Első alkalommal egy mozgásszervi állapotfelmérésen vesz rész a Hozzám érkező páciens. Egy részletes anamnézisfelvételt követően vizsgálok.

A páciensek nagy része valamilyen fájdalomról számol be fő tünetként. A fájdalom jellegéből adódóan differenciálom a tüneteket mozgásszervi tesztekkel, mozgásvizsgálattal és állítom fel a mozgásszervi diagnózist, amin a további terápia alapul.

A vizsgálatban a manuálterápiás kezelések módszertana is segíti a munkám. A vizsgálat során a fájdalom okát keresem, hogy annak megszüntetésével érjük el a gyógyulást. Az állapotfelmérés alkalmával a kezelést is elkezdem, hogy a fájdalom csillapítása, a tünetek enyhítése azonnal megkezdődjön, a páciens már az első alkalom után jobban érezze magát.

A terápiás cél a fájdalomcsillapítás, a mozgékonyság növelése, az újbóli sportolás is szerepelnek, ha korábban sportolt az illető. A terápia egyéni és paciensorientált.

Az első alkalom része az állapotfelmérésen kívül a mozgásterápia is. Gyógytorna és pilates gyakorlatok alkalmazásával egészül ki mindez.

A páciensek kapnak feladatokat otthonra is, tanácsokat a hétköznapokra, hogy a mindennapi mozgások minél könnyebbek legyenek számukra.

A kezelések alkalmával a mozgásterápiát kiegészítem különböző manuális technikákkal. A gyógyulás hamarabb következik be, a tünetek korábban enyhülnek illetve szűnnek meg, amennyiben a mozgásterápiát és a kezelési módszereket ötvözzük.

A Parkinson kór egy lassan kifejlődő, mozgászavarokkal járó neurodegeneratív betegség. A Parkinson kór hátterében az agytörzsi ganglionok károsodása áll, első tünetei 50-60 éves kortól kezdődhetnek. Érdemes tudni, hogy az orvostudomány mai állása szerint a betegség gyógyíthatatlan, viszont kezelésekkel lassítani lehet az állapotromlást, sőt jelentősen javítani a tüneteket.

A Parkinson kór jelentése

A Parkinson kór vagy „reszkető bénulás” (paralysis agitans) egy életkorral összefüggő degeneratív agyi betegség. Ez azt jelenti, hogy a betegség hatására az agy egyes részei fokozatosan, idővel leépülnek. A betegség progresszív, vagyis kezelés nélkül fokozatosan romlik a beteg állapota. Általában azonban sok idő eltelik, mire a Parkinson kór egyáltalán tüneteket okoz, így főként az idősek (60 év körüliek) korosztályában kerül felismerésre a betegség. A Parkinson kór fő ismertetőjelei között szerepel a lelassult mozgás, remegés és az egyensúlyzavarok. Elsőként James Parkinson (1755–1824) írta le a betegséget, róla nevezték el Parkinson kórnak. Habár néhány esetben öröklődhet a Parkinson kór, az esetek többségében nem tudjuk pontosan, hogy kinél és miért alakul ki a Parkinson kór. A Parkinson kór hátterében idegrendszeri fertőzések, egyéb degeneratív betegségek, valamint bizonyos gyógyszerek, például antipszichotikumok, sőt kábítószerek is állhatnak. Amit tudunk, hogy a betegség során az agy dopamin-termelő részében, az ún. bazális ganglionok területén lévő idegsejtek károsodnak vagy elhalnak. Ezek az idegsejtek felelősek egy ingerület átvivő anyag, a dopamin termeléséért, valamint a mozgások szabályozásáért. A Parkinson kór az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyítható, de számos különböző kezelési lehetőség létezik. A kezelések sokat segíthetnek javítani a Parkinson kór tünetein és ezáltal az életminőségen, valamint lassítani a Parkinson kór előrehaladását.

A Parkinson kór okai és hajlamosító tényezői

Ahogy már a bevezetésben is említettük, Parkinson kór során károsodnak a dopamin-termelő sejtek a bazális ganglionokban, ez pedig dopamin hiányhoz vezet. A dopamin egy olyan neurotranszmitter, amely fontos szerepet játszik az izommozgások koordinálásában és a hangulat szabályozásában. Dopamin hiányában jellegzetes mozgási és egyéb tünetek alakulhatnak ki. Parkinson kór esetén a dopamin hiánya és pótlása adja a kezelés alapját is.

Az azonban nem egyértelmű, hogy pontosan mi okozza a dopamin termelődés fokozatos csökkenését, illetve az agyban az azt termelő idegsejtek pusztulását. Ennek hátterében genetikai és környezeti tényezők egyaránt állhatnak, valamint az idősebb életkor is szerepet játszhat. A Parkinson kór eseteinek körülbelül 10%-a familiáris, ami azt jelenti, hogy öröklődő forma. Ez bizonyítja a genetika szerepét, viszont a Parkinson kór többi esetében valószínűleg a környezeti tényezőknek van nagy jelentősége. A Parkinson kór további hajlamosító tényezői között szerepelhetnek:

Férfi nem: a férfiaknál 1,2-1,5x gyakrabban jelentkezik a betegség, mint a nőknél

Méreganyagokkal történő gyakori érintkezés: rovarölők, gyomirtók, kútvíz fogyasztása szintén közre játszhat a Parkinson kór kialakulásában

Többszöri fejsérülés: az eszméletvesztéssel járó fejsérülések is fokozzák a Parkinson kór kialakulásának esélyét

A Parkinson kór kialakulásában szerepet játszhat a fehérjék kóros hajtogatódása is. Kialakulásuk során speciális alakot vesznek fel a fehérjék. Ha ez sérül, a fehérjék nem tudnak beépülni és nem tudják ellátni a feladataikat, hanem helyette csoportosan lerakódnak. Parkinson kór esetén az alfa-synuclein fehérje hajtogatódása szenvedhet zavart, a lerakódott ilyen fehérjéket pedig Lewy-testeknek nevezzük. A Lewy testek jelenléte toxikus, károsítja az idegsejteket.

A Parkinson kór tünetei és jelei

A Parkinson kór tünetei változnak, fokozatosan alakulnak ki a betegség előrehaladásával, ami megnehezíti a betegség korai fázisában történő diagnosztizálását. A panaszok erőssége és progressziója egyénenként változhat. A motoros és nem motoros tünetek együttesen az életminőség jelentős romlásához vezetnek.

A Parkinson kór elsődleges tünetei:

• Remegés: Nyugalmi remegés a kéz, ujjak, láb, lábfej vagy az áll területén.
• Izommerevség: A kar, láb vagy a törzs merevsége, például a kar nem leng szabadon járás közben.
• Lassú mozgás: Ez érintheti az akaratlagos mozgást, például lassul a felállás egy székből; vagy az akaratlan mozgást is, például lassulnak a reflexek. Az arcizmok érintettsége esetén az mimika hiányozhat (hipomimia) és az arc kifejezéstelenné válhat, „maszkszerű” lesz.
• Egyensúly- és tartászavar: Merev tartás és apró, rövid lépések jellemzik a Parkinson kór típusos páciensét. További jellemző, hogy a beteg könnyen elveszítheti az egyensúlyát és könnyen eleshet. A beteg számára a mozgások elkezdése, a felállás, elindulás a legnehezebb a mélyreflexek kiesése miatt.

A Parkinson kór másodlagos tünetei:

• Nyelési nehézségek, félrenyelés
• Fokozott nyálelválasztás
• Fokozott izzadás
• Szaglás elvesztése (anosmia)
• Szédülés
• Vizelet és/vagy széklet visszatartási zavarok (inkontinencia)
• Székrekedés
• Száraz, pikkelyes bőrhámlás (seborrhea)
• Beszédzavar
• Alvászavarok
• Kognitív funkciók hanyatlása, demencia
• Szorongás, depresszió, izoláció
• Lassú válaszadási képesség (bradifrénia)
• Apró betűs, görcsös írás (mikrográfia)
• Halk, suttogó beszéd (hipofónia)

A Parkinson kór előrehaladottabb stádiumában vérnyomásesés is előfordulhat. A betegség gyakran jár depresszióval és a gondolkodás lelassulásával.

A Parkinson kór diagnózisa

A Parkinson kór diagnózisának felállítása és kezelése nem egyszerű. Érdemes tudni, hogy még egy tapasztalt szakembernek is kihívást jelenthet a Parkinson kór felismerése a tünetek sokfélesége, változatossága miatt. Éppen ezért gyakran történik tévedés és jelentős számban kezelnek kézremegő és bizonytalan járású pácienseket tévedésen anti-parkinson szerekkel. A Parkinson kórnak ugyanis nincs specifikus kimutatási módszere, így sok egyéb betegséget kell kizárni, mire kimondható a diagnózis. A Parkinson kór tüneteinek megjelenése, és azok időbeni változásának ismerete adhat támpontot. Az elsődleges, a mozgás zavaraival járó tünetekből már kettő jelenléte is a Parkinson kór mellett szól. A klinikai anamnézis, a neurológiai fizikális vizsgálat és a modern képalkotó diagnosztikai eljárások (CT, MRI) együttesen vezethetnek a Parkinson kór végső diagnózisának a felállításához, valamint segítenek kizárni más betegségeket. Előfordulhat, hogy Parkinson kór elleni gyógyszereket adnak a betegnek, ha erre állapotjavulás következik be, valószínű a Parkinson kór diagnózisa.

Parkinson kór gyanúja esetén a fentiek miatt mindenképpen célszerű tapasztalt szakorvoshoz fordulni, aki segít a diagnosztikus buktatók elkerülésében, valamint az eredményes terápiás terv kialakításában.

A Parkinson kór kezelése

A Parkinson kór egyelőre nem gyógyítható betegség, viszont a tünetek kezelésére többféle módszer is létezik. Parkinson kór esetén egyénre szabott kezelést javasolnak, attól függően, hogy milyenek a konkrét tünetek és mennyire működnek bizonyos kezelések. A Parkinson kór kezelésének elsődleges módja a gyógyszeres kezelés. A gyógyszeres kezelés célja a dopamin pótlása, ami alapvetően történhet dopaminhatást kifejtő gyógyszerek (dopaminagonisták) és a dopamintermelés előanyagát jelentő levodopa segítségével. Gyógyszeres kezeléssel a tünetek több éven keresztül karbantarthatók.

A másodlagos kezelési lehetőség a műtét. Alapvetően két típusú műtét létezik: a roncsolásos (abláció) és a stimulációs kezelés. Mivel a kétoldali roncsolásos műtétek gyakran járnak szövődménnyel, ezért az elmúlt években a mély agyi stimuláció (deep brain stimulation) jelentős teret nyert a Parkinson kór idegsebészeti kezelésében. A műtét során egy- vagy kétoldali elektródát ültetnek be a kórosan működő agyterületre, amelynek a speciális ingerlése a kóros működést csillapítja. Ez bizonyos tünetek javulását eredményezi.

A Parkinson kór kezelésében ezen kívül fontos szerepet játszik a rendszeres, speciális gyógytorna, a fizikoterápia is. Jól bevált a Pető-féle konduktív, életmód-terápia is. A fokozódó nyelési nehézségek miatt étrendi kiegészítőket és székletlágyítókat is adnak gyakran a betegeknek.

Az emberi talp három pont segítségével biztosítja a járás közbeni stabilitást: egyrészt a nagylábujj és a kis lábujj alatt található párnákkal, másrészt a sarokcsonttal. Ezen három rugalmas pont gondoskodik a ránehezedő súly megfelelő elosztásáról és viseléséről, azáltal, hogy a lábtőcsontok és a lábizmok boltozatot hoznak létre, így a testet még sportolás közben se érik túlzottan erős, kalapácsszerű ütések. Lúdtalp esetén a lábboltozat csökkenéséről beszélünk, amely kellemetlen tüneteket idézhet elő a mindennapokban. Mit jelent pontosan a lúdtalp, és hogyan kezelhető? Az alábbiakban minden fontos tudnivalót bemutatunk!

Mi a lúdtalp?

A lúdtalp egy köznyelvi gyűjtőfogalom, amely kifejezés a talp boltozatának keresztirányú vagy a hosszanti boltozat ellaposodására utal. A statikai elváltozás hatására a sarokcsont és a boka megdőlhet, a szalagok pedig megnyúlhatnak. Így a csontok is átrendeződhetnek, aminek következtében az izmok húzási iránya is megváltozhat.

Hogyan néz ki a lúdtalp?

A láb boltozata lapos, így olyan, mintha a talp teljes felülete a földet érné. Általában szabad szemmel is észrevehető a probléma, de a diagnosztizálásához és a súlyosságának megállapításához gyógytornász vagy ortopéd szakorvos segítsége szükséges.

Milyen fajtái vannak?

• Újszülöttkori lúdtalp. Két éves korig a boltozat hiánya még nem számít problémának, ellenben a lábdeformitást már ebben a korban is kezelni szükséges. Kisgyermekkorban kiemelten fontos a megfelelő gyerekcipő viselése!
• Pubertáskori lúdtalp. Serdülőkorban a rossz cipő viselete, testmagasság és a testsúly is hirtelen növekedhet, így a lábaknak nagyobb terheléssel kell megbirkózniuk, ami szintén lúdtalpat eredményezhet. Rendkívül fontos a kezelés időbeli megkezdése, hiszen a deformitás mértéke súlyosbodhat, így felnőttkorban még kellemetlenebb panaszokra lehet számítani.
• Felnőttkori lúdtalp. A felnőtt korosztály körében az elhízás és a mozgásszegény életmód, gyakran a sok állómunka következtében alakulhat ki a deformitás. Szerencsére a lúdtalp kezelése felnőttkorban is lehetséges, hiszen a megfelelő talpbetétek és gyógyászati cipők viselésével, illetve rendszeres tornával a panaszok megszüntethetők.

Hogyan előzhető meg?

• Fontos az ideális testsúly megőrzése. A túlsúlyosság hatalmas terhet ró a lábakra és az ízületekre, ezért a lúdtalp megelőzéséhez kiemelten fontos az egészséges testsúly elérése és fenntartása. Így a lábak nem fognak túlzottan elfáradni, illetve a talpak és a boltozatok sem deformálódnak.

• A gyermekkorban megkezdett lábtornát felnőttként is folytatni kell. Ha a lúdtalpra már gyermekkorban fény derül, akkor tinédzserkorban és felnőttként sem szabad abbahagyni a rendszeres tornázást. Ugyanis a lúdtalp ismét kialakulhat, ha a rendszeres torna elmarad.

• Kényelmes, de jó tartást biztosító cipőt ajánlott viselni. A cipő legyen kellően tágas, de tartsa megfelelően a bokát és a talpat. Magassarkút és kevésbé kényelmes, de elegánsabb lábbelit csak különleges alkalmakkor szabad viselni, hogy a láb minél kevesebbszer kapjon fokozott terhelést.

Melyek a lúdtalp tünetei?

• Boltozatok hiánya
• Láb elfáradása már rövid táv megtétele után is
• Lábfájdalom
• Sarokfájdalom
• Lábmerevség
• Befelé dőlő boka
• Kifelé dőlő sarok

A felnőttkori lúdtalp tünetei jellemzően abban különböznek a gyermekkori panaszoktól, hogy a láb fáradtsága mellett már a fájdalom is rendszeressé válik, súlyos lúdtalp esetén pedig csonthártyagyulladás is felléphet. Akár gyermek- vagy felnőttkorban tapasztalhatók a lúdtalp tünetei, érdemes a lehető leghamarabb gyógytornászhoz fordulni, hiszen rendszeres torna segítségével jelentősen enyhíthetők a tünetek, illetve megszüntethető a kellemetlen fájdalom.

Ha a lúdtalp fájdalommal jár, érdemes azonnal gyógytornászhoz fordulni, hiszen idővel a lábdeformitás mértéke és ezzel együtt a tünetek is súlyosbodhatnak!

Mi okozhat lúdtalpat?

Pubertáskorban jellemzően a gyorsan bekövetkezett növekedés és súlygyarapodás vezet lúdtalp kialakulásához. Ilyenkor a lábak teherviselő képessége nagymértékben csökkenhet, így a stabilitásért felelős három pont már nem bírja ellátni a feladatát. A szalagok gyengülhetnek és az izmok gyorsan elfáradhatnak, ami feszült lábfejet és akár izomgörcsöket is eredményezhet.

Felnőttkorban leginkább a túlsúly és a rengeteg állómunka miatt alakulhat ki lúdtalp. Azonban a mozgásszegény életmód is felelős lehet, hiszen a talpizmokat egészséges mértékben és kellő gyakorisággal szükséges terhelni ahhoz, hogy megőrizzék a funkciójukat, azaz megfelelő stabilitást nyújtsanak járás közben.

Sportolók körében a túlterhelés idézhet elő lúdtalpat, ezért az edzések során mindig a mértékletességre kell törekedni. Nem szabad megfeledkezni a pihenésről sem, hiszen a talpizmoknak – akárcsak a többi izomcsoportnak – megfelelő mennyiségű pihenőidőre van szükségük a regenerálódáshoz.

Lúdtalp kezelése

Lúdtalp ellen a konzervatív kezelési módszerek jelenthetik a megoldást. Megfelelő gyógytornával, manuálterápiával és fizioterápiával a begyulladt lúdtalp is kezelhető, idővel pedig meg is szüntethetők a járás közben tapasztalható panaszok. A lúdtalp torna gyerekeknek és felnőtteknek is remek választás a tünetek leküzdéséhez.

Mi a terápia menete?

1. Lúdtalp vizsgálat

Először is alaposan megvizsgáljuk a talpat, hogy megállapítsuk, milyen mértékű deformitással állunk szemben. A vizsgálat során megismerjük a panaszokat, illetve a kezeletlen lúdtalp esetleges szövődményeire is fényt derítünk. Legfontosabb célunk, hogy teljes körű képet kapjunk az egészségügyi állapotról, és következő lépésként egy olyan terápiás tervet készíthessünk, amely garantáltan elhozza a fájdalommentes mindennapokat.

2. Kezelési terv összeállítása

Immár pontosan ismerjük a lúdtalp súlyosságát és következményeit, ezért azonnal hozzá is látunk a személyre szabott terápiás terv kidolgozásához. Kijelöljük, hogy mely gyógytorna gyakorlatok és manuálterápiás fogások segíthetnek, illetve a kezelési ütemtervet is összeállítjuk.

3. Lúdtalp helyreállítása

Rendszeres gyógytornával és manuálterápiával a páciens búcsút inthet a panaszoknak, de a szükséges kezelések száma természetesen a lúdtalp súlyosságától függ.

Milyen következményekkel járhat, ha elmarad a kezelés?

Idővel a láb fáradtsága mellett erős fájdalom is felléphet, amely a talpon kívül már a bokát és a térdet, továbbá a csípőt és a derekat is érintheti. Idővel akár bütyökképződés is jelentkezhet, több lábujjnál pedig kalapácsujj alakulhat ki. A járás aszimetrikussá válhat, ráadásul a harántboltozat süllyedése a bőrkeményedések és talpi szemölcsök kockázatát is növeli.

A lúdtalp okozta tartási rendellenességek kezdetben még csak hanyagtartást, később viszont már gerincferdülést is eredményezhetnek. Éppen ezért fontos, hogy akár gyermek- vagy felnőttkorban jelentkezik a probléma, a kezeléssel semmiképp nem szabad várni, hiszen a deformitás önmagától nem fog elmúlni.

Ha végre megszabadulnál a lúdtalp kellemetlen tüneteitől, és ismét stabil talajon szeretnél állni, semmiképp ne halogasd a torna elkezdését.