A kezdő Pilates csoportok első órája nem épp könnyű feladat az egyszeri oktató számára. Sok mindennek kell beleférnie, fogyasztható és érdekes formában, szóval most gyorsan végigtekintem a kihívásokat. A nulladik ponttal speciel nekem szerencsém van, hogy hivatkozhatok a blogomra  és nem kell gyorstalpalót tartani arról, hogy milyen órára is vetődött a kedves vendég. A Pilates mint fogalom: kipipálva.

Az alaptartások és a légzéstechnika howto-ja az első lépcsőfok. Szeretem elmagyarázni, hogy mit miért, mert hiszem, hogy a vendég is szereti érteni, hogy mit miért. És az alaptartás nem csupán a pilatesfíling miatt aktuális: az emberek túlnyomó többsége rettentő hanyag tartással közlekedik a mindennapokban. Ennek egyik oka persze az oda nem figyelés, a másik pedig a gerinctartó izmok satnyasága, amelyek korán feladják a harcot a gravitációval szemben. A helyes tartás berögzülése így nem csupán az órai szereplés fokmérője, hanem azonnali szintlépés az életminőség javulásában is. Nincs szükség ideológiákra, ha a mindennapokban is rögtön hasznát látjuk az új „képességeknek”.

Az alaptartásokból következnek a típusmozdulatok. Persze, ha nagyon akarnám, tudnék rögtön olyan gyakorlatot előhúzni a tarsolyból, amelytől az elkáprázásra vágyó vendég izmai berosálnak, és felállítom a hűhamércét – de minek… Ha a mozdulat lényegét nem értetem meg „kicsiben”, nem lesz értelme nagyban sem: mert az utánzással végzett gyakorlatok hibásak lesznek, ez a Pilatesben garantált. Azért szerencsére, csak hogy adjunk a show-nak, már az alap-alapgyakorlatokál szinte mindenki szert tesz egy aha-élményre: megtalálja magának azt a mozdulatot, amit ránézésre egy óvodás is elvégezne, aztán hamar kiderül, hogy trükkösebb, mint elsőre látszik. Azt hiszem, ez az első lelki áttörési pont.

Mindezek közepette lélegezni kell, de még azt is megszabom, hogyan. Azt hinnénk, a légzés a legpofonegyszerűbb dolog a világon – ez mindaddig igaz, amíg nem próbáljuk kontrollálni, és a gyakorlat üteméhez igazítani. A gyakorlat végrehajtásának ritmusát is megadom: ebben nem ismerek megalkuvást. (A túl gyors túl könnyű. A túl lassú túl unalmas. Keressük az arany középutat.)  Majd a légzést és a mozgást össze kell illeszteni. Mindezekre még dobjunk rá egy lapáttal: a testkoordináció fontos eleme az óráknak. Valamint bemutatni és elmagyarázni minden egyes gyakorlatot a maga fizikai valóságában, ismételni, javítani, ismételni, javítani, hát nekem is melós, de a csoportnak – leginkább fejben – azt hiszem, még jobban. Pillanatok alatt elrepül hatvan perc úgy, hogy első alkalommal épp csupán néhány gyakorlat fér az időbe a sok rákészülés közepette.

De erre szoktam mondani: ez olyan, mint a KRESZ. Bár csupán ez a kis szelete van előttünk a nagy egésznek, el kell sajátítani, és aztán a gyakorlatban beizzítva a motort értelmet nyer, és összeáll a kép. És aztán innen lehet kilőni, majd egy festői szépségű helyre eljutva csodálni a kilátást.

Az „alapozó blokk” erről szól: az alapokról. Ezért vagyok tanfolyam-párti: 4-5 alkalom alatt jó lelkiismerettel átadom azt a szükséges minimumot, ahonnan aztán tovább lehet fejlődni. Persze az, hogy a mozdulatok, légzés komplexitása az izomtudattal karöltve összeálljon, nem néhány óra eredménye: de ettől még az első találkozások is élvezetesek lehetnek. Körülbelül a harmadik alkalom szokott lenni olyan „teljes értékű” óra, amin megfelelő számú gyakorlattal lájtosan végigkényeztetjük a testünket.

De ettől még a saját mércém az mérce marad, nem is alacsony. Aki az egészsége és élvezete érdekében felfogja ennek létjogosultságát, szívesen marad velem – azt hiszem (remélem). A házat az alapokra építjük. Aki másként állna hozzá, annak mindig adott a lehetőség, hogy bármely terem menetrend szerinti Pilates órájára ellátogasson: egy teljes órát fog kapni, hiszen annak az oktatónak az a dolga, hogy az órarend szerint azt leadja: kérdés, hogy a kedves vendég milyen cölöpökre teszi akkor azt a szalmatetőt?