A digitális eszközök ma már nem csupán az életünket segítő technológiai kütyük, hanem gyakorlatilag a kezünkhöz nőtt tárgyak. Az okostelefonok, laptopok és egyéb számítástechnikai eszközök folyamatos használata miatt egyre több embernél alakulnak ki olyan mozgásszervi problémák, amelyek korábban ritkábban fordultak elő. Az egyik leggyakoribb ilyen jelenség a kéztőalagút-szindróma, közismertebb nevén „kattintás-betegség”, amely jelentős hatással lehet az életminőségre

Mi az a kéztőalagút-szindróma?

A kéztőalagút-szindróma (vagy másnéven carpalis alagút-szindróma) a kéz és az alkar közötti szűk csatornában, az úgynevezett carpalis alagútban futó idegek nyomódása miatt kialakuló állapot. Az alagútban futó medianus ideg kulcsszerepet játszik a hüvelykujj, a mutatóujj, a középső ujj és részben a gyűrűsujj mozgatásában és érzékelésében. Ha az ideg nyomás alá kerül, olyan kellemetlen tünetek jelentkezhetnek, mint a zsibbadás, bizsergés, fájdalom és az ujjak szorítóerejének csökkenése.

A digitális világ térnyerésével párhuzamosan a kéztőalagút-szindróma terjedése jelentősen felgyorsult az utóbbi években, kiváltképp az irodai munkát végzők és azok körében, akik szabadidejükben is sokat használnak számítógépet vagy mobiltelefont. Mint sok más egyéb betegségnél, a nők itt is nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint a férfiak, részben a keskenyebb carpalis alagútjuk miatt. Ezért is fontos, hogy a nők különösen figyeljenek a tünetekre, és ha szükséges, időben kérjenek segítséget.

Érdekes, hogy az autóvezetés is összefüggésbe hozható a betegséggel. Hosszabb vezetés – különösen, ha a kormányt erősen szorítjuk –, szintén előidézheti az alagút-szindróma tüneteit. Ezért javasolt a hosszú utak alatt gyakran megállni és pihentetni a kezet. Ám nemcsak a digitális kütyük használata és az autóvezetés jelent kockázatot, hanem bizonyos sportok is, mint például a tenisz vagy a kerékpározás. Ezek a tevékenységek is megterhelhetik a carpalis alagutat, így a sportolóknak is figyelniük kell a megfelelő kéztartásra és a rendszeres pihenésre.

Hogyan alakul ki a betegség?

A kéztőalagút-szindróma kialakulásának több oka is lehet. Az egyik leggyakoribb ok a túlzott igénybevétel, például folyamatos gépelés vagy egérhasználat következtében. Az ismétlődő mozdulatok és a kéz helytelen tartása is növelhetik a carpalis alagút terhelését. Az elhízás, a terhesség, a cukorbetegség, valamint bizonyos hormonális változások is hozzájárulhatnak a szindróma kialakulásához.

Mik a tünetei?

A „kattintás-betegség” leggyakoribb tünete a kéz és az ujjak zsibbadása és bizsergése, különösen éjszaka vagy reggel, amikor a csukló behajlított helyzetben van. Ezért azoknak, akik éjszakai panaszokkal küzdenek, érdemes lehet egy csuklósínt viselniük alvás közben, hogy megelőzzék a tünetek romlását. A fájdalom az alkaron és a csuklón keresztül is sugározhat. Gyakori tünet még az ujjak ügyetlensége, a tárgyak megfogásának nehézsége, ami akár a kéz szorítóerejének jelentős csökkenéséhez is vezethet. Az állapot előrehaladtával a tünetek tartósabbá válhatnak, és a kéz működésének károsodása is bekövetkezhet.

Mi okozza a kéztőalagút-szindrómát?

Az alagút szűkülete miatt az idegnyomás megnövekszik. Ezt okozhatják gyulladások, például ínhüvelygyulladás, sérülések vagy folyadékgyülem a területen. A monoton, ismétlődő mozdulatok, mint például a gépelés vagy a kéz szorosan zárt pozícióban tartása, szintén fokozhatják az idegnyomást.

Hogyan kezelhető a kéztőalagút-szindróma?

Az alagút-szindróma kezelésével reumatológusok, neurológusok, kézsebészek egyaránt foglalkoznak, a kezelési lehetőségek pedig az állapot súlyosságától függenek. Enyhébb esetekben a pihentetés, a gyulladáscsökkentő szerek, valamint a csukló rögzítése (például sínnel) is segíthetnek a tünetek enyhítésében, de ezek nem mindig hatásosak. Ilyenkor érdemes lehet próbálkozni az alagútba adott lokális szteroidos-analgetikus injekció beadásával, mellyel sokszor hosszú időre javítható az állapot. Súlyosabb esetekben azonban alagútszindróma műtétre is szükség lehet, ám ez egy gyors és egyszerűnek mondható beavatkozás, melynek során az „alagút” fedelét képező szalagot elvágva felszabadítják a nyomás alól az ideget és az ínakat. Ezáltal a fájdalom azonnal, a zsibbadás pedig legfeljebb egy hónap elteltével megszűnik.

Fontos a korai felismerés és a megelőző lépések megtétele. Ha valaki észleli magán a tüneteket, azonnal érdemes szakemberhez fordulni, hogy elkerülje a súlyosabb következményeket. A műtéti megoldás hatékony, de egyéb kezelésekkel is jelentősen enyhíthetők vagy akár teljesen megszüntethetők a szindróma tünetei.

A diagnózis felállításában segít az idegvezetési sebesség mérése, vagy a kéztő ultrahangos vizsgálata.

Hogyan előzhető meg a szindróma kialakulása?

A megelőzés kulcsa a tudatosság és a helyes munkavégzési szokások kialakítása. Fontos, hogy figyeljünk a munkahelyi ergonómiára: a monitor, a billentyűzet és az egér helyzetére, valamint a csukló helyes tartására. Rendszeres szünetek beiktatása, a kéz és a csukló nyújtása, valamint az ismétlődő mozdulatok minimalizálása szintén segíthet megelőzni a kéztőalagút-szindróma kialakulását.

Végezzünk rendszeresen kéztornát (szárazon és víz alatt), amely javítja a kéz vérkeringését és lazítja az izmokat. Egy egyszerű gyakorlat, például a kézfej és az ujjak nyújtása, majd ellazítása már napi néhány perc alatt is hatékony lehet. Azonban kérjük ehhez is szakember, gyógytornász segítségét.

Az említett példákból jól látható, hogy a kéztőalagút-szindróma nemcsak egy-egy konkrét tevékenységhez köthető, hanem számos élethelyzetben kialakulhat. A tudatosság és a megelőzés szerepe ezért kiemelkedően fontos a probléma elkerülésében és kezelésében.

Előfordulnak a mellkast érintő elváltozások, deformitások, most erről szeretnék írni Nektek.

Egyik ilyen, a tölcsérmellkas, vagy latin nevén pectus excavatum, másik deformitás pedig a tyúkmell, azaz pectus carinatum.

A veleszületett mellkasdeformítások gyakorisága 2,5- 3,5%-ra tehető, melynek döntő többsége a törcsélmell.

A tölcsérmellkas (pectus excavatum)

A tölcsérszerűen behúzott mellcsont miatt a bordaívek oldalt előemelkednek.

Tölcsérmellkas esetén a mellcsont tölcsérszerűen behúzott, a bordaívek ezért oldalt előemelkednek, vagyis a tölcsérmellű ember mellkasa horpadt. A vállak előreesnek, a has előre boltosul, gyakran társul gerincferdüléssel, és lapos-háttal (előfordulhat, hogy a hát domború). A tölcsérmell az esztétikai problémán túl egészségügyi kockázatokat is hordoz. A mellkas beszűkül a deformitás miatt, ez pedig magában hordozza a szív és a tüdő működési zavarának kockázatát.

Az esetek legnagyobb részében a tölcsérmell, ha időben kezelik, gyógytornával javítható. A torna elsődleges célja a mellkas izomzatának erősítése, emellett fontos a has és hát izmainak edzése. Ha ezek az izmok elég erősek, akkor helyre tudják húzni a csontozatot. Különösen fontosak a légzőgyakorlatok, mivel ha valakinek tölcsérmelle van, akkor legtöbbször csak hasi légzést folytat. A leggyorsabb minden bizonnyal a műtéti beavatkozás, de mint minden műtéti beavatkozás, ez is kockázatokkal jár, így ez csak különösen indokolt  és persze a súlyos esetekben javasolt.

Tünetei:

• paradox légzés (belégzéskor a mellkasi behúzódás fokozódik)
• csökkent vital kapacitás (csökkent légzésfunkció)
• scoliosis, fokozott háti kyphosis
• terhelésre fokozódó fáradékonyság (a szív eltolt helyzete miatt)
• rtg eltérések (szegycsont és a gerinccsigolyák közötti távolság csökken)
• pszichés következmény

Oka:

• ismeretlen
• veleszületett
• rachitis (angolkór)
• rekeszizom rendellenesség, stb.

Terápiás lehetőségek:

• gyógytorna
• hátizomerősítés, hasizmok erősítése, a mellizmok nyújtása
• megfelelő légzés technikájának megtanítása
• gyógyúszás, hátúszás

A fizikális eltérések mellett a gyerekek számára komoly pszichés hátrányokkal jár. Korán (csecsemőkorban) elkezdett kezeléssel (pozícionálás, gyógytorna, játékok, légzésgyakorlatok) a későbbi súlyos deformitás mértéke csökkenthető.

Tyúkmell (pectus carinatum)

A szegycsont (sternum) a bordákkal együtt előredomborodik, a mellkas nyílirányú átmérője megnagyobbodik. A tyúkmell lehet: egyoldali vagy kétoldali.

Oka lehet:

• fejlődési rendellenesség
• rachitis (angolkór)
• rendellenesen tapadó rekesz
• örökölt hajlam (családi halmozódás)
• súlyos gerincferdülés, stb.

Megjelenési formája:

• a szegycsont és a gerinccsigolyák közötti távolság megnő
• rossz tartás, előreeső vállak
• merev mellkas, vital kapacitás csökken, rossz légcsere
• súlyosabb esetben, korai tüdőtágulat
• az esztétikai eltérések miatt pszichés problémák
• gyakran társulhatnak egyéb veleszületett rendellenességek is

A kezelés általában konzervatív úton, speciális személyre szabott gyógytornával történik. Az elváltozások már csecsemőkorban jelentkezhetnek, a szülőnek érdemes azonnal szakemberhez fordulni! Nem szabad abban bízni, hogy a gyermek majd idővel „kinövi”.

Minél korábbi stádiumban kezdjük el a speciális kezelést, annál hatékonyabb! A mellkas fejlesztése a legfőbb teendő, speciális gyógytornával, légzőtornával. A törzs összes izmának (has-, hát-, mellizmok) fejlesztése szükséges a mellkas alakjának változtatásához. A tartásjavítást, a mellkas formálását célzó gyógytorna gyakorlatokat minden esetben légzésfejlessel kell összekapcsolni. Jó légzéstechnikával, speciális légzőgyakorlatokkal biztosítjuk a szervezet jobb anyagcseréjét, a mellkas rugalmasságát, a mellkas izomzatának erősítését, illetve megteremtjük a gyengén fejlett vagy deformált mellkas jobb funkciójának lehetőségét.

Csecsemőkorban, figyeljünk arra, hogy a kúszás-, mászás időszaka lehetőleg ne rövidüljön le, biztosítsunk elegendő mozgásteret számukra. Kisgyerekeknél, mivel még nem alakult ki magasabb fokú izomérzés, játékos-versenyszerű gyakorlatok végeztetése a célszerű. A fejlődést megfelelő mozgással kell segíteni, lehetőleg meg kell előzni a deformitások kialakulását, a már meglévőknek pedig csökkenteni a mértékét.

Nagyon jó mellkas fejlesztő sportok:

• úszás (gyorsúszás, mellúszás),
• gyógyúszás (speciális, korrekciós úszógyakorlatok)
• különböző labdajátékok, dobások

Minden olyan sport vagy torna ellenjavallt, ami a mellkas domborításával jár!

Súlyosabb esetben, az orthopédiai szakvizsgálat mellett, kardiológiai, és pulmonológiai vizsgálatra is szükség van. A deformitás mértékének megfelelően a szakorvosok döntik el, hogy szükség van-e műtétre vagy sem. A műtét utáni szakszerű rehabilitáció szintén a gyógykezelés elengedhetetlen része.

A saroktáji fájdalom elég gyakran előforduló panasz, sokaknál jelentkezik és minden egyes lépésnél tudat a létezéséről. Alapvetően két terület lehet érintett, az egyik a sarokcsont belső oldala, a másik a sarokcsont hátsó oldala. Mindkét esetben túlterhelésből adódó csonthártya-gyulladás okozza a fájdalmat, amely jelentős fokú, intenzív, és a széles körben ismert fájdalomcsillapítókra, egyéb, gyulladáscsökkentő gyógyszerekre nem reagál.

Legtöbb esetben a pontos diagnózis és a terápiás javaslat felállításához a szakorvosi vizsgálaton kívül szükség van további vizsgálatok eredményeire is (pl. röntgen).

Amennyiben a diagnózis megszületett, rá lehet térni a kezelésre.

A sarokcsont sarkantyú kezelésére a LÉZER – MÉLYHŰTÉS terápián kívül nem sok olyan lehetőség akad, amely nem fájdalmas, nem megterhelő, nincsenek káros mellékhatásai és kellően hatékony.

Ennek megismeréséhez nyújt segítséget egy kombinált kezelés, amellyel műtét és gyógyszerek nélkül szüntethető meg a fájdalom. A fájdalmas területet lézerfénnyel besugarazva a szövetek anyagcseréje javul, a szervezet öngyógyító folyamatai felgyorsulnak. Az ezt követő intenzív hűtés során pedig a fájdalomérzet csökken – szinte teljesen meg is szűnik.

A sarkantyú okai, tünetei, kezelési lehetőségei és gyógytornája

A sarkantyú – azaz csontkinövések a sarok környékén – heves fájdalmat okozhat járás közben, és akár gyulladás is kialakulhat. A sarokcsonton tapadnak a vádli és a talp izmai. Ha azonban ezek az izmok erősen hozzányomódnak a csonthoz, mozgás közben súrlódás jön létre, ezért a csonton mészlerakódások keletkezhetnek.

Mi pontosan a sarkantyú és hogyan alakul ki?

A sarkantyú jellemzően a sarokcsonton, az izmok eredésénél kialakuló meszes felrakódás, azaz csontkinövés. Bár szabad szemmel általában nem látható, mégis komoly problémákat tud okozni. Két helyen jelentkezhet: a sarokcsont talpi felszínén, amelyet talpi sarkantyúnak nevezünk, illetve – a szakszóval Haglund-sarok, – amely a lábszárizom ínjának eredésénél, azaz az Achilles ínnál alakul ki.

A testünkben olyan helyen jöhetnek létre meszes lerakódások, ahol az izom szorosan a csontnak feszül, így azok egymáson folyamatosan súrlódnak. Ezen a ponton alakulnak ki a kinövések, amelyek könnyen gyulladásos állapotba kerülhetnek.

A kinövések akár 1-1,5 cm-esek is lehetnek, és ha kezeletlenül, hosszú ideig fennáll ez a probléma, akkor a láb más részein is kialakulhatnak ilyen lerakódások.

Diagnosztikáját tekintve nagyon fontos a pontos anamnézis felállítása, ugyanis számos, lábat érintő betegség okozhat ezen a területen is panaszt. Ilyen például az Achilles gyulladás, vagy akár a lúdtalp.

Mik a sarkantyú tünetei?

Talpi sarkantyú esetén az alábbi tünetek fordulhatnak elő:

• a panasz terhelés hatására jelentkezik
• jellemzően sarok talpi részén tapasztalhatja a fájdalmat
• minden lépés fájdalmas lehet
• idővel dudor is kialakulhat

Haglund-sarok (vagy hátsó sarkantyú) esetén ezeket a tüneteket tapasztalhatja:

• heves fájdalom az Achilles ín környékén
• a terület érintésre érzékeny
• nem megfelelő lábbeli viselése esetén az Achilles ín területe kivörösödik
• idővel dudor is kialakulhat

Abban az esetben, ha gyulladás is jelentkezik, akkor az érintett terület bepirosodhat, felmelegedhet és megduzzadhat.

Mitől alakulhat ki a sarkantyú?

Az alábbiak lehetnek a leggyakoribb kiváltó okok:

• túlsúly: a jelentősen megnövekedett testtömeget nehezebben viselik a csontok, az ízületek és az izmok is.
• a láb folyamatos túlterhelése: leginkább a hosszantartó állás, álló munka, fizikai munka válthatja ki
• nem megfelelő lábbeli viselése: többféle cipő is okozhat gondot, nem csak a magas sarkú. Ide sorolhatjuk az egyenes, nagyon lapos talpú cipőket és papucsokat, a használt lábbeliket, illetve ha a cipő mérete nem az Ön számára megfelelő (túl kicsi vagy éppen túl nagy)
• a lábboltozat deformitásai: ilyen a sokszor emlegetett lúdtalp vagy a bokasüllyedés, amely szintén gyakori láb deformitási probléma.
• ízületi gyulladás: akár a láb kisízületeiben, akár a bokában alakul ki gyulladás, az a láb anatómia szerkezetét és terheléselosztását változtathatja meg
• egyenlőtlen terhelés: például ha a csípője fáj, akkor elkezdi kímélni a panaszos oldalt, míg a másik, ép oldalra ezzel nagyobb terhet rak

A sarkantyú szövődményei gyógytorna hiányában

A sarkantyú gyógytorna hiányában folyamatos, szűnni nem akaró fájdalmat okozhat. Idővel még több kinövések jöhetnek létre, amelyek a láb más területeit is érinthetik. Ha a sarkantyú gyulladásos állapotba került, az is állandósulhat, és fokozatosan a boka, valamint a láb kisízületeiben mozgásbeszűkülést okozhat. Lehetséges a járás és az állás már komoly gondot fog okozni, amelyek addig a hétköznapokban gördülékenyen zajlottak. Elmondható tehát, hogy minél később kerül egy szakképzett gyógytornászhoz, annál több panasza alakul ki, így a gyógyulási idő is jelentősen megnyúlhat.

Így segít a gyógytorna a sarkantyú okozta panaszain

A gyógytorna az egyik leghatékonyabb konzervatív terápiás módszer erre a problémára, ugyanis a sarkantyú kiváltó okát kezeli úgy, hogy a mozgás által aktiválja a test öngyógyító folyamatait.

A gyógytorna célja a tünetek enyhítése, és a későbbi panaszok kialakulásának megelőzése. Ehhez különböző módszerekkel, célzott és személyre szabott terápiás tervet alkalmazva végzi a terapeuta hétről-hétre a gyógytorna kezeléseket. Azonban a közösen elért eredmények fenntartása érdekében, valamint a gyógyulási idő lerövidítésére a szakember házi feladatok is feladhat Önnek, amelyeket otthonában napi szinten végezni kell. Ez általában néhány feladatot jelent, amelyeket már betanított Önnek, és biztosan látja, hogy a kivitelezés is helyes.

Trigger labda alkalmazása a talp izomzatán

A gyógytorna feladatok jellemzően nyújtó és erősítő gyakorlatsorokból állnak. A nyújtás segít oldani az izmok feszességét, valamint fellazítja az Achilles inat is. Ezek a típusú gyakorlatok fontos szerepet játszanak a sarkantyú tüneteinek enyhítésében, hiszen már önmagukban is fájdalomcsillapító hatásúak. Ehhez nem csak manuális (kézzel kivitelezett) technikák vagy nyújtó feladatok vethetők be, hanem akár egy eszközt is segítségül lehet hívni. Ez általában egy trigger, vagy masszázs labdát jelent, amellyel a talp izmait és a vádli izmait is egyaránt lazíthatjuk.

Az izmok erősítésével kezelhetünk akár egy már kialakult lúdtalpat, vagy bokasüllyedést és nem mellesleg a testsúly csökkentésében is jelentős szerepet játszanak ezek a feladatok. Az izomerő növelésével a láb teherbírása is egyenesen arányosan nő, így az álló munkát is jobban fogja bírni.

Egy szakképzett gyógytornász életmód tanácsokkal is ellátja a hozzá fordulókat, valamint olyan, hétköznapokon is bevethető feladatokat tanít meg, amelyeknek köszönhetően megelőzhetők újabb csontkinövések kialakulása.

A Parkinson kór egy lassan kifejlődő, mozgászavarokkal járó neurodegeneratív betegség. A Parkinson kór hátterében az agytörzsi ganglionok károsodása áll, első tünetei 50-60 éves kortól kezdődhetnek. Érdemes tudni, hogy az orvostudomány mai állása szerint a betegség gyógyíthatatlan, viszont kezelésekkel lassítani lehet az állapotromlást, sőt jelentősen javítani a tüneteket.

A Parkinson kór jelentése

A Parkinson kór vagy „reszkető bénulás” (paralysis agitans) egy életkorral összefüggő degeneratív agyi betegség. Ez azt jelenti, hogy a betegség hatására az agy egyes részei fokozatosan, idővel leépülnek. A betegség progresszív, vagyis kezelés nélkül fokozatosan romlik a beteg állapota. Általában azonban sok idő eltelik, mire a Parkinson kór egyáltalán tüneteket okoz, így főként az idősek (60 év körüliek) korosztályában kerül felismerésre a betegség. A Parkinson kór fő ismertetőjelei között szerepel a lelassult mozgás, remegés és az egyensúlyzavarok. Elsőként James Parkinson (1755–1824) írta le a betegséget, róla nevezték el Parkinson kórnak. Habár néhány esetben öröklődhet a Parkinson kór, az esetek többségében nem tudjuk pontosan, hogy kinél és miért alakul ki a Parkinson kór. A Parkinson kór hátterében idegrendszeri fertőzések, egyéb degeneratív betegségek, valamint bizonyos gyógyszerek, például antipszichotikumok, sőt kábítószerek is állhatnak. Amit tudunk, hogy a betegség során az agy dopamin-termelő részében, az ún. bazális ganglionok területén lévő idegsejtek károsodnak vagy elhalnak. Ezek az idegsejtek felelősek egy ingerület átvivő anyag, a dopamin termeléséért, valamint a mozgások szabályozásáért. A Parkinson kór az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyítható, de számos különböző kezelési lehetőség létezik. A kezelések sokat segíthetnek javítani a Parkinson kór tünetein és ezáltal az életminőségen, valamint lassítani a Parkinson kór előrehaladását.

A Parkinson kór okai és hajlamosító tényezői

Ahogy már a bevezetésben is említettük, Parkinson kór során károsodnak a dopamin-termelő sejtek a bazális ganglionokban, ez pedig dopamin hiányhoz vezet. A dopamin egy olyan neurotranszmitter, amely fontos szerepet játszik az izommozgások koordinálásában és a hangulat szabályozásában. Dopamin hiányában jellegzetes mozgási és egyéb tünetek alakulhatnak ki. Parkinson kór esetén a dopamin hiánya és pótlása adja a kezelés alapját is.

Az azonban nem egyértelmű, hogy pontosan mi okozza a dopamin termelődés fokozatos csökkenését, illetve az agyban az azt termelő idegsejtek pusztulását. Ennek hátterében genetikai és környezeti tényezők egyaránt állhatnak, valamint az idősebb életkor is szerepet játszhat. A Parkinson kór eseteinek körülbelül 10%-a familiáris, ami azt jelenti, hogy öröklődő forma. Ez bizonyítja a genetika szerepét, viszont a Parkinson kór többi esetében valószínűleg a környezeti tényezőknek van nagy jelentősége. A Parkinson kór további hajlamosító tényezői között szerepelhetnek:

Férfi nem: a férfiaknál 1,2-1,5x gyakrabban jelentkezik a betegség, mint a nőknél

Méreganyagokkal történő gyakori érintkezés: rovarölők, gyomirtók, kútvíz fogyasztása szintén közre játszhat a Parkinson kór kialakulásában

Többszöri fejsérülés: az eszméletvesztéssel járó fejsérülések is fokozzák a Parkinson kór kialakulásának esélyét

A Parkinson kór kialakulásában szerepet játszhat a fehérjék kóros hajtogatódása is. Kialakulásuk során speciális alakot vesznek fel a fehérjék. Ha ez sérül, a fehérjék nem tudnak beépülni és nem tudják ellátni a feladataikat, hanem helyette csoportosan lerakódnak. Parkinson kór esetén az alfa-synuclein fehérje hajtogatódása szenvedhet zavart, a lerakódott ilyen fehérjéket pedig Lewy-testeknek nevezzük. A Lewy testek jelenléte toxikus, károsítja az idegsejteket.

A Parkinson kór tünetei és jelei

A Parkinson kór tünetei változnak, fokozatosan alakulnak ki a betegség előrehaladásával, ami megnehezíti a betegség korai fázisában történő diagnosztizálását. A panaszok erőssége és progressziója egyénenként változhat. A motoros és nem motoros tünetek együttesen az életminőség jelentős romlásához vezetnek.

A Parkinson kór elsődleges tünetei:

• Remegés: Nyugalmi remegés a kéz, ujjak, láb, lábfej vagy az áll területén.
• Izommerevség: A kar, láb vagy a törzs merevsége, például a kar nem leng szabadon járás közben.
• Lassú mozgás: Ez érintheti az akaratlagos mozgást, például lassul a felállás egy székből; vagy az akaratlan mozgást is, például lassulnak a reflexek. Az arcizmok érintettsége esetén az mimika hiányozhat (hipomimia) és az arc kifejezéstelenné válhat, „maszkszerű” lesz.
• Egyensúly- és tartászavar: Merev tartás és apró, rövid lépések jellemzik a Parkinson kór típusos páciensét. További jellemző, hogy a beteg könnyen elveszítheti az egyensúlyát és könnyen eleshet. A beteg számára a mozgások elkezdése, a felállás, elindulás a legnehezebb a mélyreflexek kiesése miatt.

A Parkinson kór másodlagos tünetei:

• Nyelési nehézségek, félrenyelés
• Fokozott nyálelválasztás
• Fokozott izzadás
• Szaglás elvesztése (anosmia)
• Szédülés
• Vizelet és/vagy széklet visszatartási zavarok (inkontinencia)
• Székrekedés
• Száraz, pikkelyes bőrhámlás (seborrhea)
• Beszédzavar
• Alvászavarok
• Kognitív funkciók hanyatlása, demencia
• Szorongás, depresszió, izoláció
• Lassú válaszadási képesség (bradifrénia)
• Apró betűs, görcsös írás (mikrográfia)
• Halk, suttogó beszéd (hipofónia)

A Parkinson kór előrehaladottabb stádiumában vérnyomásesés is előfordulhat. A betegség gyakran jár depresszióval és a gondolkodás lelassulásával.

A Parkinson kór diagnózisa

A Parkinson kór diagnózisának felállítása és kezelése nem egyszerű. Érdemes tudni, hogy még egy tapasztalt szakembernek is kihívást jelenthet a Parkinson kór felismerése a tünetek sokfélesége, változatossága miatt. Éppen ezért gyakran történik tévedés és jelentős számban kezelnek kézremegő és bizonytalan járású pácienseket tévedésen anti-parkinson szerekkel. A Parkinson kórnak ugyanis nincs specifikus kimutatási módszere, így sok egyéb betegséget kell kizárni, mire kimondható a diagnózis. A Parkinson kór tüneteinek megjelenése, és azok időbeni változásának ismerete adhat támpontot. Az elsődleges, a mozgás zavaraival járó tünetekből már kettő jelenléte is a Parkinson kór mellett szól. A klinikai anamnézis, a neurológiai fizikális vizsgálat és a modern képalkotó diagnosztikai eljárások (CT, MRI) együttesen vezethetnek a Parkinson kór végső diagnózisának a felállításához, valamint segítenek kizárni más betegségeket. Előfordulhat, hogy Parkinson kór elleni gyógyszereket adnak a betegnek, ha erre állapotjavulás következik be, valószínű a Parkinson kór diagnózisa.

Parkinson kór gyanúja esetén a fentiek miatt mindenképpen célszerű tapasztalt szakorvoshoz fordulni, aki segít a diagnosztikus buktatók elkerülésében, valamint az eredményes terápiás terv kialakításában.

A Parkinson kór kezelése

A Parkinson kór egyelőre nem gyógyítható betegség, viszont a tünetek kezelésére többféle módszer is létezik. Parkinson kór esetén egyénre szabott kezelést javasolnak, attól függően, hogy milyenek a konkrét tünetek és mennyire működnek bizonyos kezelések. A Parkinson kór kezelésének elsődleges módja a gyógyszeres kezelés. A gyógyszeres kezelés célja a dopamin pótlása, ami alapvetően történhet dopaminhatást kifejtő gyógyszerek (dopaminagonisták) és a dopamintermelés előanyagát jelentő levodopa segítségével. Gyógyszeres kezeléssel a tünetek több éven keresztül karbantarthatók.

A másodlagos kezelési lehetőség a műtét. Alapvetően két típusú műtét létezik: a roncsolásos (abláció) és a stimulációs kezelés. Mivel a kétoldali roncsolásos műtétek gyakran járnak szövődménnyel, ezért az elmúlt években a mély agyi stimuláció (deep brain stimulation) jelentős teret nyert a Parkinson kór idegsebészeti kezelésében. A műtét során egy- vagy kétoldali elektródát ültetnek be a kórosan működő agyterületre, amelynek a speciális ingerlése a kóros működést csillapítja. Ez bizonyos tünetek javulását eredményezi.

A Parkinson kór kezelésében ezen kívül fontos szerepet játszik a rendszeres, speciális gyógytorna, a fizikoterápia is. Jól bevált a Pető-féle konduktív, életmód-terápia is. A fokozódó nyelési nehézségek miatt étrendi kiegészítőket és székletlágyítókat is adnak gyakran a betegeknek.

A fizioterápia az orvosi terápia legősibb ága, a görög “füzosz” szóból ered, melynek jelentése
természet. A fizioterápia természeti (fizikai, kémiai) energiákkal való gyógyítást jelent. A csak tisztán
fizikai energiát felhasználó kezeléseket fizikoterápia néven foglaljuk össze.

A fizioterápiában kétféle felosztás ismert: a magyar és a német. Míg a magyar felosztásnál a bevitt
energia szerint történik a csoportosítás, addig a német felosztásnál a bevitt energiára kialakuló
élettani hatások alapján van az osztályozás.

Természetesen mindkét esetben felfedezhetünk átfedéseket. Mindkét esetben főleg mesterségesen
előállított energiát használnak a kezelésekhez.

A bevitt energia szerinti felosztás:

1. Elektroterápia
   Ide tartoznak a kis-, közép-, és nagyfrekvenciás kezelések, magnetoterápia.
2. Foto-,és Helioterápia
   A helioterápia a napfénnyel történő kezelést jelenti, míg a fototerápiához az ultraibolya sugárzás,
   infravörös sugárzás, lézerkezelés és látható fény tartozik.
3. Termoterápia
   Meleg és hideg hőterápiát is alkalmaznak. Ide sorolhatóak a különböző hőfokú száraz borogatásokat
   és pakolásokat, a szauna, valamint az egész testre kiható hőlégkamra és gőzkamra. A 0 °C alatti
   kezeléseket kryoterápiának nevezzük.
4. Hidroterápia
   A hidroterápia a víz fizikai hatásait, legfőképpen a vízhőmérséklet adta stimulációkat valamint a víz
   felhajtó erejét használja ki. Ide tartoznak a nedves borogatások, leöntések, pakolások, ezen kívül még
   a mechanikai hatásokkal társított kezelések is, mint a súlyfürdő, víz alatti vízsugármasszázs és a víz
   alatti torna.
5. Mechanoterápia
   Ebbe a csoportba sorolhatóak az aktív és passzív mozgások, így a torna, masszázs, az eltérő extenziós
   kezelések és az ultrahang kezelés is.
6. Klímaterápia
   A klímaterápia valamely földrajzi terület éghajlatát használja fel a gyógyításban. A klímaterápia
   speciális formája a barlangterápia (speleoterápia). Ilyenkor hideg vagy meleg barlangok klímahatását
   alkalmazzák a kezeléseknél.
7. Balneoterápia
   Ide tartoznak a gyógyvízzel, vagy mesterséges, kémiai anyagokkal készített fürdőkezelések, ivókúrák
   és iszappakolások.
8. Inhalációs kezelése
   Az aeroion és aeroszol terápia, ahol a szervezetbe a légutakon keresztül jutnak be a kezelésnél használatos anyagok. Az aeroion kezelésnél ezek a negatív ionok, melyek jótékony hatást fejtenek ki a szervezetünkre. Az aeroszol terápiánál pedig gyógyvizet vagy porlasztott gyógyszeroldatot juttatnak a légutakba.
9. Étrendi kezelés
   Diéta, gyógy-élelmezés.

A World Confederation for Physical Therapy (WCPT) meghatározása szerint:
„A fizioterápia olyan egészségügyi szolgáltatás, ahol a fő cél a tágan értelmezett mozgásos
funkcionális képességek szinten tartása, illetve helyreállítása, az egészség megőrzése, a betegségek
megelőzése, gyógyítása és a rehabilitáció. A fizioterápia végső célja az egyén egész életén át tartó
mozgásképességének lehetőség szerinti fejlesztése, a sérült mozgásfunkció megőrzése, javítása,
illetve helyreállítása a fizioterápia eszközrendszerén keresztül.”

A gyógytorna a fizioterápia egyik legszélesebb területe, ami a mozgást használja eszközként a
kitűzött cél elérése érdekében.

Forrás: Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társasága

Az emberi talp három pont segítségével biztosítja a járás közbeni stabilitást: egyrészt a nagylábujj és a kis lábujj alatt található párnákkal, másrészt a sarokcsonttal. Ezen három rugalmas pont gondoskodik a ránehezedő súly megfelelő elosztásáról és viseléséről, azáltal, hogy a lábtőcsontok és a lábizmok boltozatot hoznak létre, így a testet még sportolás közben se érik túlzottan erős, kalapácsszerű ütések. Lúdtalp esetén a lábboltozat csökkenéséről beszélünk, amely kellemetlen tüneteket idézhet elő a mindennapokban. Mit jelent pontosan a lúdtalp, és hogyan kezelhető? Az alábbiakban minden fontos tudnivalót bemutatunk!

Mi a lúdtalp?

A lúdtalp egy köznyelvi gyűjtőfogalom, amely kifejezés a talp boltozatának keresztirányú vagy a hosszanti boltozat ellaposodására utal. A statikai elváltozás hatására a sarokcsont és a boka megdőlhet, a szalagok pedig megnyúlhatnak. Így a csontok is átrendeződhetnek, aminek következtében az izmok húzási iránya is megváltozhat.

Hogyan néz ki a lúdtalp?

A láb boltozata lapos, így olyan, mintha a talp teljes felülete a földet érné. Általában szabad szemmel is észrevehető a probléma, de a diagnosztizálásához és a súlyosságának megállapításához gyógytornász vagy ortopéd szakorvos segítsége szükséges.

Milyen fajtái vannak?

• Újszülöttkori lúdtalp. Két éves korig a boltozat hiánya még nem számít problémának, ellenben a lábdeformitást már ebben a korban is kezelni szükséges. Kisgyermekkorban kiemelten fontos a megfelelő gyerekcipő viselése!
• Pubertáskori lúdtalp. Serdülőkorban a rossz cipő viselete, testmagasság és a testsúly is hirtelen növekedhet, így a lábaknak nagyobb terheléssel kell megbirkózniuk, ami szintén lúdtalpat eredményezhet. Rendkívül fontos a kezelés időbeli megkezdése, hiszen a deformitás mértéke súlyosbodhat, így felnőttkorban még kellemetlenebb panaszokra lehet számítani.
• Felnőttkori lúdtalp. A felnőtt korosztály körében az elhízás és a mozgásszegény életmód, gyakran a sok állómunka következtében alakulhat ki a deformitás. Szerencsére a lúdtalp kezelése felnőttkorban is lehetséges, hiszen a megfelelő talpbetétek és gyógyászati cipők viselésével, illetve rendszeres tornával a panaszok megszüntethetők.

Hogyan előzhető meg?

• Fontos az ideális testsúly megőrzése. A túlsúlyosság hatalmas terhet ró a lábakra és az ízületekre, ezért a lúdtalp megelőzéséhez kiemelten fontos az egészséges testsúly elérése és fenntartása. Így a lábak nem fognak túlzottan elfáradni, illetve a talpak és a boltozatok sem deformálódnak.

• A gyermekkorban megkezdett lábtornát felnőttként is folytatni kell. Ha a lúdtalpra már gyermekkorban fény derül, akkor tinédzserkorban és felnőttként sem szabad abbahagyni a rendszeres tornázást. Ugyanis a lúdtalp ismét kialakulhat, ha a rendszeres torna elmarad.

• Kényelmes, de jó tartást biztosító cipőt ajánlott viselni. A cipő legyen kellően tágas, de tartsa megfelelően a bokát és a talpat. Magassarkút és kevésbé kényelmes, de elegánsabb lábbelit csak különleges alkalmakkor szabad viselni, hogy a láb minél kevesebbszer kapjon fokozott terhelést.

Melyek a lúdtalp tünetei?

• Boltozatok hiánya
• Láb elfáradása már rövid táv megtétele után is
• Lábfájdalom
• Sarokfájdalom
• Lábmerevség
• Befelé dőlő boka
• Kifelé dőlő sarok

A felnőttkori lúdtalp tünetei jellemzően abban különböznek a gyermekkori panaszoktól, hogy a láb fáradtsága mellett már a fájdalom is rendszeressé válik, súlyos lúdtalp esetén pedig csonthártyagyulladás is felléphet. Akár gyermek- vagy felnőttkorban tapasztalhatók a lúdtalp tünetei, érdemes a lehető leghamarabb gyógytornászhoz fordulni, hiszen rendszeres torna segítségével jelentősen enyhíthetők a tünetek, illetve megszüntethető a kellemetlen fájdalom.

Ha a lúdtalp fájdalommal jár, érdemes azonnal gyógytornászhoz fordulni, hiszen idővel a lábdeformitás mértéke és ezzel együtt a tünetek is súlyosbodhatnak!

Mi okozhat lúdtalpat?

Pubertáskorban jellemzően a gyorsan bekövetkezett növekedés és súlygyarapodás vezet lúdtalp kialakulásához. Ilyenkor a lábak teherviselő képessége nagymértékben csökkenhet, így a stabilitásért felelős három pont már nem bírja ellátni a feladatát. A szalagok gyengülhetnek és az izmok gyorsan elfáradhatnak, ami feszült lábfejet és akár izomgörcsöket is eredményezhet.

Felnőttkorban leginkább a túlsúly és a rengeteg állómunka miatt alakulhat ki lúdtalp. Azonban a mozgásszegény életmód is felelős lehet, hiszen a talpizmokat egészséges mértékben és kellő gyakorisággal szükséges terhelni ahhoz, hogy megőrizzék a funkciójukat, azaz megfelelő stabilitást nyújtsanak járás közben.

Sportolók körében a túlterhelés idézhet elő lúdtalpat, ezért az edzések során mindig a mértékletességre kell törekedni. Nem szabad megfeledkezni a pihenésről sem, hiszen a talpizmoknak – akárcsak a többi izomcsoportnak – megfelelő mennyiségű pihenőidőre van szükségük a regenerálódáshoz.

Lúdtalp kezelése

Lúdtalp ellen a konzervatív kezelési módszerek jelenthetik a megoldást. Megfelelő gyógytornával, manuálterápiával és fizioterápiával a begyulladt lúdtalp is kezelhető, idővel pedig meg is szüntethetők a járás közben tapasztalható panaszok. A lúdtalp torna gyerekeknek és felnőtteknek is remek választás a tünetek leküzdéséhez.

Mi a terápia menete?

1. Lúdtalp vizsgálat

Először is alaposan megvizsgáljuk a talpat, hogy megállapítsuk, milyen mértékű deformitással állunk szemben. A vizsgálat során megismerjük a panaszokat, illetve a kezeletlen lúdtalp esetleges szövődményeire is fényt derítünk. Legfontosabb célunk, hogy teljes körű képet kapjunk az egészségügyi állapotról, és következő lépésként egy olyan terápiás tervet készíthessünk, amely garantáltan elhozza a fájdalommentes mindennapokat.

2. Kezelési terv összeállítása

Immár pontosan ismerjük a lúdtalp súlyosságát és következményeit, ezért azonnal hozzá is látunk a személyre szabott terápiás terv kidolgozásához. Kijelöljük, hogy mely gyógytorna gyakorlatok és manuálterápiás fogások segíthetnek, illetve a kezelési ütemtervet is összeállítjuk.

3. Lúdtalp helyreállítása

Rendszeres gyógytornával és manuálterápiával a páciens búcsút inthet a panaszoknak, de a szükséges kezelések száma természetesen a lúdtalp súlyosságától függ.

Milyen következményekkel járhat, ha elmarad a kezelés?

Idővel a láb fáradtsága mellett erős fájdalom is felléphet, amely a talpon kívül már a bokát és a térdet, továbbá a csípőt és a derekat is érintheti. Idővel akár bütyökképződés is jelentkezhet, több lábujjnál pedig kalapácsujj alakulhat ki. A járás aszimetrikussá válhat, ráadásul a harántboltozat süllyedése a bőrkeményedések és talpi szemölcsök kockázatát is növeli.

A lúdtalp okozta tartási rendellenességek kezdetben még csak hanyagtartást, később viszont már gerincferdülést is eredményezhetnek. Éppen ezért fontos, hogy akár gyermek- vagy felnőttkorban jelentkezik a probléma, a kezeléssel semmiképp nem szabad várni, hiszen a deformitás önmagától nem fog elmúlni.

Ha végre megszabadulnál a lúdtalp kellemetlen tüneteitől, és ismét stabil talajon szeretnél állni, semmiképp ne halogasd a torna elkezdését.

Manapság sokat hallani a core izmokról és ezen izmok erejének a fontosságáról.

Mielőtt részletekbe menően kitérnénk a megfelelő statikára és arra, hogy miért annyira fontos a mai életvitelben erősítenünk ezeket az izmokat, nézzük mely izmokról is beszélünk.

Kimaradtak az ábráról a külső és belső ferde hasizmok és a gerincfeszítő izmok is, holott az ő szerepük is meghatározó.

Nagy vonalakban tehát ezekről az izmokról beszélünk, ha a core izmokra gondolunk.

Ezeknek az izmoknak az együttes munkája eredményezi, hogy a törzsünk stabil és a tartásunk megfelelő legyen.

• Civilizációs betegségként törtek be az életünkbe a gerincfájdalmak. Életmódunkból adódóan a sok ülés, az órák hosszat tartó statikus helyzet jelenti a problémák kialakulásának melegágyát.
• A core (vagyis a központi, a magi) izmok ülő helyzetben inaktívak, hiszen vagy megtámasztjuk a derekunkat, vagy előre görnyedt helyzetben tartjuk az ágyéki gerincünket hosszú ideig. Az ott található, érző receptorokat tartalmazó képletek hirtelen történő helyzetváltozatásával és a támasztásra nem megfelelően felkészült izomzat miatt alakul ki hirtelen fellépő fájdalom.
• Később egy rövidebb ideig tartó statikus helyzetből történő felegyenesedés során (cipőbekötés térdelőtámaszban) is könnyen találkozhatunk heves fájdalommal. Ez számtalan helyről származhat, de legtöbbször a porckorong sérvesedése, kiboltosulása adja a panasz fő forrását.

Vázrendszerünkben bekövetkező statikai problémák leggyakrabban az izomegyensúly felborulása miatt keletkeznek. A core izmok akkor működnek megfelelően, ha erősek és „okosak” is egyszerre.

A spondylolisthesis a csigolya valamilyen irányú (előre vagy hátra) elcsúszását jelenti a sagittalis síkban. A spondylo szó több kórképünk elnevezésében is szerepel. Nézzük meg, mi ezek között a különbség.

Mi a spondylosis?

A csigolyák és a csigolyák között lévő kisízületek degeneratív elváltozása. Többnyire meszes felrakódásokkal, perem és csőrképződéssel társul. A csigolyák közötti rés beszűkül, a csigolyák között elhelyezkedő szalagok is meszesednek. Fájdalom, mozgáskorlátozottság kíséri.

Mi a spondylolysis?

A csigolyaív elszakadása, mely a csigolyaív legvékonyabb részén, a kisízületek ( pars interarticularis) között szokott létrejönni. Bekövetkezhet egyoldalon vagy kétoldalon. Utóbbi esetben a csigolya tulajdonképpen kettéválik.

A spondylolisthesis

Az az állapot, amikor a csigolya előrecsúszik az alatta lévő csigolyán (ritkán hátra). Mindez csak akkor tud bekövetkezni, ha a spondylolysis (ívszakadás) kétoldali. Ez az elcsúszás előfeltétele. Leggyakrabban a keresztcsont-ágyék átmenetnél (lumbosacralis átmenet) alakul ki. De előfordul a lumbális 4-es és 5-ös csigolyák között is.

Mik azok a kisízületek?

A gerinc ízületei, melyek a gerinc mozgékonyságát teszik lehetővé. Az egymás felett lévő csigolyák a kisízületekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ezek az ízületi felszínek a csigolyaíveken vannak, felfelé és lefelé kettő-kettő.

A spondylolisthesis kialakulásának okai

• isthmicus eredet: a nagy igénybevétel miatt sorozatos microtraumák keletkeznek, mígnem létrejön a fáradásos törés.
• degeneratív elváltozás: degeneráció, elhasználódás talaján létrejövő elcsúszás,
• fejlődési rendellenesség: leggyakrabban a lumbosacralis átmenetben,
• trauma: csigolya törése esetén,
• patológiás elváltozás: tumor, csontritkulás (a csont szerkezet gyengül).

A sorozatos microtraumák talaján létrejött spondylolisthesis (isthmicus) a leggyakoribb, főként sportolók körében.

A csigolya elcsúszás tünetei

Jellemző a terhelésre és a hátrahajlásra (néha előrehajlásra is) fokozódó derékfájás. Neurológiai tünetek inkább csak a nagyfokú csuszamlásnál tapasztalhatóak. A tünetet önmagában nem a csigolya elmozdulás szokta okozni, hanem a környező izmok, szalagok túlterhelése, feszülése.

Hogyan kezelhető a spondylolisthesis?

Az esetek nagy részében a konzervatív terápiáé a főszerep, azaz a gyógytornáé és a kiegészítő módszereké.

A kezelés célja:

• a fájdalom csökkentése, ez különböző eszközökkel lehetséges: lágyrész manuálterápiával, kinesio tappel, köpölyözéssel, fizikoterápiával;
• a gerinc stabilizáció: megfelelően kivitelezett törzserősítő gyakorlatokkal;
• testtartás korrekció, testtudatosítás;
• életmód, mozgás-szokások, munkahelyzet megváltoztatása.

A manuálterapeuta az érintett csigolyával szomszédos szegmensek között létrejött mozgásbeszűkülést képes feloldani, miközben védi az elcsúszott csigolyát. Ezáltal az adott szegmensre ható túlmozgás, terhelés csökken. Így a panaszok is enyhülnek.

A spondylolisthesis és a legtöbb derékfájdalom esetében a törzsizmokat stabilizáló funkciójukban szükséges megerősíteni, összehangolva a légzéssel és a környező izmokkal. A testtartás javításával és a test tudatosításával a szervezetet ért mindennapos káros fizikai hatásokat tudjuk csökkenteni. Azonban fontos a jó életminőség kialakításához és fenntartásához, hogy a lelki terheket is felszínre hozzuk, és feldolgozzuk.

Mi is a Dorn-terápia?

A civilizált társadalmakban – elsősorban a mozgásszegény, ülő életmód következtében – tíz emberből nyolc-kilenc szenved valamilyen mozgásszervi fájdalomtól. Szerencsére számos hagyományos gyógyító eljárást ismerünk, amelyek hatásmechanizmusára ugyan a nyugati orvoslás nem vagy csupán az utóbbi időben talált magyarázatot, mégis kiváló eredménnyel működtek és működnek a mai napig.

Ezek közé tartozik a világszerte egyre népszerűbb Dorn-terápia is, amit az 1900-as évek vége felé egy német gyártulajdonos, Dieter Dorn fejlesztett ki egy idős parasztembertől ellesett fogások alapján. A Dorn-kezelés több irányú – mozgásszervek, belső szervek és psziché – pozitív hatását sokáig a keleti gyógyászat ún. meridiánjaival magyarázták, az utóbbi években azonban a kötőszöveti kutatások előtérbe kerülésével immár tudományosan megalapozott válaszok (is) léteznek a népi gyógymódból kifejlesztett kezelés hatékonyságára.

A Dorn-terápia egyik legfőbb célja az ízületek szabad mozgását akadályozó különféle blokkok manuális feloldása. A mozgásszervi panaszok hátterében ugyanis gyakran állnak olyan, sokszor alig észrevehető ízületi elváltozások, kisebb-nagyobb kimozdulások, amelyek a gerinc (vagy más testrészek) szabad mozgását, illetve a környező izmok működését akadályozzák. A korlátozott mozgás következtében megváltozik a testtartás, megbomlik a gerinc (ezáltal a teljes test) egyensúlya, s mindez nem csupán fájdalommal jár, de hosszú távon komolyabb károsodásokhoz (gerincferdülés, porckorongsérv, meszesedés stb.) vezethet. A Dorn-technika azonban túlmutat a gerincproblémák helyi kezelésén.

A nyugati orvoslás hosszú időn át elsősorban lokálisan vizsgálta a különféle problémákat. A deréktáji fájdalomra panaszkodó beteget általában fájdalomcsillapító és izomlazító gyógyszerrel bocsájtották útjára, s – oki kezelésként – a gerincet stabilizáló izmok megerősítését szolgáló gyógytornát javasoltak számára. Bizony csak elvétve merült fel az a gondolat, hogy a panasz forrása nem feltétlenül egyezik meg a fájdalom jelentkezésének helyével. Az utóbbi évtizedek kutatásai azonban rávilágítottak, hogy mi, szakemberek, gyakran esünk abba a hibába, hogy nem látjuk meg a fától az erdőt. A kezelésekre nem reagáló krónikus mozgásszervi panaszok hátterében ugyanis igen gyakran olyan strukturális okok állnak, amelyeket csak a teljes test kezelésével lehet orvosolni.

Hogy csupán egyetlen példát említsünk, az ellapuló hosszanti talpboltozat (lúdtalp) hatására megváltozik a testtartás, ezáltal súlyosan túlterhelődhet a térd és a csípőízület, sőt, gerincünk is. Mindez igen gyakran okoz komoly deréktáji fájdalmakat. Nyilvánvaló tehát, hogy a kezelés során nem elegendő a fájdalom jelentkezésének helyére (derék) koncentrálni, meg kell keresni a baj forrását (példánkban a lúdtalpat) is.

EGYSZERŰ GYAKORLAT

Csípőszéles terpeszben állva erősen döntse befelé mindkét bokáját, mintha lúdtalpas lenne! Figyelje meg, hogyan befolyásolja ez az egyszerű mozdulat a térd, a csípő és a gerinc helyzetét, és hogyan változik meg testtartása.

A Dorn-terápiát a gerinc blokkjainak kezelése mellett a hagyományos népi gyógyászatból származó holisztikus szemlélet teszi rendkívül hatékonnyá. A terapeuta ugyanis mindig az egész testet vizsgálja és kezeli, megkeresve a probléma kialakulásának valódi okát, amely sok esetben távol esik a panasz jelentkezésének helyétől.

A kezelés lentről fölfelé építkezik, hisz az emberi test egyensúlyának alapja az alsó végtagok egyenlő hosszúsága és a medence szimmetriája. A terápia ily módon az alsó végtagok vizsgálatával, az esetleges végtaghossz különbségek, majd a medence helyzetének korrigálásával kezdődik, és csak ezután kerül sor a gerinc, majd a felső végtagok és az állkapocs kezelésére.

A szakember a korrekció során természetesen a lágyszövetet (izmokat, kötőszövetet) is kezeli, ellenkező esetben a helyre nem állított egyensúly-megbomlás „visszahúzná” a korrigált ízületeket a „helytelen” pozícióba. Felismerve azt az tényt, hogy a passzív kezelés önmagában szinte soha nem elegendő, a terápia elmaradhatatlan része a rövid, egyénre szabott önkorrekciós gyakorlatsor, amelyet a páciensnek néhány hétig önállóan, lehetőség szerint naponta kell végeznie otthonában annak érdekében, hogy az elért eredmény tartóssá váljon.

Jó, jó, de vajon miért hat a kezelés a belső szervekre?

Az a tény, hogy a mozgásszervi problémák befolyásolják a belső szervek működését, régóta közismert. Hogy csupán egyetlen példát említsünk, a hanyag tartás következtében előre eső vállak és összeeső mellkas összepréseli a tüdőt, akadályozza a légzést, kevesebb oxigén jut szerveinkhez, így zavart szenved azok működése. Arra a jelenségre azonban, hogy a gerinc csigolyáinak pozíciója hatást gyakorol a belső szervek működésére, csupán az utóbbi években/évtizedekben tudunk tudományos magyarázatot adni, mégpedig rögtön kettőt is.

Dorn-technika

Az első a szegmens elméleten alapul. A szomszédos csigolyák (szegmens) között lépnek ki azok az idegek, amelyek beidegzik, ezáltal mintegy egybefűzik az egy adott területen található izmokat, ízületeket és belső szerveket. Ha az ideg kilépési pontját mechanikusan stimuláljuk, a hatás az ideg teljes lefutása mentén észlelhető. A csigolyák kisízületeinek blokkjai hatással vannak a köztük kilépő idegre, ezáltal az ideg által befutott területen található belső szervekre (szív, tüdő, máj stb.) is.

DERÉKFÁJDALOM MENSTRUÁCIÓ ALATT

A szegmens elmélet magyarázza többek közt azt a jelenséget is, hogy a menstruációs fájdalmak igen gyakran járnak együtt derékfájdalommal, hisz a gerinc ágyéki szakaszának adott részét és a méhet ugyanaz az ideg „szolgálja ki”.

A magyarázat második része az ún. fascia (kötőszövet) kutatásokon alapul. Az orvostudomány az utóbbi évekig nem sok jelentőséget tulajdonított a fasciának. A nemzetközi kutatások azonban rávilágítottak arra a tényre, hogy a testen belül található kötőszövet egy összefüggő „hártya”, amely körülöleli és beburkolja az izmokat, csontokat, belső szerveket. Ha ez a hártya valahol megsérül, az bizony hatással lesz a teljes testre, bár a legerősebb hatás természetesen a sérülés közvetlen környezetében lévő szervekben, szövetekben érzékelhető.

A csigolyák kisízületeinek deformitása (vagy a lábhosszkülönbség, illetve bármely más, a fiziológiás állapottól való eltérés) tehát a kötőszövet közvetítésével hatással van a belső szervek működésére, ezért a tapasztalatok mellett immár a tudomány is igazolta, hogy a deformitás megszüntetése – esetünkben a Dorn-terápia segítségével – javítja az adott szerv (valamint a teljes test) funkcióit is.

Mindezek ellenére a Dorn-terápiát továbbra is elsősorban a mozgásszervi betegségek – porckorongsérv, lumbágó, ischiász, Scheuermann-betegség, arthrózis, reumatikus megbetegedések, spondylosis, spondylarthrosis, gerincferdülés stb. – megelőzésére, illetve a már kialakult problémák kezelésének kiegészítésére vetjük be.

Egy dolgot azonban ne feledjünk! Bár számos természetes módszer közül választhatunk a gerinc- és egyéb mozgásszervi megbetegedések kezelése során, semmiképp ne essünk abba a hibába, hogy pusztán kívülről várjuk a segítséget! Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a kezelések passzív „elszenvedése” mellett többnyire elengedhetetlen az aktív részvétel, azaz a mozgásterápia, sőt, a kisebb-nagyobb életmódváltás is.