az izmok helytelen működésének is szerepe van.

   Az izomzat „nem élettani” működése vagy a szalagok gyengesége magyarázhatja a már gyermekkorban is megtalálható ízületi blokkokat. Az élet folyamán, különösen a civilizált, egészségtelen életmód következtében típusosan csökken bizonyos kulcsfontosságú izmok ereje, míg más izmok görcsösebbek, feszesebbek lesznek, így felborul a már előbb részletezett izomerő-egyensúly. Az életkor előrehaladtával egyre romlik az izomműködés optimális koordináltsága is. Az évtizedeken át ülő foglalkozást végző ember „sérülékennyé” válik. A fiatalkorában sokat sportoló embernek is már pár évi íróasztali munka után elgyengülnek például az elülső mély nyaktartó, a lapockafixáló háti és a hasizmai, míg a tarkó és felső csuklyásizmai, combhajlítóizmai rövidülnek, merevek lesznek. Mindezek típusos káros következményekre hajlamosítnak. Hétköznapi mozgásainkat nagyon gyakran már veleszületetten, alkatilag, vagy rossz szokást kialakítva, nem a helyes módon, nem a megfelelő izmokkal, nem megfele1ő erővel és nem megfelelő sorrendben működtetve hajtjuk végre. A hétköznapi mozdulatok rossz kivitelezése sokszor nemcsak a mozgáshiányos életmód következménye, hanem gyakori ok az aktuális idegesség, feszültség. Mindezek visszatérő blokkokat okoznak, ezért az okot is keresni kell!

3. Az ízület blokk létrejöhet, reflexes-idegi mechanizmussal is, a szegmenthez tartozó bőr, izom és belszervi, sőt pszichés eredettel is. Ez a témakör nehezen belátható a hagyományos orvoslás szemléletével.

   Az biztosan elfogadható például, hogy hosszabb ideig tartó belszervi betegség alatt a belső szervnek megfelelő gerinc-szegmenthez tartozó izmok feszessé válnak. A csigolya mozgásszegment huzamosabb mozgáskorlátozottságának következménye lehet a csigolyaközti ízületek blokkja. A reumatológiai gyakorlatban például közismert, hogy szívinfarktus után a vállízület gyakran fájdalmas, mozgáskorlátozottá válik, esetleg kialakul a reflexdystrophia, az un. kéz-váll szindróma kórképe.