A térdízületi kopásról, a térdprotézis beültetésről és a műtét utáni rehabilitációról
Az ortopédiai műtétek közül a második leggyakoribb nagyízületi protézis műtétnek számít a térdprotézis beültetés. Ez nem meglepő, hiszen a térdünket szinte állandóan használjuk, az elhasználódás, balesetek veszélyének folyamatosan ki van téve.
A térd testünk legnagyobb és egyben legbonyolultabb felépítésű ízületének számít. A combcsont és a lábszárcsont, valamit a combcsont és a térdkalács találkozásánál lévő ízületekből áll, szerkezetét a combcsont, a térdkalács és a sípcsont találkozása adja.
Milyen okok vezetnek a térdízület elkopásához?
A térdízület kopásos elváltozásainak egy része korábbi fejlődési rendellenesség (térdízületi tengelyeltérés, torsiós deformitások), gyerek- és fiatalkori növekedési problémák, körülírt keringészavarok, gyulladásos betegségek, csontsérülésből fakadó ízfelszíndestrukciók, illetve szalagszakadások okozta instabilitások és meniscus sérülések miatt jön létre. Más esetekben beazonosítható hajlamosító tényező nélkül is kialakulhat a térdízület elhasználódása, amit a szakirodalom elsődleges térdkopásnak nevez.
Mindkét esetben fokozatos térdfájdalom alakul ki, duzzanat, ízületi folyadékgyülem léphet fel, az ízület bizonytalanná válhat, időnként akadás-, kattanásszerű érzés észlelhető. Kezdetben a lépcsőn járás válik nehezítetté, először lefelé, majd felfelé is. A kezdeti terheléssel kapcsolatos panaszok, idővel nyugalmi fájdalommá alakulhatnak, sőt jelentős éjszakai fájdalmak is felléphetnek.
A mozgásterjedelem fokozatosan beszűkül, először többnyire a teljes kinyújtás veszik el, majd a hajlítás válik korlátozottá, súlyosabb esetekben sántítás is kialakulhat. Esetenként a beteg végtaghossz differenciát is észlelhet az egyik térd nyújtáshiánya miatt. Mindezek fokozatosan korlátozzák a járást, kezdetben csak lépcsőn, emelkedőn, később vízszintes terepen is csökken a járóképesség.
Milyen esetekben szükséges a térdprotézis beültetése?
A kezdeti kezelési lehetőségek a mozgás, úszás, gyógytorna, illetve különböző porctámogató gyógyszeres kezelések kombinációiból állhatnak. A későbbiek során gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, lazító gyógyszerek mellett, fiziko- és balneoterápiás lehetőségek enyhíthetik a panaszokat.
Amennyiben az említett kezelési lehetőségek kimerülnek, vagy nem biztosítják az elvárt életminőséget és fizikai teljesítőképességet, műtéti kezelés jöhet szóba. A betegség korai stádiumában ízületi tükrözés útján végzett, vagy minimál invazív lehetőségek is felmerülhetnek. A porcfelszínképzés, -pótlás, tengelykorrekciók stabilizáló műtétek, artroszkópos felszínkezelések jól meghatározott indikációval végezhető biomechanikai rekonstrukciós lehetőségek, melyek közös jellemzője, hogy korai stádiumban – még csak az ízület egy részében kialakult felszínkárosodás esetén – nyújthatnak jó eredményt.
Amennyiben a kopásos jelenségek kiterjedtek, előrehaladottak, endoprotetikai megoldás, illetve térdprotézis beültetés segíthet a panaszokon. Ennek célja a fájdalom megszüntetése vagy csökkentése, a beszűkült mozgásterjedelem lehetőség szerinti növelése, a stabilitási viszonyok helyreállítása, a terhelhetőség javítása.
Mi történik a műtét során?
A térdprotézis beültetés célja és lényege a károsodott ízfelszínek cseréje. Ez a combcsonti és a sípcsont térdízületi felszíneinek cseréjével valósul meg (igen ritka esetben előfordulhat az ízület belső, vagy külső ízfelszín borítékának cseréje, az úgynevezett unicondylaris vagy szánkó protézis beültetése). Az esetek nagyobb részében a térdkalács ízfelszínét is pótolni kell. A műtét során a megfelelően előkészített befogadó felszínekbe mindkét oldalon fém implantátumokat ültetnek be, amik közé polietilén anyagú betét kerül a megfelelő, könnyed csúszás biztosítására.
Műtét utáni teendők
A műtétet követő napon a gyógytornász segítségével megkezdődik a mobilizálás. A kórházi tartózkodás alatt a biztonságos járás és lépcsőzés megtanítása mellett a gyógytornász az osztályos gyógytorna során megmutatja a kezdetben szükséges otthoni gyakorlatokat. Az esetek egy részében a duzzanat csökkentése és a jobb hajlító funkció elérése érdekében, a gyógytornász fájdalmatlan passzív mozgatást biztosító térdmozgató gépet is felhelyez.
Térdprotézis műtét utáni rehabilitáció
Az első két hétben a térdízület tartós 90 fok feletti hajlítása feszülést, duzzanatfokozódást és sebgyógyulási nehézségeket okozhat.
Ebben az időszakban rendszerint már teljes és jó erejű a nyújtás, 90 fok feletti a hajlítás és megkezdődött a combizomzat visszaerősödése is. A továbbiakban a hajlítógyakorlatokon, combizomerősítésen van a hangsúly, ezért a gyógytorna mellett a szobakerékpározás ajánlott.
A sportaktivitások közül az úszás, kerékpározás, túrázás, későbbiekben tornatermi gépeken végzett edzés ajánlható, de megfelelő fizikai állapot esetén futás, tenisz, sífutás, illetve hasonló sporttevékenységek sem tilosak. Az ugrásokkal és ütközésekkel járó, úgynevezett kontaktsportokat ugyanakkor érdemes kerülni.
Szauna és wellness használat három hónapos kor után már megengedett, de a testhőmérsékletnél melegebb vizekben tartózkodás idejét célszerű 10–15 percben limitálni.
Problémamentes beültetéseket követően, 4–6 hétnek el kell telnie a műtét után, mielőtt javasolnánk az autóvezetés megkezdését. Baloldali műtét és automata gépkocsi esetében ez lehet rövidebb.