Járás közben a térdünkre a testsúlyunk háromszorosa nehezedik, ez a szám futás közben az ötszörösére nő. Gondoljunk bele, hogy egy 85 kg-os férfi térdére futás közben 235kg nyomás nehezedik, amikor elrugaszkodás után leér az egyik lába a földre.

Nem meglepő, hogy a térd a legsérülékenyebb ízületünk, nemcsak a futók körében.

Vegyük szemügyre a 3 leggyakoribb futósérülést:

1. Futó-, vagy más néven ugrótérd (patellofemoralis szindróma)

Amikor az emberek azt mondják, “futótérdük” van, az orvosilag a patellofemoralis fájdalomszindrómát jelent. A “patella” a térdkalácsot, “femur” a combcsontot jelenti, melyeket maga a térdízületi tok, ill. szalagok és inak kapcsolnak össze.

Amikor hajlítjuk, ill. nyújtjuk a térdízületet, anatómiailag a térdkalács a combcsont porcfelszínének egy kis barázdájában mozog fel, ill. lefelé.

Futótérd esetében a fájdalom abból fakad, hogy a térdkalács futás közben erőteljesebben a combcsonthoz dörzsölődik. A fájdalom főként a térd elülső részén, a térdkalács környékén lévő lágy szövetekben vagy a térdkalács csúcsán jelentkezik.

A “futótérd” leggyakoribb okai a túlterhelés, ill. az, hogy a térdkalács rendellenesen helyezkedik el a combcsont porcfelszínének barázdájához viszonyítva. Leginkább a futásintenzitás növelésénél és/vagy a futótáv ugrásszerű növelésekor jelentkezhet a fájdalom. Általában elmondható, hogy a térdkalács nem bírja a terhelést és nem siklik megfelelően a combcsont ízfelszínének a barázdájában.

A növekedő terhelés következtében a négyfejű combizom (musculus quadriceps femoris) próbálja tehermentesíti a térdkalácsot, ezáltal ilyenkor fokozottabb sérülés veszélyének van kitéve.

Könnyebben húzódik, rándul meg és kényelmetlen, fájó érzés jelentkezik a térdkalács környékén a térdízület elülső részén. A fájdalom fokozódik lépcsőzésnél, kocogásnál, vagy lejtőn lefelé járásnál, szökdelésnél illetve hossza egy helyben ülésnél.

Mit lehet tenni?

Első körben átmenetileg fel kell függeszteni azokat a tevékenységeket, amelyeknél a fájdalom jelentkezik. Tünetileg a fizioterápiás kezelések segítenek abban, hogy a már kialakult gyulladás mérséklődjön, ezáltal a fájdalom elmúljon. Ezt a kezelést követően, vagy akár ezzel párhuzamosan speciális tornagyakorlatokkal erősíteni és nyújtani kell a négyfejű combizmot, hisz ez stabilizálja a térdkalácsot.

2. Patella ín gyulladás

A térdkalácsot a sípcsonttal összekötő ín gyulladása esetében a fájdalom a térdkalács alsó részén jelentkezik. Hosszabb ideig tartó gyulladás esetén akár meg is jelenhet egy kisebb csontos kitüremkedés a sípcsont felső részén. A patella ín köti össze a térdkalácsot és a sípcsontot és biztosítja azok mozgását.

Ez az ínszalag túlterhelés esetén gyakran begyullad és fájdalmat okoz a térdkalácsban és/vagy a sípcsontban. Ez a fajta gyulladás gyakran jelentkezik terepfutóknál vagy azoknál, akik sokat futnak lejtőn lefelé.

Íngyulladás esetében a gyulladás megszűnéséig javaslom a futás átmeneti felfüggesztését, ill. a gyógyulást gyorsító fizioterápiás kezelést is.

3. Iliotibialis szalag szindróma (ITBS)

A futók körében ITBS-ként elterjedt nagyon gyakori panasz, amikor a fájdalom a térd külső oldalán jelentkezik. Az iliotibialis szalag egy rostos kötőszövet, ami a csípőnél kezdődik, végigfut a comb külső oldalán, összeköti a térddel és rátapad a sípcsontra. Ez a masszív kötőszövet minden egyes térdhajlításkor “átugrik” a combcsont és a sípcsont külső részén.

Ez egy futóperiódus alatt akár több ezerszer is előfordulhat, ami irritációt okozhat és gyulladás léphet fel. A fájdalom egy konkrét pontra koncentrálódik a térd külső részén, ezért a diagnózis hamar felállítható.

Itt a hatékony megoldást a megfelelő nyújtás jelenti mind a futás előtt és után, akár SMR henger használatával is.

Mi a hosszú távú megoldás?

Egy elkötelezett, szenvedélyes futónak nehéz azt mondani, hogy pihentesse a térdét, mégis azt szoktam javasolni, hogy átmenetileg változtatni kell az edzésprogramon. Csökkenteni kell a futótávot és az intenzitást mérsékelni szükséges, azért hogy a térdet és a környező régiókat minél kevesebb stressz érje.

Érdemes megvizsgálni, hogy a futó milyen cipőben és milyen talajon fut. Érdemes térdstabilizáló sport-gyógytornával megerősíteni a térdízületet tehermentesítő izmokat, ami ezáltal jobban fogja bírni majd a terhelést.

Mit tegyünk, amikor a fájdalom hirtelen futás közben jelentkezik?

RICE method

REST – a térdet azonnal tehermentesítsük

ICE – szükség esetén jegeljük maximum 20 percig alkalmanként, úgy hogy a hideg jégzselét törölközőbe beletekerjük és nem közvetlenül a bőrre helyezzük.

COMPRESSION – szükség esetén fáslizzuk be vagy használjunk a térdünknek megfelelő térdrögzítőt. A rögzítő kiválasztásánál hagyatkozzon szakemberre elkerülve a további sérülést.

ELEVATION – érdemes nagyobb gyulladás esetén a térdet felpolcolni. Ez akkor helyes, ha a lábunk magasabban van, mint a szívünk, szóval a fotelban való ülés és a puffra való láb felhelyezés szigorú értelemben nem számít “polcolásnak”.

Nem szteroid gyulladáscsökkentők:

Sokszor elkerülhetetlen a gyógyszeres fájdalom- és gyulladáscsökkentés, ilyenkor szájon át szedhető gyógyszereket javaslok.

Összességében elmondható, hogy aki futóként a futást az élete részének tekinti és hosszú távon kívánja űzni, annak érdemes időszakonként speciális gyógytornát végezni és szakszerű segítséggel a terhelt inakat és izomzatot erősíteni, megfelelően nyújtani.

A térdízületi kopásról, a térdprotézis beültetésről és a műtét utáni rehabilitációról

Az ortopédiai műtétek közül a második leggyakoribb nagyízületi protézis műtétnek számít a térdprotézis beültetés. Ez nem meglepő, hiszen a térdünket szinte állandóan használjuk, az elhasználódás, balesetek veszélyének folyamatosan ki van téve.

A térd testünk legnagyobb és egyben legbonyolultabb felépítésű ízületének számít. A combcsont és a lábszárcsont, valamit a combcsont és a térdkalács találkozásánál lévő ízületekből áll, szerkezetét a combcsont, a térdkalács és a sípcsont találkozása adja.

Milyen okok vezetnek a térdízület elkopásához?

A térdízület kopásos elváltozásainak egy része korábbi fejlődési rendellenesség (térdízületi tengelyeltérés, torsiós deformitások), gyerek- és fiatalkori növekedési problémák, körülírt keringészavarok, gyulladásos betegségek, csontsérülésből fakadó ízfelszíndestrukciók, illetve szalagszakadások okozta instabilitások és meniscus sérülések miatt jön létre. Más esetekben beazonosítható hajlamosító tényező nélkül is kialakulhat a térdízület elhasználódása, amit a szakirodalom elsődleges térdkopásnak nevez.

Mindkét esetben fokozatos térdfájdalom alakul ki, duzzanat, ízületi folyadékgyülem léphet fel, az ízület bizonytalanná válhat, időnként akadás-, kattanásszerű érzés észlelhető. Kezdetben a lépcsőn járás válik nehezítetté, először lefelé, majd felfelé is. A kezdeti terheléssel kapcsolatos panaszok, idővel nyugalmi fájdalommá alakulhatnak, sőt jelentős éjszakai fájdalmak is felléphetnek.

A mozgásterjedelem fokozatosan beszűkül, először többnyire a teljes kinyújtás veszik el, majd a hajlítás válik korlátozottá, súlyosabb esetekben sántítás is kialakulhat. Esetenként a beteg végtaghossz differenciát is észlelhet az egyik térd nyújtáshiánya miatt. Mindezek fokozatosan korlátozzák a járást, kezdetben csak lépcsőn, emelkedőn, később vízszintes terepen is csökken a járóképesség.

Milyen esetekben szükséges a térdprotézis beültetése?

A kezdeti kezelési lehetőségek a mozgás, úszás, gyógytorna, illetve különböző porctámogató gyógyszeres kezelések kombinációiból állhatnak. A későbbiek során gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, lazító gyógyszerek mellett, fiziko- és balneoterápiás lehetőségek enyhíthetik a panaszokat.

Amennyiben az említett kezelési lehetőségek kimerülnek, vagy nem biztosítják az elvárt életminőséget és fizikai teljesítőképességet, műtéti kezelés jöhet szóba. A betegség korai stádiumában ízületi tükrözés útján végzett, vagy minimál invazív lehetőségek is felmerülhetnek. A porcfelszínképzés, -pótlás, tengelykorrekciók stabilizáló műtétek, artroszkópos felszínkezelések jól meghatározott indikációval végezhető biomechanikai rekonstrukciós lehetőségek, melyek közös jellemzője, hogy korai stádiumban – még csak az ízület egy részében kialakult felszínkárosodás esetén – nyújthatnak jó eredményt.

Amennyiben a kopásos jelenségek kiterjedtek, előrehaladottak, endoprotetikai megoldás, illetve térdprotézis beültetés segíthet a panaszokon. Ennek célja a fájdalom megszüntetése vagy csökkentése, a beszűkült mozgásterjedelem lehetőség szerinti növelése, a stabilitási viszonyok helyreállítása, a terhelhetőség javítása.

Mi történik a műtét során?

A térdprotézis beültetés célja és lényege a károsodott ízfelszínek cseréje. Ez a combcsonti és a sípcsont térdízületi felszíneinek cseréjével valósul meg (igen ritka esetben előfordulhat az ízület belső, vagy külső ízfelszín borítékának cseréje, az úgynevezett unicondylaris vagy szánkó protézis beültetése). Az esetek nagyobb részében a térdkalács ízfelszínét is pótolni kell. A műtét során a megfelelően előkészített befogadó felszínekbe mindkét oldalon fém implantátumokat ültetnek be, amik közé polietilén anyagú betét kerül a megfelelő, könnyed csúszás biztosítására.

Műtét utáni teendők

A műtétet követő napon a gyógytornász segítségével megkezdődik a mobilizálás. A kórházi tartózkodás alatt a biztonságos járás és lépcsőzés megtanítása mellett a gyógytornász az osztályos gyógytorna során megmutatja a kezdetben szükséges otthoni gyakorlatokat. Az esetek egy részében a duzzanat csökkentése és a jobb hajlító funkció elérése érdekében, a gyógytornász fájdalmatlan passzív mozgatást biztosító térdmozgató gépet is felhelyez.

Térdprotézis műtét utáni rehabilitáció

Az első két hétben a térdízület tartós 90 fok feletti hajlítása feszülést, duzzanatfokozódást és sebgyógyulási nehézségeket okozhat.

Ebben az időszakban rendszerint már teljes és jó erejű a nyújtás, 90 fok feletti a hajlítás és megkezdődött a combizomzat visszaerősödése is. A továbbiakban a hajlítógyakorlatokon, combizomerősítésen van a hangsúly, ezért a gyógytorna mellett a szobakerékpározás ajánlott.

A sportaktivitások közül az úszás, kerékpározás, túrázás, későbbiekben tornatermi gépeken végzett edzés ajánlható, de megfelelő fizikai állapot esetén futás, tenisz, sífutás, illetve hasonló sporttevékenységek sem tilosak. Az ugrásokkal és ütközésekkel járó, úgynevezett kontaktsportokat ugyanakkor érdemes kerülni.

Szauna és wellness használat három hónapos kor után már megengedett, de a testhőmérsékletnél melegebb vizekben tartózkodás idejét célszerű 10–15 percben limitálni.

Problémamentes beültetéseket követően, 4–6 hétnek el kell telnie a műtét után, mielőtt javasolnánk az autóvezetés megkezdését. Baloldali műtét és automata gépkocsi esetében ez lehet rövidebb.