A sarcopenia fogalma

Az öregedés folyamatára tekintve sok tényező eszünkbe juthat, mint például a bőr ráncosodása és vékonyodása, a memória, a látás és a hallás romlása. Azonban ritkán jut eszünkbe az a nagy horderejű jelenség, hogy egy bizonyos kor után, az öregedéssel a testünk izomtömege csökken. A sarcopenia, mint orvosi kifejezés arra a patológiás mértékű izomtömeg csökkenésre utal, mely meghalad egy bizonyos határértéket, viszont a folyamat mindenkiben zajlik, különböző ütemben.

A sarcopenia egy görög szóösszetétel (σάρκα = hús és πενία = szegénység) alapján elnevezett kóros állapot. Izomerő- és izomtömeg-csökkenést jelent. A csontritkuláshoz hasonlóan napjainkban közegészségügyi probléma, mivel az időskorúakat tömegesen érinti.

Jelentősége súlyos következményeiből, illetve a rendelkezésünkre álló preventív lehetőségekből adódik. Továbbá abból, hogy a folyamat sajnos senkit nem kímél 25-30 év felett. Az izomtömeg csökkenés kezdete és mértéke változó, de az átlagot tekintve kimondhatjuk, hogy 25 és 80 éves korunk között a vázizomzatunk össztömege 40%-kal csökken. Ez időben kb. úgy oszlik el, hogy 25 és 50 éves kor között 10%-kal, majd 50 és 80 éves kor között további 30%-kal csökken.

A kialakulásához vezető tényezők

Tekintettel az érintett szervrendszerre, a sarcopenia elsősorban azokat érinti, akik fizikailag inaktívabbak. Az edzettebb izomzat nagyobb tartalékot is jelent, ebből a szempontból.

A sarcopenia folyamatához, úgy vélik, hogy az inaktivitás mellett, első sorban hormonális változások vezetnek. Kimutatható, hogy a kor előrehaladtával bizonyos hormonok, mint a tesztoszteron, növekedési hormon és az ún. inzulin-szerű növekedési faktor 1 (IGF1) mennyisége és aktivitása csökken. Ezen hormonok többek között az izomnövekedésben és regenerációban töltenek be fontos szerepet. A hormonok mellett kiemelendő továbbá a megváltozott fehérje anyagcsere, a gyulladásos paraméterek emelkedése és az oxidatív terhelés. Az utóbbi kettőnek inkább az izmok beidegzése szempontjából van jelentősége.

A beidegzés azért nagyon fontos, mert valójában az izmoknak nem is a mérete a kritikus jelentőségű, hanem a funkciója.

Ez elvezet minket oda, hogy milyen következményekkel jár a sarcopenia. Ugyanis a csökkent izomtömeggel, helyesebben szólva, a csökkent izomfunkcióval idős korban párhuzamba vonható az elesések száma. Természetesen, ahogy a mozgás egyre nehezebb lesz és egyre nagyobb erőkifejtést igényelnek a hétköznapi feladatok, úgy az illető inkább kerüli a fizikai aktivitást és ezzel a sarcopenia progresszióját segíti elő. Ezek után nem meglepő, hogy az izomfunkció csökkenése összefüggésbe hozható az időskori depresszióval, ágyhoz kötöttséggel, az önellátásra való képesség csökkenésével vagy akár halálozáshoz vezető állapotok kialakulásával.

Fontos tudnivalók a megelőzés érdekében

Az első és legfontosabb, amit a sarcopenia ellen tehetünk, hogy beépítjük a mindennapjainkba a testmozgást. Méghozzá megfelelő mennyiségben és összetételben. Gyakran hallhatjuk orvosainktól vagy szakértő ismerőseinktől a rendszeres testmozgás szerepét a szív és érrendszeri megbetegedések rizikójának csökkentésében vagy a kettes típusú cukorbetegség megelőzésében. Természtesen valóban fontos és többszörösen bizonyított a rendszeres mozgás, mint például a séta, a kocogás vagy a futás, a biciklizés és hasonló tevékenységek, jótékony hatása a fent említett betegségekkel kapcsolatban. Ezeket a mozgásformákat nevezhetjük úgy is, mint állóképességet javító edzés.

Arról azonban ritkán esik szó, hogy érdemes néha súlyzót ragadni és nagyobb terhelésnek kitenni izmainkat. Amikor nagyobb ellenállással szemben fejtünk ki izommunkát, a feljebb tárgyalt hormonhatású molekulák nagyobb mennyiségben szabadulnak fel és hozzájárulnak az izomrostok növekedéséhez. Mindez magától értetődőnek tűnik: ha edzünk, nagyobbak lesznek az izmaink. Ami igaz is (egy bizonyos mértékig), azonban, mint ahogy ez feljebb már említésre került, nem csupán az izom méretét szükséges figyelembe venni, hanem annak funkcionalitását is, ami az izom tömege mellett függ annak beidegzésétől, az izomszövetek között megtalálható zsírszövettől és még sok egyéb tényezőtől.

Egyszerűen kifejezve, az nem fogja javítani a kilátásainkat a sarcopenia tekintetében, ha nagymennyiségű izomtömeget halmozunk fel 30 éves korunk előtt, majd ezt követően abba hagyjuk a rendszeres edzést. Sőt megkockáztatom, hogy jobbak az esélyei annak, aki fizikailag inaktív életformát folytat, majd 60 évesen kezdi el az edzést.

Ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy sosem késő elkezdeni az edzést. A tudomány mai állása szerint, a sarcopenia elleni küzdelemben nincs maximális életkor az edzés elkezdéséhez. Ez persze ne bátorítson senkit arra, hogy halogassa a testmozgást felvételét a mindennapi szokásai közé.

Hatásos gyógyszeres kezelés egyelőre még nem áll rendelkezésre sarcopenia ellen. Tesztoszteronnal, illetve más anabolikus szteroiddal való kezeléssel jó eredményeket tudtak elérni, viszont a kellemetlen mellékhatások miatt ez háttérbe szorult. Azonban további lehetőségek is felmerülnek a megelőzés tárházában a megfelelő fizikai aktivitás mellett. Egyrészt a már megemlített idegrendszer védelme ugyancsak lényeges az izomfunkció vesztés megelőzése céljából. Az idegrendszer legnagyobb ellenségei közé tartoznak a gyulladásos folyamatok, az oxidatív terhelés és a csökkent mértékű omega-3 zsírsav bevitel. Ezek ellen a legjobb védekezés a kiegyensúlyozott táplálkozás, mely sok antioxidánst tartalmaz, lehetőleg friss bogyós gyümölcsök formájában, illetve omega-3 zsírsavakban gazdag tengeri halakat (pl. hering), vagy magvakat (pl. dió, lenmag).

Időskorban jellemző, hogy a fehérjék felvétele a tápcsatornából és annak hasznosulása is mérséklődik, így ajánlott a fehérjék nagyobb arányban történő bevitele. Természetesen nem figyelmen kívül hagyva más, például a veséket érintő kórképeket, mely esetben a fehérje bevitel korlátozott.

Egészséges étrend, izomtömeg változás

Mindenki számára fontos a sarcopenia fogalmának, kialakulása körülményeinek és leginkább megelőzési lehetőségeinek ismerete, hiszen a megfelelő egyszerű szokásokat alkalmazva jelentősen javíthatunk életminőségünkön időskorban.

Összefoglalás:

-Mi a sarcopenia? — Időskori izomtömeg vesztés

-Kit érinthet? — Sajnos egy bizonyos kor után mindenkiben elindul a folyamat.

-Milyen ütemben zajlik?

25 és 50 éves korunk között 10%-át, majd 50 és 80 éves korunk között hozzávetőleg további 30%-át veszítjük el teljes izomtömegünknek.

-Mi okozza? — Hormonális változások. (Tesztoszteron, növekedési hormon és inzulin-szerű növekedési faktor) — Fizikai inaktivitás. — Idegrendszeri károsodások. — Fehérje anyagcsere alábbhagy.

-Milyen következményei lehetnek?

Mértéke összefüggésbe hozható az időskori elesések számával, ágyhoz kötöttséggel és depresszióval. Növeli a valószínűségét, hogy az illető ellátásra szorul, azaz csökken az önellátás képessége.

-Mit tehetünk ellene? — Terheléses edzés. — Antioxidánsok fogyasztása. — Omega-3 zsírsavak fogyasztása.

A pilates egy olyan testmozgás forma, amelynek számos jótékony hatása van a testre és az egészségre. A pilates gyakorlatok segítenek erősíteni az izmokat, javítani a testtartást, növelni a rugalmasságot és javítani az egyensúlyt. Emellett segíthet csökkenteni a stresszt, javítani a légzést és növelni az általános testtudatosságot. A pilates rendszeres gyakorlása segíthet megelőzni sérüléseket, javítani az állóképességet és általánosságban növelni az egészséget és jólétet.

A pilates számos jótékony hatással rendelkezik az emberi testre, ideértve:

1. Erősíti az izmokat: A pilates gyakorlatok segítenek erősíteni az izmokat, különösen a hasizmokat, hátizmokat, farizmokat és a kis izmokat, amelyek a test stabilitásáért felelősek.
2. Javítja a testtartást: A pilates segít kiegyenesíteni a gerincet, így javítva a testtartást és csökkentve a hát- és nyaki fájdalmakat.
3. Növeli a rugalmasságot: A pilates gyakorlatok segítenek növelni a test rugalmasságát és mobilitását, ami javítja a mozgástartományt és csökkenti az izomfeszültséget.
4. Javítja az egyensúlyt: A pilates olyan stabilizációs gyakorlatokat tartalmaz, amelyek segítenek javítani az egyensúlyt és a testkontrollt.
5. Csökkenti a stresszt: A pilates gyakorlatok segítenek csökkenteni a stresszt és javítani a mentális egészséget, mivel a koncentrációra és légzésre összpontosítanak.
6. Javítja a légzést: A pilates gyakorlatok összekapcsolják a légzést és a mozgást, ami segít javítani a tüdőkapacitást és a légzőrendszer hatékonyságát.

Ezek csak néhány példa a pilates jótékony hatásaira, és rendszeres gyakorlásával még több pozitív változást tapasztalhatsz meg!

Nem tudod eldönteni, hogy egy egyéni, páros vagy csoportos pilates órán vegyél részt?

Segítek egy kicsit a választásban. Vegyük sorra, hogy milyen előnyökkel jár, ha egyéni pilates órát választasz, milyen előnyei vannak a páros órának és mitől lehet jó egy csoportos pilates óra.

Kezdjük az egyéni pilates órák előnyeivel!

Nem mindenki preferálja azt, ha másokkal kell együtt mozognia, hanem sokkal jobban szereti azt, ha ő lehet a figyelem középpontjában. Ez különösen igaz a kezdőkre, akik még csak most kezdenek belekóstolni ebbe a csodás mozgásformába, és szeretnénk megfelelően elsajátítani a különböző technikákat és gyakorlatokat.

Amennyiben Te is közéjük tartozol, akkor az egyéni pilates órák lesznek számodra az ideálisak. Ezek során ugyanis a pilates oktató teljes mértékben Rád koncentrál és segít Neked abban, hogy a mozgást egy szórakoztató és élvezetes elfoglaltságként éld meg, és a gyakorlatok kivitelezése is megfelelő legyen.

Továbbá, ha van valamilyen mozgásszervi problémád, műtét után lábadozol, az elején mindenképp egy egyéni pilates óra javasolt, hogy fel tudjam mérni, mi jó Neked és hogy tudsz haladni, fejlődni a gyakorlatokkal!

Folytassuk a páros pilates órák pozitívumaival!

Nincs is ahhoz fogható érzés, amikor a pilates adta kihívásokat és sikerélményeket valakivel együtt tapasztalhatod meg. De ez az élmény még különlegesebbé válik, ha az a valaki egy Hozzád közel álló személy, legyen az a párod, a legjobb barátod/barátnőd vagy valamelyik családtagod.

A közös edzéseknek is van egy nagyon jó hangulata.

Zárjuk a sort a csoportos pilates órák előnyeivel!

Én kis létszámú csoporttal szeretek foglalkozni, jobban tudok figyelni és ha segítenem kell a kivitelezésben, akkor a csapat többi tagjának nem kell olyan sokáig az adott gyakorlatot végeznie.

Na de csak képzeld magad elé az alábbi képet: ott vagy a pilates stúdióban, a többiek melletted végzik a gyakorlatokat. Hát nem arra sarkall ez Téged is, hogy még jobban végezd a mozgást? Ezért is számít a közösség ereje a csoportos órák egyik legnagyobb előnyének.

Azt pedig még nem is említettem, hogy remek lehetőséget nyújtanak a közösségi kapcsolatok építésére, a közös célok elérésére és a pozitív energia megosztására, ami a stresszes hétköznapok közepette igazán üdítő tud lenni.

Lássuk az előnyöket pontokba szedve.

Csoportos pilates órára járni számos előnnyel járhat, köztük:

1. Motiváció és támogatás: Egy csoportos órán részt venni motiváló és támogató környezetet teremthet, amely segít abban, hogy kitartóbbak legyünk és ne adjuk fel könnyen.
2. Szociális kapcsolatok: A csoportos órák lehetőséget adnak arra, hogy új emberekkel ismerkedjünk meg és szociális kapcsolatokat építsünk, ami hozzájárulhat az általános jóllétünkhöz.
3. Kiegyensúlyozottabb edzés: Egy tapasztalt pilates oktató segítségével a csoportos órákon kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb edzéstervet követhetünk, ami segít elkerülni a sérüléseket és maximalizálni az eredményeket.
4. Személyes figyelem: Bár csoportos óráról van szó, a pilates oktatók általában figyelnek az egyes résztvevőkre és segítenek a helyes testtartás és technika kialakításában.
5. Versenyhelyzet: Egy csoportos órán részt venni motiváló lehet, mivel mások jelenlétében hajlamosak vagyunk jobban teljesíteni és többet kihozni magunkból.

Ezek csak néhány ok, amiért érdemes csoportos pilates órára járni. A csoportos edzések segíthetnek abban, hogy rendszeresebben mozogjunk, jobb eredményeket érjünk el és élvezzük a közösségi mozgás örömeit.

A holisztikus szemléletű gyógyítás azzal a jól hangzó nézettel vonult be a köztudatba, hogy az embert egésznek tekinti, és nem csak a betegséget, hanem a teljes embert gyógyítja.

A holisztika a görög eredetű holos szóból származik, ami teljességet, egészet jelent. A holisztikus szemléletmód alap gondolata az, hogy az egész nem azonos a részek összegével, hanem egy új minőség. A részek csak az egészhez való viszonyuk alapján értelmezendők.

Történeti áttekintés

Az ősi indiai filozófiai rendszer, az ayurvéda, a test-lélek-szellem egységét, tehát a holisztikus egyensúlyt emeli ki. Az ayurvéda szanszkrít eredetű szó, jelentése: az élet tudománya. Az ayurvédikus gyógyítás a megelőzésre (prevenció) helyezi a hangsúlyt.

A kínai gyógyítás a taoista filozófián alapul. A taoizmus szerint az ember mindig törekedjen testi-lelki harmóniában élni az égi és földi változásokkal. A harmonikus életet szeretettel, mértékkel, tartózkodással és a szellem szabadságával lehet megteremteni. A kínai orvoslás alapfogalma az anyag – energia – szellem harmonikus együttműködése. Ha bármelyik szinten működészavar lép fel, az egyensúlyvesztést, diszharmóniát okoz, mely kihat az egész szervezetre. A gyógyítás célja a holisztikus egyensúly visszaállítása, az élő szervezet, a mikrokozmosz ráhangolása az Univerzumra, a makrokozmoszra, a dinamikus egyensúlyra.

Az ókori, középkori európai természetfilozófusok holisztikus szemléletű  gondolkodását tükrözi, hogy egészségnek a harmóniát, betegségnek, ennek hiányát tekintették, a gyógyítást pedig a megbomlott arányok helyreállításában látták.

A modern európai természetgyógyászatra hatással volt a középkor antik hagyománya, de megjelentek a különböző filozófiákon alapuló, új gyógyító rendszerek. Kialakult egy holisztikus (komplex) emberkép, amely szerint az ember a személyiségtípusa, a pszichoszociális fejlődési mintái, valamint a szellemi szintje szerint reagál a különböző környezeti és belső pszichés hatásokra.

Napjainkban a holisztikus szemléletű gyógyítás a test-lélek-szellem egységét, egymás kölcsönhatását hangsúlyozza.

Lehet, hogy hallottál már a holisztikus terápiáról, de mi is ez pontosan? Célja az optimális egészség és jóllét elérése azáltal, hogy összehangolja az ember minden részét, beleértve a testét, elméjét, szellemét és érzelmeit. Azon a meggyőződésen alapul, hogy ha ezek közül egy nincs rendben, az kihat az összes többi részre is.

A holisztikus szemléletű terápia a gyógyítás olyan formája, amely az egész embert – testet, elmét, szellemet és érzelmeket – figyelembe veszi az optimális egészség és jólét keresése során. A holisztikus gyógyítás filozófiája szerint az optimális egészséget – a holisztikus szemléletű terápia elsődleges célját – az élet megfelelő egyensúlyának megteremtésével lehet elérni.

A holisztikus gyógyítás gyakorlói hisznek abban, hogy az egész ember egymástól függő részekből áll, és ha egy rész nem működik megfelelően, az összes többi részre is hatással lesz. Ily módon, ha az emberek életében egyensúlyhiány van fizikai, érzelmi vagy spirituális értelemben, az negatívan befolyásolhatja az általános egészségüket.

A holisztikus szemléletű gyógyítás alapelvei

1. A feltétel nélküli szeretet és támogatás a legerősebb gyógyító, és az ember végső soron maga felelős saját egészségéért és jólétéért.
2. Minden ember veleszületett gyógyító erővel rendelkezik.
3. A beteg egy személy, nem pedig egy betegség.
4. A gyógyítás a páciens és a szakember bevonásával, csapatmunkában történik, és az egyén életének minden aspektusával foglalkozik, különböző egészségügyi gyakorlatok alkalmazásával.
5. A kezelés magában foglalja az állapot okának orvoslását, nem csupán a tünetek enyhítését.

A holisztikus szemléletnek tehát az a lényege, hogy egy-egy részletre koncentrálás helyett egy nagy egészként tekintsünk mindenre.

A holisztikus terápia azonban nem csak a fájdalommal küzdő embereknek való: rendkívül hasznos lehet bárki számára, aki meg akar birkózni a stresszel, vagy jobb harmóniát és egyensúlyt szeretne találni az életében. Mindannyian tudjuk azt, hogy fontos a testünk edzése, de ugyanilyen fontos, hogy az elménket is karban tartsuk. Amikor holisztikus terápiát veszünk igénybe, megtanuljuk, hogyan gyakoroljunk hatalmat és irányítást elménk és érzelmeink felett, így a lehető legjobb, legegészségesebb életet élhetjük.

A rendelőben Én is erre törekszem, hogy egységként nézzem a Hozzám fordulókat, hogy megkeressük a panaszok okát. A pilates órák alatt is jelen van a test-lélek-szellem hármas, megtanuljuk a gyakorlatok kivitelezése közben, hogy hogyan hajtsuk végre jól a feladatokat, figyelünk közben magunkra, és a légzésünkre is, és mindez nagyon jó hatással van Ránk.

A Parkinson kór egy lassan kifejlődő, mozgászavarokkal járó neurodegeneratív betegség. A Parkinson kór hátterében az agytörzsi ganglionok károsodása áll, első tünetei 50-60 éves kortól kezdődhetnek. Érdemes tudni, hogy az orvostudomány mai állása szerint a betegség gyógyíthatatlan, viszont kezelésekkel lassítani lehet az állapotromlást, sőt jelentősen javítani a tüneteket.

A Parkinson kór jelentése

A Parkinson kór vagy „reszkető bénulás” (paralysis agitans) egy életkorral összefüggő degeneratív agyi betegség. Ez azt jelenti, hogy a betegség hatására az agy egyes részei fokozatosan, idővel leépülnek. A betegség progresszív, vagyis kezelés nélkül fokozatosan romlik a beteg állapota. Általában azonban sok idő eltelik, mire a Parkinson kór egyáltalán tüneteket okoz, így főként az idősek (60 év körüliek) korosztályában kerül felismerésre a betegség. A Parkinson kór fő ismertetőjelei között szerepel a lelassult mozgás, remegés és az egyensúlyzavarok. Elsőként James Parkinson (1755–1824) írta le a betegséget, róla nevezték el Parkinson kórnak. Habár néhány esetben öröklődhet a Parkinson kór, az esetek többségében nem tudjuk pontosan, hogy kinél és miért alakul ki a Parkinson kór. A Parkinson kór hátterében idegrendszeri fertőzések, egyéb degeneratív betegségek, valamint bizonyos gyógyszerek, például antipszichotikumok, sőt kábítószerek is állhatnak. Amit tudunk, hogy a betegség során az agy dopamin-termelő részében, az ún. bazális ganglionok területén lévő idegsejtek károsodnak vagy elhalnak. Ezek az idegsejtek felelősek egy ingerület átvivő anyag, a dopamin termeléséért, valamint a mozgások szabályozásáért. A Parkinson kór az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyítható, de számos különböző kezelési lehetőség létezik. A kezelések sokat segíthetnek javítani a Parkinson kór tünetein és ezáltal az életminőségen, valamint lassítani a Parkinson kór előrehaladását.

A Parkinson kór okai és hajlamosító tényezői

Ahogy már a bevezetésben is említettük, Parkinson kór során károsodnak a dopamin-termelő sejtek a bazális ganglionokban, ez pedig dopamin hiányhoz vezet. A dopamin egy olyan neurotranszmitter, amely fontos szerepet játszik az izommozgások koordinálásában és a hangulat szabályozásában. Dopamin hiányában jellegzetes mozgási és egyéb tünetek alakulhatnak ki. Parkinson kór esetén a dopamin hiánya és pótlása adja a kezelés alapját is.

Az azonban nem egyértelmű, hogy pontosan mi okozza a dopamin termelődés fokozatos csökkenését, illetve az agyban az azt termelő idegsejtek pusztulását. Ennek hátterében genetikai és környezeti tényezők egyaránt állhatnak, valamint az idősebb életkor is szerepet játszhat. A Parkinson kór eseteinek körülbelül 10%-a familiáris, ami azt jelenti, hogy öröklődő forma. Ez bizonyítja a genetika szerepét, viszont a Parkinson kór többi esetében valószínűleg a környezeti tényezőknek van nagy jelentősége. A Parkinson kór további hajlamosító tényezői között szerepelhetnek:

Férfi nem: a férfiaknál 1,2-1,5x gyakrabban jelentkezik a betegség, mint a nőknél

Méreganyagokkal történő gyakori érintkezés: rovarölők, gyomirtók, kútvíz fogyasztása szintén közre játszhat a Parkinson kór kialakulásában

Többszöri fejsérülés: az eszméletvesztéssel járó fejsérülések is fokozzák a Parkinson kór kialakulásának esélyét

A Parkinson kór kialakulásában szerepet játszhat a fehérjék kóros hajtogatódása is. Kialakulásuk során speciális alakot vesznek fel a fehérjék. Ha ez sérül, a fehérjék nem tudnak beépülni és nem tudják ellátni a feladataikat, hanem helyette csoportosan lerakódnak. Parkinson kór esetén az alfa-synuclein fehérje hajtogatódása szenvedhet zavart, a lerakódott ilyen fehérjéket pedig Lewy-testeknek nevezzük. A Lewy testek jelenléte toxikus, károsítja az idegsejteket.

A Parkinson kór tünetei és jelei

A Parkinson kór tünetei változnak, fokozatosan alakulnak ki a betegség előrehaladásával, ami megnehezíti a betegség korai fázisában történő diagnosztizálását. A panaszok erőssége és progressziója egyénenként változhat. A motoros és nem motoros tünetek együttesen az életminőség jelentős romlásához vezetnek.

A Parkinson kór elsődleges tünetei:

• Remegés: Nyugalmi remegés a kéz, ujjak, láb, lábfej vagy az áll területén.
• Izommerevség: A kar, láb vagy a törzs merevsége, például a kar nem leng szabadon járás közben.
• Lassú mozgás: Ez érintheti az akaratlagos mozgást, például lassul a felállás egy székből; vagy az akaratlan mozgást is, például lassulnak a reflexek. Az arcizmok érintettsége esetén az mimika hiányozhat (hipomimia) és az arc kifejezéstelenné válhat, „maszkszerű” lesz.
• Egyensúly- és tartászavar: Merev tartás és apró, rövid lépések jellemzik a Parkinson kór típusos páciensét. További jellemző, hogy a beteg könnyen elveszítheti az egyensúlyát és könnyen eleshet. A beteg számára a mozgások elkezdése, a felállás, elindulás a legnehezebb a mélyreflexek kiesése miatt.

A Parkinson kór másodlagos tünetei:

• Nyelési nehézségek, félrenyelés
• Fokozott nyálelválasztás
• Fokozott izzadás
• Szaglás elvesztése (anosmia)
• Szédülés
• Vizelet és/vagy széklet visszatartási zavarok (inkontinencia)
• Székrekedés
• Száraz, pikkelyes bőrhámlás (seborrhea)
• Beszédzavar
• Alvászavarok
• Kognitív funkciók hanyatlása, demencia
• Szorongás, depresszió, izoláció
• Lassú válaszadási képesség (bradifrénia)
• Apró betűs, görcsös írás (mikrográfia)
• Halk, suttogó beszéd (hipofónia)

A Parkinson kór előrehaladottabb stádiumában vérnyomásesés is előfordulhat. A betegség gyakran jár depresszióval és a gondolkodás lelassulásával.

A Parkinson kór diagnózisa

A Parkinson kór diagnózisának felállítása és kezelése nem egyszerű. Érdemes tudni, hogy még egy tapasztalt szakembernek is kihívást jelenthet a Parkinson kór felismerése a tünetek sokfélesége, változatossága miatt. Éppen ezért gyakran történik tévedés és jelentős számban kezelnek kézremegő és bizonytalan járású pácienseket tévedésen anti-parkinson szerekkel. A Parkinson kórnak ugyanis nincs specifikus kimutatási módszere, így sok egyéb betegséget kell kizárni, mire kimondható a diagnózis. A Parkinson kór tüneteinek megjelenése, és azok időbeni változásának ismerete adhat támpontot. Az elsődleges, a mozgás zavaraival járó tünetekből már kettő jelenléte is a Parkinson kór mellett szól. A klinikai anamnézis, a neurológiai fizikális vizsgálat és a modern képalkotó diagnosztikai eljárások (CT, MRI) együttesen vezethetnek a Parkinson kór végső diagnózisának a felállításához, valamint segítenek kizárni más betegségeket. Előfordulhat, hogy Parkinson kór elleni gyógyszereket adnak a betegnek, ha erre állapotjavulás következik be, valószínű a Parkinson kór diagnózisa.

Parkinson kór gyanúja esetén a fentiek miatt mindenképpen célszerű tapasztalt szakorvoshoz fordulni, aki segít a diagnosztikus buktatók elkerülésében, valamint az eredményes terápiás terv kialakításában.

A Parkinson kór kezelése

A Parkinson kór egyelőre nem gyógyítható betegség, viszont a tünetek kezelésére többféle módszer is létezik. Parkinson kór esetén egyénre szabott kezelést javasolnak, attól függően, hogy milyenek a konkrét tünetek és mennyire működnek bizonyos kezelések. A Parkinson kór kezelésének elsődleges módja a gyógyszeres kezelés. A gyógyszeres kezelés célja a dopamin pótlása, ami alapvetően történhet dopaminhatást kifejtő gyógyszerek (dopaminagonisták) és a dopamintermelés előanyagát jelentő levodopa segítségével. Gyógyszeres kezeléssel a tünetek több éven keresztül karbantarthatók.

A másodlagos kezelési lehetőség a műtét. Alapvetően két típusú műtét létezik: a roncsolásos (abláció) és a stimulációs kezelés. Mivel a kétoldali roncsolásos műtétek gyakran járnak szövődménnyel, ezért az elmúlt években a mély agyi stimuláció (deep brain stimulation) jelentős teret nyert a Parkinson kór idegsebészeti kezelésében. A műtét során egy- vagy kétoldali elektródát ültetnek be a kórosan működő agyterületre, amelynek a speciális ingerlése a kóros működést csillapítja. Ez bizonyos tünetek javulását eredményezi.

A Parkinson kór kezelésében ezen kívül fontos szerepet játszik a rendszeres, speciális gyógytorna, a fizikoterápia is. Jól bevált a Pető-féle konduktív, életmód-terápia is. A fokozódó nyelési nehézségek miatt étrendi kiegészítőket és székletlágyítókat is adnak gyakran a betegeknek.

Gyógytornász-fizioterapeuta meghatározása:

A gyógytornász-fizioterapeuta olyan felsőfokú végzettségű  elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező egészségügyi szakember, aki  munkáját önállóan, orvosi diagnózis alapján végzi és irányítja. Képes önállóan teljes, komplex fizioterápiás ellátás nyújtására.

A terápiás team tagjaival konzultál, partnerként együttműködik velük.

A gyógytornász elsősorban mozgásterápiával és manuális technikákkal kezeli a mozgásszervi, belgyógyászati, neurológiai, szülészeti-nőgyógyászati, valamint a pszichiátriai betegségekben szenvedő különböző életkorú személyeket. Önálló fizioterápiai vizsgálat alapján méri fel a beteg és a mozgáskárosodott emberek állapotát, fizikai képességeit. A vizsgálat eredményét értékeli, ez alapján véleményt alkot a beteg aktuális állapotáról és funkcionális diagnózist állít fel. Meghatározza a prognózist, kezelési célokat. Kezelési tervet állít fel, és elméleti ismereteire támaszkodva önállóan, felelősséggel választja ki és alkalmazza a szükséges fizioterápiás eljárásokat, a kezelés eszközeit  a beteg állapotának, az orvosi véleménynek és a szakmai protokollok figyelembevételével. A gyógytornász vizsgálja és méri a fizioterápiás beavatkozások hatásait, az eredményeket értékeli.

A gyógytornász feladata:

1.Vizsgálja az ízületek mozgáshatárait és a mérések alapján különböző passzív mobilizációs technikákat valamint aktív mobilizáló gyakorlatokat alkalmaz az ízületi mozgáspálya helyreállítása és megelőzése céljából.

2.Meghatározza a mozgáspályát beszűkítő zsugorodott izmokat és ennek megfelelően az izmok rugalmasságát fokozó mobilizációs módszereket épít be.

3.Vizsgálja és meghatározza az izmok erejét

4.Vizsgálja az izmok tónusát és a mozgásszabályozás normalizálását célzó módszereket alkalmaz.

5.Megfigyeli a mindennapi élet mozgásait, a mozgáskorlátozottság okozta funkciózavarokat, elemzi a járás folyamatát, az egyensúlyt ülő és álló testhelyzetben, a hely- és helyzetváltoztatást, a segédeszközök, a különböző ortézisek, protézisek használatát. A hétköznapi funkciók javítása érdekében kiválasztja az adott állapotra adaptált, személyre szabott facilitációs technikákat. Járástréninget alkalmaz segédeszközzel vagy anélkül, tanítja a járást sík és egyenetlen talajon, emelkedőn,és lejtőn valamint lépcsőn. A mozgásprogrammal a lehető legnagyobb önállóságra törekszik.

6.Az izmok erejének, állóképességének növelését, és a koordináció javítását célzó gyakorlatokat alkalmaz.

7.Vizsgálja a végtagok keringési zavarát Speciális aktív és passzív módszereket alkalmaz (értorna, nyirokmasszázs, kompressziós kezelések)

8.Vizsgálja a tartást és tartásjavító programot állít össze.

9.Vizsgálja a respiratórikus és kardiális funkciókat. Légzésjavító módszereket alkalmaz, növeli a kardiopulmonális állóképességet.

10.A betegnek otthoni rehabilitációs programot állít össze.

A gyógytornász kompetenciái

Olyan betegek, ügyfelek ellátása, akiknek valamilyen károsodása, funkciócsökkenése, fogyatékossága keletkezett vagy változás állt be a fizikai és egészségügyi állapotukban valamilyen betegség vagy sérülés következtében. Terápiás tevékenység és a fogyatékossági folyamat megakadályozása.

• Károsodás: anatómiai, élettani, mentális vagy pszichés szerkezeti illetve funkcionális eltérés, hiány;
• Funkciócsökkenés: funkcionális mozgások végrehajtásában jelentkező eltérés;
• Fogyatékosság: Mindennapi tevékenységek végrehajtásában való akadályoztatottság.
• Más egészségügyi (szak)dolgozókkal történő együttműködés, team munka.
• A funkcionális mozgások optimális kivitelezését akadályozó kockázati tényezők felismerése.
• Preventív jellegű, egészségmegőrző, egészség gondozó és fejlesztő, wellness és fitness tevékenységek végzése.
• Betegoktatás, konzultációs tevékenység, szakmai oktatási feladatok.
• Kutatás, tudományos tevékenység.
• A fizioterápiás szolgáltatások irányítása és felügyelete

A gyógytornász tevékenységét az alábbi területeken  végzi

• Primer prevenció: megelőzés
• Szekunder prevenció: A betegségek időtartamának csökkentése, betegségek lefolyásának, súlyosságának mérséklése, szövődmények megelőzése, korai diagnózis és helyes terápiás beavatkozás által.
• Tercier prevenció: a fogyatékosság mértékének mérséklése, a rehabilitáció eredményességének segítése.
• Gyógykezelések/terápiák, rehabilitáció

Elhelyezkedési lehetőségek

• kórházakban, klinikákon (intenzív ellátásban, akut és szubakut részlegeken),
• ambuláns rendelőkben és klinikákon,
• rehabilitációs centrumokban,
• ápolási és szociális intézményekben,
• az otthoni ellátás területén és a hospice ellátásban,
• speciális oktatási és nevelési intézményekben,
• munkahelyi és egészségügyi centrumokban,
• egészségturizmussal foglalkozó intézményekben,
• szállodákban a medical wellness részlegekben,
• sportcentrumokban,
• gyógyászati segédeszközöket gyártó és forgalmazó cégeknél

Fizioterápiás módszerek

Gyógytorna

A gyógytorna gyógyító céllal alkalmazott mozgás.

A gyógytorna az egyik legősibb terápiás ág, melyet a megelőzésben, a gyógyításban, valamint  a rekreációban és a rehabilitációban is egyaránt alkalmaznak. A gyógytorna egy speciális, az izmokat szelektíven erősítő vagy nyújtó, az ízületek élettani körülményeit javító, az ízületek mozgásterjedelmét szélesítő, a statikai eltéréseket helyreállító mozgásanyag. A torna ízületkímélő helyzetben, diplomás szakember, gyógytornász irányításával történik. A gyógytorna az egyik legősibb terápiás ág, melyet a megelőzésben, a gyógyításban, valamint  a rekreációban és a rehabilitációban is egyaránt alkalmaznak.

Manuálterápia

Kézzel végzett diagnosztikai és terápiás fogások összessége, amely a támasztó-mozgatórendszer reverzibilis működési zavarainak vizsgálatával és kezelésével foglalkozik. Hatására csökken a fájdalom, az ízületek visszakerülnek eredeti helyzetükbe, visszaáll az eredeti mozgástartomány, hatására nagyobb terhelést is elbír a gerinc, az ízületek és az izmok. A leggyakrabban alkalmazott módszerek: Barvicsenko módszer, Cyriax, Kaltenborn–Evjenth-koncepció, Maitland-koncepció, Mulligan-koncepció.

McKenzie terápia

A McKenzie terápia olyan speciális mechanikai vizsgálat és kezelési eljárás, amelyet kifejezetten porckorong problémák, gerincproblémák, derékfájás és hátfájás kezelésére fejlesztettek ki, és a panaszok akut jelentkezését követő 6 hétben alkalmaznak. A terápia fontos eleme, hogy az egyénre szabott McKenzie gyakorlatokat a gyógytornász-fizioterapeuta által meghatározott gyakorisággal és ismétlésszámmal otthon vagy munkahelyen is végezni kell. A McKenzie terápia célja a hátfájás és egyéb fájdalmak csökkentése, mely szimmetrikus és aszimmetrikus háti, nyaki, ágyéki kisugárzó vagy helyi fájdalom esetén is eredményesen alkalmazható.

Schroth terápia

A Schroth terápia célja a gerinc maximális aktív nyújtásával annak felegyenesítése, háromdimenziós forgató légzéssel a törzs visszaforgatása középre, valamint a korrigált testhelyzet megtartása mellett végzett izomerősítés és nyújtás. A terapeutával megtanult korrekciós helyzetek beépíthetők a hétköznapi életbe, így 24 órán át végezhető a terápia. A gyakorlatokkal a hibás tartás korrekciója, a belső testkép normalizálása a cél.

Forrás: Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társasága

Míg pár éve, évtizede az egészségtudomány szinte csak az izmok és egyes izomcsoportok
működésére fókuszált, mára egyre többen vizsgálják a fascia szerepét, funkcióját, működését és azt,
hogy az egyes izmok/izomcsoportok hogyan dolgoznak együtt, összességében milyen hatást
gyakorolnak a testre.

Egyre többször találkozhatunk a médiában a fascia fogalmával, azonban kevés helyen foglalják össze
közérthetően, hogy mit is takar pontosan testünk e rendszere és hogyan azonosíthatók és kezelhetők
a fasciaból gyökerező problémák. A következőkben összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a
fasciaról és bemutatjuk a lehetséges kezelési technikákat.

Mitől különleges a fascia?
A fascia összetételét tekintve az ínakhoz vagy ízületi szalagokhoz hasonló kötőszöveti struktúra. Az
izmokon belül beborít egyes izomrostokat, izomrost kötegeket, magukat az izmokat, továbbá
idegeket, ereket és belső szerveket.
Megkülönböztetünk felületes és mély fasciát:
– a felületes fascia a bőrt az alatta futó izmoktól különíti el
– a mély fascia veszi körül az izmokat, idegeket, belső szerveket

Ez az egész testünket behálózó, számos különböző szervrendszerrel kapcsolatban lévő kötőszöveti
rendszer sok fontos funkciót tölt be az emberi testben:
– a különböző fascia rétegek elcsúsznak egymáson, ezzel biztosítva az izmok, a bőr és belső
szervek közötti gördülékeny mozgást
– különböző irányú terhelésekre különböző rostlefutású régiók képesek megnyúlni vagy
zsugorodni és hosszas ideig fenntartani ezt a hosszváltozást, ezzel védve az adott szervet
– fontos szerepet töltenek be a mozgásban erőtovábbító és erőtároló funkciójukkal (pl. ugrás
vagy futás során)
– a belső szervekkel, idegrendszerrel, nyirok- és vérerekkel létesített kapcsolatuk miatt
szerepük van a hőszabályozásban és különböző vegetatív folyamatokban
– információt szolgáltatnak az agynak az ízületek és végtagok helyzetéről és az izmok
feszüléséről

Mi vezethet a fascia problémáihoz?
Általában trauma, mozgásszegény életmód, sokáig fennálló helytelen tartás, fizikai vagy mentális
megpróbáltatások, szisztémás gyulladás és nem megfelelő táplálkozás hatására alakulnak ki
problémák a fascia rendszerben. Ezek hatására az egyes rétegek megvastagodnak, csökken köztük a
hialuronsav (ami a csúszást biztosítja) mennyisége és összetapadások alakulnak ki a szövetek között.

Az összetapadt területeken nehezebben csúsznak el egymáson a kötőszöveti rétegek, amely a fascia
túlzott feszüléséhez vezethet, ami korlátozhatja a mozgásokat és fájdalmat okozhat.
Mitől sérül a fascia rugalmassága?
A fascia rugalmasságát a benne található kollagén és elasztin biztosítja. Normál körülmények között
egy rendszert alkotva biztosítja az akadálytalan, fájdalommentes mozgást, azonban a helytelen
használat következtében, vagy annak hiányában ugyanúgy túlterhelődhet, illetve legyengülhet, akár
az izomszövet.
Ha nem elég rugalmas, a fascia sérül, nem tudja betölteni a funkcióit, a mozgás korlátozódhat és
egyes esetekben gátolhatja is azt. Ennek eredményeként túlterhelődik a test, fájdalom alakulhat ki
egyes területeken, ami jelentősen korlátozza a mozgás hatékonyságát.

Myofasciális fájdalom
A fascia sérüléséből adódó fájdalmat myofasciális fájdalomnak nevezzük, ami sajnos nehezen
diagnosztizálható, abból kifolyólag, hogy képalkotó vizsgálatokkal nem mutatható ki elváltozás.
További nehézséget okozhat az, hogy a fájdalom távolabbi helyen is jelentkezhet, és kisugárzó tünete
lehet, hiszen a fájdalom az adott fascialáncon belül bárhol jelentkezhet.

Ilyenkor a manuális, hengeres fascialazítás gyors eredményt hozhat, ugyanis ennek hatására:
– a kötőszövet fellazul,
– az ízületre nehezedő nyomás csökken,
– a túlfeszülő izom fellazul,
– enyhülhet a fájdalom.

Hogyan kezelhető ez a rendszer, ha már kialakultak a panaszok?
Fontos szem előtt tartani a csont- és vázizomrendszer panaszainál az összes lehetséges kiváltó
tényezőt és ezeknek megfelelően kiválasztani az alkalmazandó kezelést. Az állapotfelmérés során
először a szubjektív vizsgálattal (kikérdezéssel) nagy hangsúlyt fektetve a fájdalom viselkedésére,
illetve a múltbéli panaszokra klinikai okfejtés útján valószínűsítjük, hogy melyik struktúra/struktúrák
lehetnek érintettek. Ezután a fizikális vizsgálattal aktív és passzív mozgásokkal, illetve a kötőszöveti
rendszer tesztelésével megpróbáljuk alátámasztani az elméletünket.

Ha kiváltó tényezőként a fasciára gyanakszunk, hozzákezdünk a betegvizsgálat során érzékelt
úgynevezett denzifikációs pontok (a fent említett összetapadások helye) kezeléséhez. Ez általában
kézzel vagy alkarral kifejtett nyomást és apró csúsztatásokat jelent, amellyel elmozdítjuk egymáshoz
képest a szöveti rétegeket hő generálása mellett, így fokozva ezeken a területeken a szöveti
anyagcserét. Ennek hatására ismét beindul a hialuronsav termelése, ami kenőanyagként funkcionál,
így a korábban összetapadt rétegek újra szabadon tudnak mozogni egymáshoz képest.

Az SMR „Self Myofascial Release” egy világszerte egyre népszerűbb speciális önmasszázs technika, amely egyedülállóan hatékony az izom-kötőszöveti egység (myofascia) bemelegítésében és lazításában. Az SMR eszközök szakszerű és rendszeres használata jelentősen hozzájárul az izom- és ízületi panaszok kialakulásának megelőzéséhez, és kiemelkedően hatékony a mozgásszervi rehabilitáció területén is. Segítségével növelhető az ízületek mozgástartománya, csökkennek az izom és ízületi panaszok, elősegíti a testtudat fejlesztését és a sportolói teljesítmény javulását. Nem véletlen, hogy ma már nem hiányozhat a modern szemlélettel rendelkező gyógytornászok, mozgásterapeuták, edzők, gyógy- és sportmasszőrök eszköztárából.

A szakszerű önmasszázs jelentősen hozzájárul az izom- és ízületi panaszok kialakulásának megelőzéséhez, sőt, kiemelkedően hatékonynak bizonyul a rehabilitáció terén is. Segítségével növelhető az ízületek mozgástartománya, csökkennek a krónikus gerinc-, ízületi- és izompanaszok, fájdalmak. Javítja a testtudatot, a koordinációt, a sportolói teljesítményt, és még a narancsbőr elleni harcban is bevethető. Rendszeres otthoni és/vagy edzőtermi használata nem csak a sportolók, de a mozgásszegény életmódot élők számára ajánlott, hiszen jelentősen enyhítheti az ülőmunkát végzőknél jelentkező nyaki- és deréktáji fájdalmat, merevséget.

Hogyan hatnak az SMR eszközök?

Ha a környezetünkben (edzőterem, barát, ismerős) elérhető egy masszázshenger vagy tüskés masszázsgolyó, végezzünk el egy egyszerű kísérletet! Hajoljunk előre nyújtott térdekkel és nézzük meg, meddig ér le középső ujjunk hegye. Jelöljük be ezt a pontot, majd masszírozzuk át mindkét talpunkat 30-30 másodpercig az eszközzel. Hajoljunk előre újra, és nézzük meg a különbséget a két végpont közt. Mindezt csupán a talpunk átmasszírozásával értük el. Képzeljük el, mekkora változást idézhet elő a teljes test kezelése!

Testünk hátulsó felén (nyak, derék, combok és lábszár hátulsó része) jellemzően olyan, ún. tónusos izmok találhatóak, amelyek a túlterhelés (ülőmunka, hosszas internetezés, SMS-ezgetés, sportolás stb.) hatására hajlamosak befeszülni és rövidülni, ezáltal merevvé, fájdalmassá válnak. Az állandósult nyak- és derékfájdalomtól szenvedők bizonyára jól ismerik ezt az érzést, azt azonban még közülük is csak kevesen tudják, hogy hosszútávon igen komoly mozgásszervi problémákat okozhatnak a kóros izomfeszülések. Az izmok krónikus rövidülése miatt felborul a test izomegyensúlya, így megváltozik testtartásunk, mozgásmintáink, sőt, a csontokra, ízületekre eső terhelési viszonyok is. Mindez együttesen porckopás, meszesedés, porckorongsérv és hasonló degeneratív folyamatok kialakulásához vezethet. Egyértelmű tehát, hogy a tartósan túlterhelt és rövidült izmok mindennapos lazítása és nyújtása elengedhetetlen ahhoz, hogy kitörhessünk az ördögi körből.

Az SMR eszközök hatása azon a végtelenül egyszerű elven alapul, hogy a feszes izmokra megfelelő erejű nyomást gyakorolva idegrendszerünk a fájdalom elkerülése érdekében reflexesen – tehát akaratunktól függetlenül – ellazítja az adott szövetet (ez a mechanizmus áll egyébként a mindannyiunk által jól ismert jelenség – fájdalmas, merev nyakunkat, vállunkat automatikusan dörzsölgetjük és nyomorgatjuk – mögött). A hengerre ráfeküdve szabályozható erejű nyomás alá kerülnek a feszes izmok, s az ily módon ellazított szöveteket a hengeren történő ide-oda gördüléssel alaposan átnyújthatjuk.

Jellemzően 5-10 perc hengerezés elegendő ahhoz, hogy fellazítsuk és megnyújtsuk az izmokat és az izompólyát, ezáltal megelőzzük a krónikus feszesség kialakulását. Ugyanakkor – bár az önmasszázs valóban rendkívül hatékony terápia – nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az SMR eszközökkel történő mindennapos lazítás és nyújtás nem helyettesíti, hanem csupán kiegészíti és hatékonyabbá teszi a rendszeres testmozgást! Mozgás nélkül ugyanis nincs egészség.

Kinek ajánlott a mindennapos izomlazítás?

A henger nem csak az ülőmunkát végzők számára hasznos találmány. Az önmasszírozó eszközök használata szerencsére ma már egyre inkább részét képezi a profi, amatőr és hobbisportolók szakszerű edzésének, felkészítésének is. A henger nem csak izomlazításra, de bemelegítésre és nyújtásra is remekül használható. Bemelegítés során alkalmazva javítja az adott terület vérellátását, rugalmassá teszi az izompólyát, ezáltal segít a sérülések elkerülésében. Növeli a mozgástartományt és javítja a propriocepciót, azaz felkészíti a testet a terhelésre. Az edzés végén hatékonyan lazítja el és nyújtja meg az izmokat és az izompólyát, így megelőzi az izomláz, a letapadások és a krónikus feszességek kialakulását.

Hogyan használjuk ezeket az eszközöket?

Az eszközök szakszerű használatát szakember segítségével lehet elsajátítani, és a gyors betanulást követően a henger már otthon vagy egy gyógytorna rendelőben, edzőteremben is biztonsággal alkalmazható.

A prevenció szerepével talán soha nem foglalkoztunk annyit, mint napjainkban. Ha egészségünkről van szó, akkor sajnos sok esetben csak későn reagálunk. Pedig a szervezet kétségkívül jelez, csak gyakran nem vesszük észre ezeket a jeleket. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy sokkal könnyebb megelőzni a bajt, mint a vészhelyzeti tűzoltással és az egészségügyi kockázatokkal foglalkozni. Korosztálytól függetlenül kiemelt jelentőséggel bír az, hogy mindent megtegyünk egészségünk védelme és a prevenció érdekében, hiszen egészség nélkül minden más értelmét veszti az életben.

Preventív felfogás már gyermekkortól

Mint oly sok esetben, így az egészségvédelem kapcsán is már gyermekkorban érdemes elkezdeni az oktatást. Bár minden korábbinál több az elhízott gyermek, de ugyanakkor az egészségtudatos nevelést előnyben részesítő szülők száma is emelkedni látszik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az utóbbi években az igen divatossá vált egészséges életmód szülőként is megmutatkozik. Ha tisztában vannak a gyermekek azzal, miért célszerű sok zöldséget, gyümölcsöt enni, és az egészséges étkezési szokásokat életmódjukba is bevezetjük, akkor nem fognak idegenkedni a jótékony hatással bíró alapanyagoktól. Ebben természetesen az iskolának is nagyobb szerepet kellene vállalnia, mint azt egyre több esetben teszi az oktatási rendszer. Mi más lenne fontosabb, mint a jövő generációját az egészségtudatosságra nevelni?

Ismerd meg saját tested!

Sokan vannak, akik nincsenek tisztában azzal, milyen egészségi állapotnak örvendenek, sőt, talán a szervezet működését illetően is akadnak tudásbeli hiányosságok. Napjainkban számos hiteles forrásból származó információval rendelkező weboldal elérhető az interneten, így az érdeklődők részletesen tájékozódhatnak akár a test működéséről, akár az egészség megőrzésének kritikus pontjairól. Arra azonban mindenképpen vigyázz, hogy ne az online felületekről diagnosztizáld magad, hanem szükség esetén keresd fel háziorvosod.

Folyadékegyensúly

Az emberi szervezet körülbelül 70 százaléka víz. Nem véletlen, hogy a szakemberek rendszeresen felhívják figyelmünket a folyadékfogyasztás fontosságára. Sokan még mindig abban a tévhitben vannak, hogy a cukrozott üdítők és az energiaitalok hozzájárulnak a folyadékpótláshoz. A legjobb választásnak azonban kétségkívül a víz bizonyul. Miért ne szereznél be otthonra víztisztító kancsót? Ha hosszú távon gondolkodsz, akkor a csapra szerelhető víztisztító rendszer is garantáltan beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Kockázatcsökkentés a hétköznapokban

Életmódunkkal növelhetjük vagy csökkenthetjük a különféle betegségek kialakulásának kockázatát. A dohányzás és a rendszeres alkoholfogyasztás kivétel nélkül egészségkárosító hatással bír. Mindenképpen érdemes az ilyen szokásokat kiiktatni. Ez azonban nem elegendő, hiszen a manapság népbetegségnek számító elhízás is számos egészségügyi kockázatot hordoz magában. A 2-es típusú cukorbetegség, az ízületi fájdalmak, sőt, a szív-és érrendszeri megbetegedések is gyakrabban fordulnak elő azoknál, akik súlyfelesleget hordoznak magukon. Minél több a plusz kiló, annál nagyobb a veszélye annak, hogy előbb vagy utóbb ezekkel a helyzetekkel szembesülhetünk. A magas vérnyomás is gyakran jelentkezik a mozgásszegény életmódot folytató, súlyfelesleggel rendelkező embereknél. Jó hír azonban, hogy már csak a fogyás is elegendő lehet ahhoz, hogy az egészségügyi értékek javuljanak.

Természetes megoldások a prevenció szolgálatában

A természetes gyógymódok minden korábbinál nagyobb népszerűségnek örvendenek. Ezek egyébként a megelőzés terén is rendkívül fontosak. A természet patikája számos olyan alapanyaggal áll rendelkezésünkre, melyek segíthetik az egészség megőrzését. A méhészeti termékek közül sokan csak a méz előnyeivel vannak tisztában, pedig a méhpempő és a virágpor is igazi csodaszernek számít. A maca por azonnal energiával lát el, és egyúttal a hormonális egyensúly megteremtésében is segít. Ha szépséged és szerveid, szöveteid optimális működését is előmozdítanád, akkor a kollagén peptid készítmény ajánlottak számodra. Hallottál már a propoliszról, mely akár a tüszősmandula-gyulladás esetén is gyógyírt hozhat? A gyógyteákkal sok betegség tünetei enyhíthetőek, és kiegészíthető velük az esetleges gyógyszeres kezelés. A kínálat rendkívül széles, így abban a gyógygombáktól kezdve az ezüst kolloidon keresztül a spirulináig mindenki rábukkanhat a számára megfelelő alapanyagra.

A természet gyakran megadja a választ azokra a betegségekre, amelyek a hagyományos orvostudománynak is feladják néha a leckét. Persze nem elég csak a testet gyógyítani, hiszen a lélek, a psziché működése is nagymértékben befolyásolja azt, milyen állapotnak örvend egészségünk. Fontos, hogy észrevegyük mindennapjainkban azokat a jeleket, amelyek felhívják figyelmünket a közelgő egészségügyi összeomlásra. A depressziót, a pánikbetegséget éppen úgy évek életmódja előzheti meg, mint a magas vérnyomás kialakulását.

Értékeld az egészséget!

Saját egészségünkhöz való viszonyunkat mi magunk alakítjuk, s így a betegségek leküzdése is részben rajtunk múlik. Vannak olyan helyzetek, mikor fejben is ott kell lenni ahhoz, hogy megtörténjen az áttörés, és új lehetőséget kapj az élettől. Az egészség érték, és minél korábban felismered ezt, annál jobb esélyeid vannak a hosszan tartó kiváló életminőségre.

Sokan csak akkor értékelik egészségüket, mikor az veszélybe kerül. A második esély gyakran ráébreszti az embert arra, min érdemes változtatnia, hogyan célszerű élnie a jövőben. Azok a bizonyos jelek pedig, melyek nap mint nap az orrunk előtt vannak, magukban hordozzák a választás lehetőségét. Egy egészségesebb, teljesebb életminőség kínálta előnyöket.

Mit is jelent a porckorongsérv (discus hernia)

Porckorongsérvről akkor beszélünk, ha a porckorong körkörös gyűrűi átszakadnak és a kocsonyás anyag a gerinccsatorna felé türemkedik és ott homokóra-szerű szűkületet okoz.

A porckorong felépítése

A gerincoszlop szelvényezett szerv, mely csigolyákból áll. A csigolyákat egymástól a porckorongok választják el. Viszonyukat legegyszerűbben úgy képzelhetjük el, mintha egymás fölé helyezett csontkockákból úgy építenénk tornyot, hogy a kockák közé radírgumikat helyezünk el. A porckorong tehát olyan rugalmas kötőelem, melynek legfontosabb szerepe a járás közben a rezgések csillapítása. Ha a kockákat kilyukasztjuk, az egymás fölé helyezett kockák közepében létrejön egy csontos csatorna, ez a gerinccsatorna, melyben a gerincvelő foglal helyet. Az egészséges porckorong tehát egy lepényszerű, radírgumi konzisztenciájú szerv, mely körkörös gyűrűkből áll, középen nagy, folyadéktartalmú kocsonyás maggal.

A porckorongsérv kialakulása

A porckorongsérv, vagy közkeletű elnevezésén: gerincsérv kialakulása kapcsán feltétlenül meg kell ismerkednünk a porckorong kopás (degeneráció) fogalmával. A porckorong kopás a porckorong természetes öregedési folyamata, mely a 20-as életévek vége felé mindannyiunknál elkezdődik. A folyamat lényege az, hogy a porckorong elkezd kiszáradni, vizet veszít és így elveszíti rugalmasságát is. Az „elfajuló“ porckorong a külső erőkkel szemben sérülékenyebbé válik, összenyomásra, hirtelen megnövekvő terhelésre a gyűrűk átszakadnak, a porckorongban lévő anyag hátrafelé vándorol és létrejön az előbb említett előboltosulás.

A hirtelen megnövekvő terhelés lehet egy rossz mozdulat, emelés, vagy akár hosszabb kihagyást követően, megfelelő bemelegítés nélkül, nagy vehemenciával elkezdett, túl intenzív torna. A fent elmondottakból érthető, hogy a túlsúllyal rendelkezők nagyobb veszélynek vannak kitéve, csakúgy, mint a ritkán (bemelegítés, szakértő tréner felügyelete nélkül), de akkor nagyon intenzíven tornázók.

Tünetek

A porckorongsérv klasszikus tünetei a heves, éles fájdalom, mely a derékból a fartájék, a forgó felé, gyakran az alsó végtagba térdig, sőt bokáig sugárzik. E panaszokhoz az alsó végtag zsibbadása is társulhat. A tünetek néha alattomosan, lassan alakulnak ki. Ritka esetben a fájdalomhoz a láb mozgásainak gyengesége, még ritkábban a széklet és vizeletürítés kontrolljának a zavara is társulhat (neurológiai tünetek).

A porckorongsérv kezelése

Statisztikák szerint a porckorongsérv (discus hernia) az esetek kevesebb, mint 10 százalékában igényel műtéti kezelést!

Nagyon fontos hogy a diagnózis egyértelműen csak modern képalkotó vizsgálatokkal (CT vagy MR) állapítható meg! Egy rövid orvosi vizsgálat és egy röntgen felvétel alapján senkiről nem jelenthető ki, hogy porckorongsérve van! A kivizsgálást reumatológus, ortopéd sebész, vagy idegsebész szakorvos irányítsa!

A diagnózis felállítását követően az első lépés – kevés kivétellel – a konzervatív (nem műtéti) kezelés. Ez enyhébb esetekben pihenést, gyógyszeres kezelést jelent. Az alkalmazott gyógyszerek részben úgynevezett „nem szteroid típusú gyulladáscsökkentő gyógyszerek”. Amennyiben 7-10 nap alatt a fájdalom jelentősen csökkent, a következő lépés szakértő gyógytornász vezetésével végzett gerinctorna. Heves fájdalmak esetén nem javasolt a gyógytorna végzése, a torna elkezdését a fájdalom csökkenésének kell megelőznie!

Komolyabb, akár mozgáskorlátozottságot okozó fájdalmak esetén kórházi kezelés is szóba jön. A kezelés első lépése ebben az esetben is konzervatív, mely intravénásan infúzió formájában történik. (Az infúzió ebben az esetben majdnem mindig szteroid tartalmú.) A kezelést kiegészíthetik a gerinc mellé adott, úgynevezett blokád injekciók, és a gerinccsatornába adott epidurális injekciók. A kezelés általában 5-7 napig tart, utána ebben az esetben is gyógytorna következik.

Amennyiben neurológiai tünetek alakulnak ki, vagy a heves fájdalmak a fenti kezelések mellett 4-6 hét alatt nem enyhülnek, műtéti kezelés javasolható. Ez minden esetben a szűkületet okozó, gerincvelőt és idegszálakat nyomó porckorong előboltosulás (sérv) eltávolítását jelenti.

A gerincsérv gyógytornája

A gerincsérv konzervatív kezelésében elengedhetetlen a gyógytorna. A legelterjedtebb és legeredményesebb kezelési módszer a gyógytornászok által alkalmazott McKenzie torna. A módszer célja, hogy a gerincsérv esetén elmozdult porckorongot visszatornázza a helyére, így elérve, hogy a nyomás alatt lévő idegek és képletek felszabaduljanak. A torna alapját meghatározott irányú, ismételt mozgások képezik.

Mindezek mellett a gyógytornász alkalmazhat még idegmobilizációs gyakorlatokat és manuálterápiát. Az idegmobilizációs gyakorlatok segítenek a nyomás alá került idegek funkcióját visszaállítani, manuálterápiával pedig hatékonyan feloldhatók a csigolyák között kialakult blokkok.

Azonban a tünetek enyhülésével és megszűnésével nem ér véget a gyógytorna. A terapeuták fontosnak tartják, hogy ez az állapot hosszú távon fennálljon. Ekkor kezdődik meg a funkcionális gyógytornával a gerincstabilizáló izmok erősítése, amelynek eredménye, hogy a csigolyák a helyes pozícióba kerülnek, és terhelés hatására sem jelentkezik diszfunkció.

A gyógytorna segítségével kialakul a helyes testtartás, valamint a tornában alkalmazott izomerősítő gyakorlatok segítségével a panaszmentesség hosszú távon megőrizhető.

A gyógytorna nemcsak a kezelésben, hanem a megelőzésben is hatásos módszer. Egy gyógytornász olyan gyakorlatsort állít össze, ami tökéletesen megfelel erőnléti állapotának és figyelembe veszi tüneteit.

Gyógytorna segítségével akár már néhány alkalom után enyhülhetnek, vagy meg is szűnhetnek panaszai.

Mi is pontosan a gerinccsatorna szűkület?

A gerinccsatorna szűkület (latinul canalis spinalis stenosis) a gerincoszlopban végigfutó csontos üreg térfogatának csökkenése, amelyet különböző, gerincet érintő folyamatok okozhatnak. A térfogatcsökkenés miatt a kilépő idegek nyomás alá kerülnek, amelyek különböző, idegi tüneteket válthatnak ki. Leginkább a nyaki és az ágyéki szakaszon alakulhat ki a canalis spinalis stenosis.

Milyen okok vezethetnek a probléma kialakulásához?

A gerinccsatorna szűkület általában 50 éves kor felett jelentkezik, ritkán azonban fiatalabb korban is előfordulhat.

Az alábbi gerincproblémák okozhatnak gerinccsatorna szűkületet:

• porckorongsérv
• csontkinövések (csőrképződés)
• gerincet ért sérülések
• térfoglaló folyamatok (például: tumor, ciszta)
• veleszületett gerincbetegségek
• gerincferdülés

Egyéb okok és rizikótényezők:

• túlsúly
• ülőmunka/nehéz fizikai munka
• helytelen testtartás
• mozgásszegény életmód
• izomfejlődési rendellenesség

Milyen tüneteket okozhat a gerinccsatorna szűkület?

Az alábbi tünetek utalhatnak gerinccsatorna szűkületre, amelyek lehetnek enyhék, vagy akár igen erősek is attól függően, hogy mekkora mértékű a térfogatcsökkenés:

• fájdalom (nyak/hát/derék), amely terhelés hatására fokozódhat
• végtagzsibbadás
• izomgyengeség (a végtagok mozgatása nehézkes lehet)
• érzéskiesés
• egyensúlyzavar
• inkontinencia (súlyos esetben)

A gerinccsatorna szűkület kezelésében az egyik legtermészetesebb terápiás módszer a gyógytorna, amely a mozgás által (tehát az egyik alapvető képességünkkel) gyógyítja a panaszt és az azt kiváltó okot. 

A gyógytornászok célja:

• a fájdalom mielőbb csökkentése
• a zsibbadás mérséklése
• az izomerő növelése
• az egyensúly fejlesztése
• a kiváltó ok kezelése

A szakemberek által összeállított tornagyakorlatok lehetnek a gerinc melletti izmok erejének növelését célzó izomerősítő feladatok, vagy a befeszült és letapadt izmok oldását elősegítő nyújtó gyakorlatok. Annak eldöntése, hogy melyik izomcsoportra, melyik feladatot kell alkalmazni, minden esetben a gyógytornász kompetenciái közé tartozik, ezért fontos, hogy a diagnózist követően minél hamarabb keressen fel egy terapeutát.

Az aktív feladatok (nyújtás és erősítés) mellett a szakemberek egyéb technikákat is alkalmazhatnak a gerinccsatorna szűkület komplex kezelése érdekében. Például idegmobilizációs gyakorlatokkal segítenek a nyomás alá került idegeket felszabadítani, ezáltal azok funkcióját visszanyerni. Ennek eredményeként a zsibbadás és a fájdalom csökkenhet, visszatérhet az érzékelés, és megkezdhető az izomerő fejlesztése.

óManuálterápiával (kézzel kivitelezett, speciális fogásokból álló technika) hatékonyan feloldhatók a csigolyák között kialakult blokkok. A kezelés során, míg a gyógytornász aktívan, addig a páciens passzívan dolgozik. A módszer pozitív hatása, hogy helyreállítja a csigolyák közötti kisízületek statikáját, amely szintén a kilépő idegek feloldását eredményezi.

Fontos, hogy a tünetek enyhülésével és megszűnésével nem ér véget a gyógytorna, ugyanis az elért eredményt hosszútávon is fenn kell tartani.

Ekkor kezdődik meg a funkcionális gyógytorna, amely erősíti a gerincstabilizáló izmokat, valamint támogatja, hogy a csigolyák a helyes pozícióba kerüljenek. A rendszeresen végzett funkcionális tréning hozzájárul, hogy terhelés hatására se jelentkezzen diszfunkció.

A proprioceptív tréning hatékonyan fejleszti az egyensúlyt, ezáltal növelhető a stabilitás. A proprioceptív (helyzetérzékelő) gyakorlatok esetén a gyógytornász először stabil alátámasztási felületen megérezteti Önnel a helyes testtartást és a megfelelő pozíciót is beállítja. Ezt követően instabil felszínen gyakorolnak, ahol már több korrigáló mozgásra lesz szükség, így edzve például a core (mély), valamint a gerinc melletti stabilizáló izmokat.

Gyógytornával a gerinccsatorna szűkület hatékonyan kezelhető, ha a kezelések rendszeresek és a házi feladatokat is aktívan végzi a páciens.

A gerinccsatorna szűkület szövődményei gyógytorna hiányában

Ha gerinccsatorna szűkület esetén nem kap gyógytorna kezelést, a kezdetben tapasztalt enyhe tünetek erőssége fokozódhat és többek között a fájdalom is krónikussá válhat.

A térfogatcsökkenés előrehaladtával, a háttérben álló ok kezelése nélkül, olyan komolyabb tüneteket is tapasztalhat, mint például vizelet- és/vagy széklettartási zavarokat, vagy bénulás.

Az ilyen komoly tünetek már műtéti indikációnak számítanak, így nem kerülheti el a beavatkozást. Az operációt követő rehabilitációs időszakban is javasolni fognak Önnek gyógytornát, ugyanis csak ez a kezelési módszer támogatja a sikeres gyógyulást.

Vegye igénybe mindenképpen szakember segítségét a gyógytornához!