Gyógytorna

Mi is a gyógytorna?

A gyógytorna a fizioterápia egyik hatékony kezelési módja. A személyre szabott mozgásterápia célja specifikus gyakorlatokkal a mozgásszervi problémák korrigálása, helyreállítása, a fájdalom csillapítása, gyengült izmok erősítése, mozgásterjedelem növelése, keringés javítása, ödéma csökkentése.

Ízület kímélő technika alkalmazásával, korrigált helyzetben végeztetett gyakorlatokkal a felborult izom-erő egyensúly helyreállítása.

Tágabb értelemben minden olyan mozgásforma, amelynek egészségmegőrző, preventív, egyben gyógyító és rehabilitációs hatása is van. Szűkebb értelemben pontos klinikai vizsgálat alapján összeállított terápiás célú gyakorlatok összessége, amely sok esetben összefonódik a mozgásterápiával. Mivel a célzott mozgásanyag sok esetben nemcsak a mozgásszervi betegségek kezelésére, tünetek enyhítésére szolgál, hanem a betegségek megelőzésére is, ezért nem feltétlenül kell a gyógytornát az egyes betegségekkel összekapcsolni. Elsősorban a magasan képzett, felsőfokú végzettséggel bíró szakemberek, gyógytornászok irányítása különbözteti meg a gyógytornát az összes többi sportmozgástól. Gyógytornászok már nem csupán az egyes rehabilitációs központokban nyújtanak segítséget az egyes balesetek, egyéb betegségek utáni helyreállításban, hanem a wellness szállodákban és gyógyfürdőkben is hozzájárulnak a vendégek egészségéhez.

Gyógytorna foglalkozások egyénileg végezhetők. A foglalkozás időtartama általában fél óra, mindig bemelegítéssel kezdődik, majd a célzott, fokozatosan felépített gyakorlatsorozat után a levezetés, nyújtás sem marad el. A mozgás, mint inger játszik szerepet. Azaz a csontokra, ízületekre, inakra, szalagokra és természetesen az izmokra gyakorolt erő az ideg-izom-összeköttetések révén a szervezet egészének működését képes befolyásolni. Hatására a mozgásterjedelem kiszélesedik, a szövetek vérellátása javul, az anyagcsere-folyamatok kedvezően alakulnak.

A működő izmok alapvetően két nagy csoportba oszthatók. Egyik csoportban a dinamikus, gyors mozgások kivitelezését végzők (például a kar és térd hajlítóizmai, a mély hátizom, a lapockaemelő, a nagy mellizom szegycsonthoz közel eső része, a háromfejű vádli-izomzat, stb.), míg a másik csoportba a statikus, lassú mozgásokban szereplő izmok tartoznak (például nagy farizom, nyakhajlítók, hasizom, térdfeszítők) Az előbbi csoportba tartozó izmok rövidülésre, túlfeszülésre hajlamosak, míg a lassú, statikus erőkifejtésre képes izmok gyengülésre, megnyúlásra hajlamosak. Egészségeseknél a két csoport izmainak tónusa egyensúlyban van. Fáradtság, fájdalom, tartászavar, mozgásszegény életmód, betegségek a kétféle izomcsoport egyensúlyvesztését hozhatja létre, így egyes izmok feszülése nő, rövidül, míg a kettes csoport tagjainak egy része nyúlik, tónusa csökken. Mi ekkor a teendő? Az egyes csoportba tartozó izmok esetén sok nyújtás, lazítás, míg a kettes csoportnál erősítésre kell törekedni; ebben segít a gyógytorna.

Alkalmazott gyakorlatok

Nem csak az aktív, hanem a passzív mozgatásnak is nagy jelentősége van. A gyógytornász vagy az erre alkalmas gép mozgatja az adott végtagot, amely alatt az egyén nyugodt, kényelmes, ellazult állapotban tartózkodik. A passzív mozgatásnak előnye, hogy ritmusos mozdulatok hatására az érintett izomzat túlfeszülése csökken. A mozgásképtelen betegeknél a végleges izomrövidülés (úgynevezett kontraktúra) megelőzhető az izmok nyújtásával, az ízületek átmozgatásával. A nagyívű passzív mozgatás hatására a vénás keringése javul.

Az aktív mozgatásnak két formáját lehet megkülönböztetni. Az egyik esetében nem történik mozgáskitérés, vagyis az izommunka alatt nem történik rövidülés, csak feszülés. Ilyenkor a gyógytornász ellenállást gyakorol az érintett végtagra (például lágyan előrehúzza a lábfejet, míg a betegnek a ellentétes irányú erőt kell kifejtenie. A gyakorlatnak elsősorban az izom rugalmasságának fenntartása, a csontleépülés megakadályozása, a vérkeringés fokozása, az ideg-izom reflexek megtartása a célja. Az aktív mozgatás másik fajtája esetében mozgáskitérés is létrejön. Ide tartozik a szabad gyakorlat, amikor az egyén önmaga végzi az adott mozgássort, az ellenállással szemben-, a gravitációval szemben végzett és a vezetett mozgás.

A lúdtalp, a talp hosszanti irányú boltozatának megsüllyedése. Ez elhanyagolt esetben elég súlyos szövődményeket is okozhat. Ha nem figyelünk oda rá, ez a gerinc egyensúlyi helyzetét is megbonthatja, és nagyon komoly térd-, és gerincproblémák kialakulásához vezethet.

Következménye akár mozgáskorlátozottság is lehet.

Kialakulásához vezethet a gyermek korai járásának erőltetése, nem megfelelő cipőviselés, túlterhelés, kóros súlygyarapodás és mozgáshiány. Ennek leghatékonyabb ellenszere a gyógytorna, melynek célja a boltozatot tartó izmok megerősítése.

Rendszeres gyógytornával a hát-, és derékfájás tünetmentessé tehető

A hát-, és derékfájás többnyire izomfájdalom következménye. Ez az egyik leggyakoribb megbetegedés.

Nagyon sok tényező kiválthatja, serdülőkorban gerincferdüléshez vezethet. Általában az első panaszok 30 és 50 év között jelentkeznek, melynek okai a túlnyújtott hátizmok és a gerincízületi szalagok, melyek nem megfelelő emeléstől, túlterheléstől alakulhatnak ki. Modern társadalmunk mozgásszegény életmódja is a rossz tartáshoz vezet, mely megbontja a gerinc természetes egyensúlyát. A fájdalom jelzi, hogy a csigolyák kimozdultak a helyes formából. Ilyenkor a szervezet, automatikusan próbálja rögzíteni az elmozdult csigolyákat, a gerinc mellett futó izomkötegek segítségével. Amikor is a gerinc két oldalán futó izom görcsbe feszül. Ezt a görcsös fájdalmat meg lehet szüntetni különböző gyógyszerekkel, de hatásuk viszonylag rövid ideig tart. Ugyanis a gyógyszeres kezeléssel nem a kiváltó ok lett megszüntetve. Csak a tünetek mérséklődése után ajánlott a mozgásterápia. Mindenképpen huzamosabb ideig tarthat a panaszmentes állapot a rendszeres gyógytornával.

Gyógytornával a nyaki fájdalmak ellen

A nyaki fájdalom nem annyira betegség, mint inkább tünet. Okozhatja rossz testtartás, gerincsérv, porckorong kopás. Egyik leggyakoribb oka a rossz testtartás, vagy egyszerűen magas párnán való alvás, a számítógép előtti állandó ülés.

Ilyenkor a nyakizmok és szalagok tartósan megfeszített állapotba kerülnek. Ez okozhat átmenetileg nyakfájást és nyakmerevséget. A nyaki gerincben lehet porckorong kopás is, ami önmagában nem veszélyes. Ha azonban ez az állapot tartósan fenn áll, akkor ennek már súlyosabb következményei lehetnek. Ennek megelőzésére ugyancsak a gyógytorna és a rendszeres mozgás javasolt.

Rendszeres mozgással növelhető a csonttömeg

A változókorban jelentkezhet a csontritkulás, amikor is megbomlik az egyensúly a csontépítés és a csontlebontás között, a csontlebontás javára. Gyakran már csak akkor derül ki, ha szövődményei jelentkeznek. Vannak olyan törések, amelyek a csontritkulásra jellemzőek, ilyen pl. a csuklótörés, csípőtáji törések. A megelőzés szempontjából a legfontosabb az erős csontok kialakítása megfelelő kalciumbevitellel és rendszeres mozgással, mellyel a csonttömeg növelhető. Fontos a rendszeres szűrővizsgálat. Ha a csontritkulás megállapítást nyert, ebben az esetben természetesen szükséges gyógyszert szedni és egy gyógytornász segítségével speciális tornát kell elsajátítani, mellyel biztonságosabbá teszi a beteg a mozgását.

Természetesen nagyon fontos, hogy mindenki adottságának, korosztályának és kedvének megfelelő mozgásformát találjon. A lényeg, hogy ne maradjon ki életünkből a mozgás.

Kezelési területek:

• gerincproblémák (porckorong problémák)
• tartásjavítás
• műtétek előtti felkészítő program és műtétek utáni kezelés (protézis)
• nyak, váll, csukló-kéz, csípő, térd, boka fájdalmak kezelése
• koordináció-egyensúlyfejlesztés
• neurológiai megbetegedések
• nem várt sérülések esetén, törések, szalagsérülések után