Az izom a szervezet olyan szövete, melynek fő funkciója, hogy a tápanyagokból nyert energiát mechanikai energiává alakítja át. Ez teszi lehetővé az egész emberi test helyzetváltoztatását, mozgását, finom működését, a belső szervek, zárógyűrűk mozgását és működését.
Hogyan működik az izom?
Az izomsejt tápanyagokból (pl. glikogén, adenozin-trifoszfát) nyert energiát és elektromos energiát alakítja át mechanikai energiává (mozgássá). A sejtben található, egymással átfedésben és párhuzamosan lévő két izomfehérje, az aktin és miozin által alkotott szálak egymáshoz képesti elmozdulása, az elernyedés és összehúzódás révén alakul ki az adott izomszövet mozgása. Beidegzésüktől is függően akaratlagosan működtethető a harántcsíkolt izom, a vegetatív idegrendszer szabályozásával pedig nem akaratlagosan a simaizom és a szívizom.
Milyen típusokat ismerünk?
Felépítése alapján három fő izomfajtát tudunk megkülönböztetni:
-simaizom
-harántcsíkolt izom
-szívizom
Simaizom
Elsősorban a belső szervekben és az erek falában helyezkedik el. A hosszú, orsó alakú sejtek alkotta rostok párhuzamosan vagy körkörösen is körbeölelik a zsigeri szerveket (pl. gyomor, méh), ereket.
Simaizom található az érrendszerben, légzőrendszerben, a tápcsatornában, húgyutakban, nemi szervek területén és a szemben is. A felsorolt szervrendszerekben részben eltérő a simaizomsejtek feladata. Általánosságban összehúzódásukkal és elernyedésükkel pl. az erek vagy a tápcsatorna, húgyutak átmérője változik. Ez a szakaszos összehúzódás – perisztaltika – eredményezi a szerv tartalmát továbbító, áramló funkciót az adott szervrendszeren belül, vagy vezet összehúzódáshoz (kontrakcióhoz).
Az autonóm idegrendszer szabályozása alatt állnak, akaratlagos mozgatásuk nem lehetséges.
Harántcsíkolt izom
A harántcsíkolt izom többmagvú sejtekből áll, ezek egymáshoz rendeződése alkotja az izomrostokat. Mikroszkópos vizsgálatuk során a szerkezetüket alkotó vékony és vastag filamentumok, szarkomerek adta jellegzetes festődésről kapták elnevezésüket.
A vázizom úgynevezett vörös rost típusa nevét a nagy mioglobintartalma miatti színéről kapta. Nagy oxigénszállítási képessége van, ez fontos is a működéséhez. Alapvetően a tartós összehúzódást végző vázizmok – pl. amelyek a testtartásban vesznek részt – főleg vörös rostokat tartalmaznak.
A fehér rostok kevés mitokondriumot és nagy mennyiségű glikogénraktárat tartalmaznak. Anaerob működés révén tejsav képződik, mely a jól ismert izomlázat is eredményezi. A gyors összehúzódásban szereplő izmok – pl. a végtagok izmai – fehér rostokat tartalmaznak.
A harántcsíkolt vagy vázizom részben akaratlagosan, részben reflexesen beidegzett szövet. Egyik legfontosabb feladata a test tartása, testhelyzet megőrzése és a nagy és finom mozgások kivitelezése. A vázizmok alapvetően a csontvázhoz rögzülnek és mind a nagy, mind a kis ízülteket áthidalják, lehetővé téve a jól ismert mozgásformákat és testtartásokat. A vázizomzat sorvadásával járó betegségek egyik legjelentősebb tünete a vázizomzat bénulásával, sorvadásával a testmozgás és akaratlagos testtartás, a végtagok tartásának képtelensége, a mimika, vagyis az arc izmainak működési elégtelensége.
A harántcsíkolt izom emellett bizonyos belső szervek működésében is létfontosságú szerepet tölt be. Mind a tápcsatorna felső szakasza, mind az emésztőrendszer, mind a vizeletkiválasztó rendszer akaratlagosan is szabályozható záróizmait is harántcsíkolt izom alkotja. Részt vesz a légzésben és beszédképzésben is.
Szívizom
Felépítését tekintve harántcsíkoltan találhatóak benne a rostok, de ezek egymáshoz viszonyított helyzete különbözik a vázizométól. A szívizom egyik típusa az összehúzódásban részt vevő munkaizomzat, a másik az ingerületvezetésben részt vevő úgynevezett nodalis izomcsoport.
A rostok speciális kapcsolódása révén az elektromos ingerület terjedése összehangolt, szinkronizált mozgást alakít ki, minden sejt egyszerre húzódik össze, így jön létre a szívizom-összehúzódás, mely az egész szervezet vérkeringését fenntartja. Működését a vegetatív idegrenszer szabályozza, nincs akaratlagos mozgása.
Az ember mozgásait és álló helyzetét az izomrendszer összehangolt, koordinált működése és az izomzat egészséges körülmények közötti erőegyensúlya biztosítja.
Izom típusok: a test vázizomzatában a rosttartalmuk alapján két izomtípust: a fázisos és tónusos izmokat különböztetjük meg. Az izomrostok felosztásában a tudomány nem egységes. Egyrészt a felosztás különböző szempontból történhet, másrészt pl. a 2. típust 2a és 2b-re osztják, míg a 2b helyett (mivel emberben nincs!) az un 2x típus a megfelelő.
A fázisos (1. típus) vagy vörös izmok a lassan összehúzódó, mioglobinban gazdag izomrostokból állnak, anyagcsere szempontjából oxidatívak (SO). Fő feladatuk a mozgások végrehajtása. Ezek gyorsan fáradnak és lassabban pihenik ki a megerőltetést. A legfontosabb, hogy kóros körülmények között mindig gyengülnek, sorvadnak és megnyúlnak! A fázisos izmokat a gyógytornával erősíteni kell, a különböző sporttevékenységeknek megfelelően célzottan edzeni!
A tónusos (2.a típus) vagy fehér izomzat gyorsan reagáló, anyagcsere szempontjából anaerob, glykolitikus (FG) izomrostokból áll, amelyek lassan fáradnak el, és gyorsabban regenerálódnak. Ezek az izmok rövidülésre hajlamosak, kóros körülmények között ez az izom mindig feszes, görcsös lesz! A tónusos izmokat mindig lazítani, nyújtani kell! Már sokszor alkatilag rövidebbek is, az ilyen egyén „kötöttnek” érzi magát. A tónusos izmok közül a leggyakrabban panaszt okozókat ábra mutatja.
A 2x típus is anaerob anyagcseréjű, gyorsan összehúzódó, de lassabban fáradó, mint a 2a. Az egyes rosttípusok tornától (edzéstől) függően egymásba átalakulhatnak.
A különböző izmok izomrosttartalma eltérő, például a comb külső izmában (vastus lateralis) 2/3 részben 2. típusú, míg a delta izomban az 1. típusú rostok vannak túlsúlyban. Van néhány izom, amely kevert rost összetételű. Ilyen például az egyik legfontosabb izomcsoport, a multifidusok, amelyek a csigolyákat mélyen, egymással összekötik, a gerincet stabilizálják. Valójában ezek erősítése a „gerinctorna” egyik fő feladata”.
Korral, idősödéssel az izomtömeg csökken, de minőségi változás is bekövetkezik. A 2. típusú rostokat veszítjük, és az 1. típusú rostok lesznek többségben izmainkban. Fontos, hogy a megfelelő (!) erősítő gyakorlatokkal mennyire fejleszthetők izmaink, ezt izomból vett minták szövettani vizsgálata, és MRI vizsgálatok igazolták.
Az izomerő- egyensúly
A fázisos és tónusos izmok (izom csoportok) egymással funkcióbeli párokat alkotnak, amelyek egymással ún. erő-egyensúlyban vannak. Gyakorlatilag ellentétesen működnek (együtt!), ún. agonista-antagonista párt alkotnak. Ezáltal képesek például egy végtagot, vagy, legfontosabbként a gerincet „jó” helyzetben tartani. A gerinc tartásában, illetve annak (mechanikus) betegségeiben különösen fontos az izompárok szerepe, illetve működésük megváltozása. Az egyik működésbe lépésével a másik gátlódik és fordítva. Egyszerű példán bemutatva, a karunkat csak úgy tudja a hajlító izom (biceps) behajlítani, ha a feszítő izom (triceps) ellazul. Ez nem tudatosan, akaratlagosan történik, hanem idegi reflexes (!) úton. Így a funkció szempontjából a biceps és triceps izom egymással ellentétes, agonista-antagonista pár. Ez egy törvényszerűség, amely az előbbi, izmokra vonatkozó anatómiai, szövettani és élettani ismereteken alapul. Nevezetesen, hogy a speciális ideggyógyászati betegségeket kivéve, minden kóros esetben az egyik izom mindig feszessé, görcsössé válik, ezzel szemben a párja mindig sorvad, gyengül, megnyúlik.