A központi idegrendszer egy lenyűgözően bonyolult rendszer, amelynek megértése évszázadók óta foglalkoztatja az emberiséget. Az egész testünk egy mérnöki precizitással működő rendszer, melyben minden szervrendszernek megvan a maga feladata. Ebben a felosztásban a központi idegrendszer felel az irányításért. A központi idegrendszer tehát lehetővé teszi a szervezet működését, reagálását a környezet változásaira.

A központi idegrendszer bemutatása

Testünk működésének szabályozásáért az idegrendszer felel. Az idegrendszer segítségével érzékeljük és reagálunk a környezetükből származó ingerekre, valamint a test belső működését is szabályozza. Az emberi idegrendszer két fő részre osztható: a központi idegrendszerre és a perifériás idegrendszerre. A központi idegrendszer felel a gondolkodásért, az érzékelésért, a mozgás szabályozásáért és a test összes többi funkciójáért. A központi idegrendszer információt felvevő részét szenzoros, míg az információ leadó részét motoros résznek nevezzük. A központi idegrendszer is két szervből áll: az agyból és a gerincvelőből, melyeket körbevesz az agy-gerincvelői folyadék. A perifériás idegrendszer összeköttetést teremt a központi idegrendszer és a test többi része között, az idegrostokon keresztül információt szállít mindkét irányba.

Az idegrendszer sejtjei az idegsejtek, az úgynevezett neuronok. Ezek a sejtek a központi idegrendszer alapegységei, ők felelősek az információ feldolgozásáért és továbbításáért. A neuronok szinapszisokon keresztül kapcsolatban állnak egymással és információt tudnak szállítani, vagyis tudnak kommunikálni egymással elektromos impulzusok révén. A neuronok, az idegsejtek teste alkotja a szürkeállományt. A fehérállomány idegrostokból áll, amik a neuronok nyúlványai. Ezek a nyúlványok kötik össze a neuronokat egymással, melyek nevét és fehéres színezetét az axonokat burkoló myelinhüvely adja. A fehérállomány tehát a központi idegrendszer információ szállításért felelős része.

A központi idegrendszer működése tehát elengedhetetlen az élethez. Éppen ezért védett helyen is található, a koponya és a gerincoszlop védelmében.

Ezen kívül további három védőhártya veszi körül a központi idegrendszert:

Kemény agyhártya: A kemény agyhártya a központi idegrendszer körül található legkülső hártya, közvetlenül a koponyacsont alatt helyezkedik el. A kemény agyhártya a legvastagabb és védelmet nyújt a központi idegrendszernek a sérülésekkel szemben. A központi idegrendszer gerincvelői részét körülölelő kemény agyhártya két lemeze között helyezkedik el az epidurális tér, ami klinikai szempontból az epidurális érzéstelenítés alkalmazása miatt érdekes.

Pókhálóhártya: A pókhálóhártya a kemény agyhártya alatt található. A pókhálóhártya egy vékony és finom hártya. A központi idegrendszer pókhálóhártyája alatt található a spinalis tér, ami a korábban említett gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) tölt ki.

Lágy agyhártya: A lágy agyhártya a központi idegrendszer legközelebbi, védő hártyája. A lágy agyhártya szintén vékony és erekben gazdag, feladata, hogy biztosítja a központi idegrendszer tápanyag ellátását.

A központi idegrendszer részei I: Az agy

Az agy a központi idegrendszer legnagyobb része, ami a koponya védelmében helyezkedik el. A központi idegrendszer feladatai közül az agy felelős a gondolkodásért, az érzékelésért és a mozgásért, valamint az agy képes tanulni, emlékezni és érzelmeket átélni.

Az agy különböző régiókból áll, amelyek mindegyike egy-egy specifikus funkcióért felelős.

Nagyagy

A nagyagy két féltekéből áll, melyeket több millió idegköteg és a kérgestest köt össze. A gerincvelőhöz hasonlóan a nagyagy területén is jól elkülönül a szürke- és a fehérállomány, a szürkeállomány kívül található. A központi idegrendszer sejtjeinek több, mint 90%-a itt a szürkeállományban, az agykéregben található.

A nagyagy felszíne nagyjából 2200 cm2, így ez a hatalmas felület csak felgyűrődve, barázdálódva fér el. Ennek köszönhető az agykéreg jellegzetes, tekervényes szerkezete. A nagyagy felszínét az agykoponya alapján homlok-, halánték-, nyakszirt- és fali lebenyekre osztjuk. Ezek a lebenyek eltérő funkcióval bírnak, melyek kiesése segítheti a diagnózis megalkotását a központi idegrendszer betegségei esetén. A homloklebeny jelentős szereppel bír a gondolkodás, viselkedés és a személyiség kialakításában. A halántéklebeny az emlékezés, a nyakszirtlebeny a látásérzékelés, míg a fali lebeny a tapintásérzékelés és beszédértés központja.

Köztiagy

A központi idegrendszer egysége a köztiagy is, mely három részből áll: a talamusz, a hipotalamusz és a harmadik agykamra tartozik ide. Funkcionális szempontból a köztiagy legfontosabb része a hipotalamusz, melynek hatása van a szervezet legfőbb élettani működéseire. A központi idegrendszer ezen része szabályozza a hormonrendszer működését, így fontos szerepe van szervezet belső egyensúlyának fenntartásában. A központi idegrendszer ezen területe szabályozza a hőháztartást és a testfolyadékok viszonylagos állandó összetételét is. Hatással van továbbá a szexuális életre és az érzelmek átélésére is.

Ezenfelül fontos megemlíteni a központi idegrendszer érző pályákat befogadó sejtes állomását is: a talamuszt. A talamusz valójában egy átkapcsoló állomásként funkcionál, a rajta keresztül haladó idegpályák integrálását végzi és továbbítja a központi idegrendszer többi agyterülete felé. Közvetítő szerepén túl a tudat, az alvás és az ébrenlét szabályozásáért is a talamusz felel.

Kisagy

A központi idegrendszer fontos része a kisagy, melynek feladata a mozgások pontos koordinálása, összerendezése. A kisagy információt kap a test izmainak állapotáról, másrészt az agytörzs magvait befolyásoló információkat ad le. A kisagy kívülről szürke, belülről fehérállományból áll, amit az ,,élet fájának” is neveznek jellegzetes mintázata miatt.

Agytörzs (középagy, híd, nyúltagy)

Az agytörzs a központi idegrendszer egyik legősibb része, amely alsó részén a gerincvelőben folytatódik, így valójában fizikai összeköttetést jelent a központi idegrendszer két része között. Az agytörzsben keveredik a szürke- és a fehérállomány. Az agyvelőben idegsejtmagokat találhatunk, illetve az ezeket összekötő idegeket, melyek együtt alkotják az agytörzsi hálózatos állományt.

A gerincvelőből érkező felszálló érző pályák a háti oldalon, míg a mozgató pályák a hasi oldalon futnak. Ezekkel a pályákkal nem áll közvetlen kapcsolatban a hálózatos állomány, de oldalágain keresztül információt szerezhet a szervezet aktuális állapotáról, és befolyásolhatja annak működését.  Ennek köszönhetően a hálózatos állomány a központi idegrendszer fontos koordináló, összerendező állomása. Kiemelkedően fontos szerepe van az alvás-ébrenlét ciklusának szabályozásában is. Az agytörzsben számos reflex és irányító központ található, melyek a vérnyomástól kezdve a légzésen át számos, az élet szempontjából nélkülözhetetlen működést szabályoznak. Az itt bekövetkező trauma, vérzés eszméletvesztést, de súlyos esetben teljes keringés és szívleállást okozhat.

A központi idegrendszer részei II: A gerincvelő

A gerincvelő az agytörzs közvetlen folytatása, mely a csigolyák által védve a gerinccsatornában helyezkedik el. A gerincvelő idegrostokból áll, melyek az ágyéki szakaszig tartanak nagyjából. Az alsó, kúp alakú végéből vékony szál húzódik a gerinccsatornában, ami azonban már nem tartalmaz idegsejteket. A gerincvelő felelős a mozgásért, az érzékelésért és a reflexekért, információkat szállít az agyból a test többi része és vissza az agy felé.

A gerincvelő szelvényekből épül fel, összesen 31 gerincvelői szelvény található. Szelvénynek nevezzük a gerincvelő azon szakaszát, ahol a ki és belépő rostok 1-1 gerincvelői ideg gyökereit képezik. A szelvényeket aszerint számozzuk, hogy a belőlük eredő idegek mely csigolyák között lépnek ki. A gerincvelő mindkét oldalán, a csigolyaközti résekben érzőidegdúcok találhatóak, melyek bipoláris neuronokat tartalmaznak. A kétnyúlványú neuronok az ingerfelvétel helyétől, a dúcon át a gerincvelő felé szállítják az ingerületet. Ezek a csigolyaközti dúcból a gerincvelőbe futó rostok alkotják a hátsó gyökeret. A gerincvelő hasi oldalán kilépő érzőidegsejtek rostjai alkotják a mellső gyökeret. A mellső és hátsó gyökerek később kevert idegekké egyesülnek, melyek tartalmaznak érző és mozgató neuronokat is.

A központi idegrendszer leggyakoribb betegségei a következők:

Stroke: A stroke az agy vérellátásának hirtelen megszakadását jelenti, ami az idegsejtek pusztulásához vezethet. A stroke tünetei közé tartozik a hirtelen fellépő zsibbadás, gyengeség vagy bénulás az arcon, karon vagy a lábban, a zavartság, beszédzavar és látási problémák.

Alzheimer-kór: Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb oka, amely memóriavesztéshez, gondolkodási nehézségekhez és viselkedési változásokhoz vezet. Az Alzheimer-kór tünetei fokozatosan alakulnak ki, és idővel súlyosbodnak.

Parkinson-kór: A Parkinson-kór egy neurodegeneratív betegség, amely a mozgatórendszert érinti. A Parkinson-kór tünetei közé tartozik a remegés, az izommerevség, a lassú mozgás és a koordinációs zavarok.

Epilepszia: Az epilepszia egy olyan neurológiai rendellenesség, amely ismétlődő rohamokat okoz. A rohamok görcsrohamok, tudatzavar vagy furcsa érzések formájában jelentkezhetnek.

Sclerosis multiplex: A sclerosis multiplex egy autoimmun betegség, amely a központi idegrendszer sejtjeit károsítja. A sclerosis multiplex tünetei változatosak: a betegeknél gyengeség, zsibbadás, fájdalom, látási problémák és fáradtság jelentkezhet.

Depresszió: A depresszió egy tartós hangulatzavar, amely szomorúságot, reménytelenséget és érdeklődésvesztést okoz. A depresszió tünetei közé tartozik a fáradtság, az alvászavarok, az étvágytalanság és a koncentrációs nehézségek.

A központi idegrendszerrel kapcsolatos betegségek vezető tünetei közé tartozik a tartós vagy hirtelen fejfájás, szédülés, emlékezetkiesés, homályos látás, illetve a koordináció hiánya. Ha bármikor ilyesfajta tünetet tapasztal, mihamarabb forduljon orvoshoz! A központi idegrendszer egészsége kulcsfontosságú a szervezet működéséhez! A tünetek mögött a központi idegrendszer számos betegsége állhat, köztük olyanok is, amiket pár órán belül el kell látni. Nincs idő tehát késlekedni, a fenti tünetek esetén forduljon orvoshoz!

A Parkinson kór egy lassan kifejlődő, mozgászavarokkal járó neurodegeneratív betegség. A Parkinson kór hátterében az agytörzsi ganglionok károsodása áll, első tünetei 50-60 éves kortól kezdődhetnek. Érdemes tudni, hogy az orvostudomány mai állása szerint a betegség gyógyíthatatlan, viszont kezelésekkel lassítani lehet az állapotromlást, sőt jelentősen javítani a tüneteket.

A Parkinson kór jelentése

A Parkinson kór vagy „reszkető bénulás” (paralysis agitans) egy életkorral összefüggő degeneratív agyi betegség. Ez azt jelenti, hogy a betegség hatására az agy egyes részei fokozatosan, idővel leépülnek. A betegség progresszív, vagyis kezelés nélkül fokozatosan romlik a beteg állapota. Általában azonban sok idő eltelik, mire a Parkinson kór egyáltalán tüneteket okoz, így főként az idősek (60 év körüliek) korosztályában kerül felismerésre a betegség. A Parkinson kór fő ismertetőjelei között szerepel a lelassult mozgás, remegés és az egyensúlyzavarok. Elsőként James Parkinson (1755–1824) írta le a betegséget, róla nevezték el Parkinson kórnak. Habár néhány esetben öröklődhet a Parkinson kór, az esetek többségében nem tudjuk pontosan, hogy kinél és miért alakul ki a Parkinson kór. A Parkinson kór hátterében idegrendszeri fertőzések, egyéb degeneratív betegségek, valamint bizonyos gyógyszerek, például antipszichotikumok, sőt kábítószerek is állhatnak. Amit tudunk, hogy a betegség során az agy dopamin-termelő részében, az ún. bazális ganglionok területén lévő idegsejtek károsodnak vagy elhalnak. Ezek az idegsejtek felelősek egy ingerület átvivő anyag, a dopamin termeléséért, valamint a mozgások szabályozásáért. A Parkinson kór az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyítható, de számos különböző kezelési lehetőség létezik. A kezelések sokat segíthetnek javítani a Parkinson kór tünetein és ezáltal az életminőségen, valamint lassítani a Parkinson kór előrehaladását.

A Parkinson kór okai és hajlamosító tényezői

Ahogy már a bevezetésben is említettük, Parkinson kór során károsodnak a dopamin-termelő sejtek a bazális ganglionokban, ez pedig dopamin hiányhoz vezet. A dopamin egy olyan neurotranszmitter, amely fontos szerepet játszik az izommozgások koordinálásában és a hangulat szabályozásában. Dopamin hiányában jellegzetes mozgási és egyéb tünetek alakulhatnak ki. Parkinson kór esetén a dopamin hiánya és pótlása adja a kezelés alapját is.

Az azonban nem egyértelmű, hogy pontosan mi okozza a dopamin termelődés fokozatos csökkenését, illetve az agyban az azt termelő idegsejtek pusztulását. Ennek hátterében genetikai és környezeti tényezők egyaránt állhatnak, valamint az idősebb életkor is szerepet játszhat. A Parkinson kór eseteinek körülbelül 10%-a familiáris, ami azt jelenti, hogy öröklődő forma. Ez bizonyítja a genetika szerepét, viszont a Parkinson kór többi esetében valószínűleg a környezeti tényezőknek van nagy jelentősége. A Parkinson kór további hajlamosító tényezői között szerepelhetnek:

Férfi nem: a férfiaknál 1,2-1,5x gyakrabban jelentkezik a betegség, mint a nőknél

Méreganyagokkal történő gyakori érintkezés: rovarölők, gyomirtók, kútvíz fogyasztása szintén közre játszhat a Parkinson kór kialakulásában

Többszöri fejsérülés: az eszméletvesztéssel járó fejsérülések is fokozzák a Parkinson kór kialakulásának esélyét

A Parkinson kór kialakulásában szerepet játszhat a fehérjék kóros hajtogatódása is. Kialakulásuk során speciális alakot vesznek fel a fehérjék. Ha ez sérül, a fehérjék nem tudnak beépülni és nem tudják ellátni a feladataikat, hanem helyette csoportosan lerakódnak. Parkinson kór esetén az alfa-synuclein fehérje hajtogatódása szenvedhet zavart, a lerakódott ilyen fehérjéket pedig Lewy-testeknek nevezzük. A Lewy testek jelenléte toxikus, károsítja az idegsejteket.

A Parkinson kór tünetei és jelei

A Parkinson kór tünetei változnak, fokozatosan alakulnak ki a betegség előrehaladásával, ami megnehezíti a betegség korai fázisában történő diagnosztizálását. A panaszok erőssége és progressziója egyénenként változhat. A motoros és nem motoros tünetek együttesen az életminőség jelentős romlásához vezetnek.

A Parkinson kór elsődleges tünetei:

• Remegés: Nyugalmi remegés a kéz, ujjak, láb, lábfej vagy az áll területén.
• Izommerevség: A kar, láb vagy a törzs merevsége, például a kar nem leng szabadon járás közben.
• Lassú mozgás: Ez érintheti az akaratlagos mozgást, például lassul a felállás egy székből; vagy az akaratlan mozgást is, például lassulnak a reflexek. Az arcizmok érintettsége esetén az mimika hiányozhat (hipomimia) és az arc kifejezéstelenné válhat, „maszkszerű” lesz.
• Egyensúly- és tartászavar: Merev tartás és apró, rövid lépések jellemzik a Parkinson kór típusos páciensét. További jellemző, hogy a beteg könnyen elveszítheti az egyensúlyát és könnyen eleshet. A beteg számára a mozgások elkezdése, a felállás, elindulás a legnehezebb a mélyreflexek kiesése miatt.

A Parkinson kór másodlagos tünetei:

• Nyelési nehézségek, félrenyelés
• Fokozott nyálelválasztás
• Fokozott izzadás
• Szaglás elvesztése (anosmia)
• Szédülés
• Vizelet és/vagy széklet visszatartási zavarok (inkontinencia)
• Székrekedés
• Száraz, pikkelyes bőrhámlás (seborrhea)
• Beszédzavar
• Alvászavarok
• Kognitív funkciók hanyatlása, demencia
• Szorongás, depresszió, izoláció
• Lassú válaszadási képesség (bradifrénia)
• Apró betűs, görcsös írás (mikrográfia)
• Halk, suttogó beszéd (hipofónia)

A Parkinson kór előrehaladottabb stádiumában vérnyomásesés is előfordulhat. A betegség gyakran jár depresszióval és a gondolkodás lelassulásával.

A Parkinson kór diagnózisa

A Parkinson kór diagnózisának felállítása és kezelése nem egyszerű. Érdemes tudni, hogy még egy tapasztalt szakembernek is kihívást jelenthet a Parkinson kór felismerése a tünetek sokfélesége, változatossága miatt. Éppen ezért gyakran történik tévedés és jelentős számban kezelnek kézremegő és bizonytalan járású pácienseket tévedésen anti-parkinson szerekkel. A Parkinson kórnak ugyanis nincs specifikus kimutatási módszere, így sok egyéb betegséget kell kizárni, mire kimondható a diagnózis. A Parkinson kór tüneteinek megjelenése, és azok időbeni változásának ismerete adhat támpontot. Az elsődleges, a mozgás zavaraival járó tünetekből már kettő jelenléte is a Parkinson kór mellett szól. A klinikai anamnézis, a neurológiai fizikális vizsgálat és a modern képalkotó diagnosztikai eljárások (CT, MRI) együttesen vezethetnek a Parkinson kór végső diagnózisának a felállításához, valamint segítenek kizárni más betegségeket. Előfordulhat, hogy Parkinson kór elleni gyógyszereket adnak a betegnek, ha erre állapotjavulás következik be, valószínű a Parkinson kór diagnózisa.

Parkinson kór gyanúja esetén a fentiek miatt mindenképpen célszerű tapasztalt szakorvoshoz fordulni, aki segít a diagnosztikus buktatók elkerülésében, valamint az eredményes terápiás terv kialakításában.

A Parkinson kór kezelése

A Parkinson kór egyelőre nem gyógyítható betegség, viszont a tünetek kezelésére többféle módszer is létezik. Parkinson kór esetén egyénre szabott kezelést javasolnak, attól függően, hogy milyenek a konkrét tünetek és mennyire működnek bizonyos kezelések. A Parkinson kór kezelésének elsődleges módja a gyógyszeres kezelés. A gyógyszeres kezelés célja a dopamin pótlása, ami alapvetően történhet dopaminhatást kifejtő gyógyszerek (dopaminagonisták) és a dopamintermelés előanyagát jelentő levodopa segítségével. Gyógyszeres kezeléssel a tünetek több éven keresztül karbantarthatók.

A másodlagos kezelési lehetőség a műtét. Alapvetően két típusú műtét létezik: a roncsolásos (abláció) és a stimulációs kezelés. Mivel a kétoldali roncsolásos műtétek gyakran járnak szövődménnyel, ezért az elmúlt években a mély agyi stimuláció (deep brain stimulation) jelentős teret nyert a Parkinson kór idegsebészeti kezelésében. A műtét során egy- vagy kétoldali elektródát ültetnek be a kórosan működő agyterületre, amelynek a speciális ingerlése a kóros működést csillapítja. Ez bizonyos tünetek javulását eredményezi.

A Parkinson kór kezelésében ezen kívül fontos szerepet játszik a rendszeres, speciális gyógytorna, a fizikoterápia is. Jól bevált a Pető-féle konduktív, életmód-terápia is. A fokozódó nyelési nehézségek miatt étrendi kiegészítőket és székletlágyítókat is adnak gyakran a betegeknek.