A vállízület stabilitását a statikus és dinamikus stabilizátorok tartják fenn- károsodás esetén kóros
mozgásdinamika tünetegyütteseként instabilitás jön létre.
Az instabilitás egy patológiás állapot, mely során a humerus feje fokozott transzlációt mutat az ízületi
vápához képest- mely fájdalomhoz és potenciálisan a mozgástól való félelemhez vezethet.
A vállízületi instabilitás a népesség körülbelül 2%-át érintő elváltozás, a vállficam a leggyakoribb ficam
az emberi testben. Jellemzően tizen- és huszonéves korban következik be valamilyen erőhatás miatt,
például esés vagy sportbaleset után.
A váll, pontosabban a felkarcsont, általában előre, de hátra és lefelé is ki tud mozdulni a helyéről.
A legtöbb dislocatio egyirányú (amelyből az anterior, vagy más néven elülső a leggyakoribb), néhány
kétirányú, de ezeket nevezhetjük multidirekcionálisnak is szaknyelven.
Az anterior irányú dislocatio általában a vállra ható jelentős erőbehatásokra, pl. esés vagy ütközés
hatására jönnek létre.
A posterior, vagy más náven hátsó dislocatio ritkább, mint az elülső, gyakran jár fokozott ízületi
lazasággal és több irányú instabilitással.
A multidirekcionális instabilitás általában mikrotrauma és izomkoordináció, vagy veleszületett ízületi
eltérések miatt jön létre. Ennek pontos meghatározása vitatott a szakmában.
A vállízület ficamán átesetteknél 13%-ban fordul elő társsérülésként a ROK szakadás. (Erről nemrég
írtam egy blog bejegyzést.)
Mi is az a ROK? ROK= Rotatorköpeny. A Rotatorköpeny izmai a lapocka körüli izmokat jelenti. Ide
soroljuk a következőket:
– supraspinatus
– infraspinatus
– teres minor
– subscapularis
A probléma hátterében az áll, hogy a lapocka ízületi vápája kicsi és sekély a felkarcsont fejéhez
képest, ezért egy porcszerű képlet szélesíti ki a vápát, amely azonban képes elszakadni vagy leválni.
Ha valaki elszenvedi az első ficamát, annak nagy esélye van egy újabbra. Így kialakul a váll
instabilitása. A betegek sokszor nem bíznak az ízületben, úgy érzik „kimegy a válluk”. Ezen az érzésen
a propriceptív (helyzetérzékelő) tréning és gyógytorna segíthet.
Ha ezek a konzervatív kezelések nem eredményesek, akkor műtéti megoldást lehet alkalmazni,
melynek módjáról (vállízületi stabilizálás: Bankart műtét, Latarjet műtét) a kezelőorvos dönt. A
megfelelő rehabilitáció után a vállficamok gyakorisága az egészséges válléval megegyező.
A fizikális vizsgálat részét képezik:
– Megtekintés
– Tapintás
– ROM mérés (mozgásterjedelem mérése)
– Különböző vizsgálatok
– Speciális tesztek
Mik a mozgásterápia céljai?
– Fájdalom kontroll
– Megfelelő mozgásterjedelem
– Stabilitás
– Megfelelő izomerő
– Visszatérés a kívánt funkciókhoz
A mozgásterápia felépítése különböző attól függően, hogy szükséges-e műtéti beavatkozás, vagy
sem.
A fokozatosságot minden esetben be kell tartani! A rehabilitációt az egyszerűbb gyakorlatoktól a
nehezebb-bonyolult gyakorlatok irányában kell felépíteni.
A zárt láncú gyakorlatokban aktiválódik legjobban a ROK. Fontos a propriocepció, a félelem érzet
csökkentése, a scapulothoracalis izmok aktiválása, az izomerő növelése. Alkalmazunk instabil
eszközöket is, súlyokat is a gyógytorna során.
Műtéti beavatkozások után különböző fázisok vannak, melyeknek mindegyiknek meg van a célja, és
figyelembe kell venni a tiltott mozgásokat is!
Ehhez ajánlott egy gyógytornász, aki segít felépíteni egyénre szabottan a rehabilitációt, legyen szó
„csak” egy sérülés utáni időszakról, akár műtét utáni időszakról.