Egy kis tudományos információval kezdve, hogy megismerjétek mi is tartozik a légzőrendszerhez:
A légzőrendszer a szervezetnek az a része, amely a gázcseréhez szükséges légcserét (ventillatiot) végrehajtja. A teljes oxigénhiány a központi idegrendszeri szürkeállományban 4-5 perc után már visszafordíthatatlan következményeket okoz, más szövetek oxigénhiány-tűrőképessége igen eltérő.
Az anatómiai értelemben vett légzőszervet a felső légutak és a tüdő, valamint a kis vérkör alkotják. Az élettani értelemben vett légzőrendszerhez tartozik ezenkívül a csontos-kötőszövetes mellkas a légzéskivezető izmokkal. Szélesebb értelemben ide kell sorolnunk a központi idegrendszer mindazon struktúráit, amelyek a légzőmozgások keletkezésében, koordinációjában és reflexes szabályozásában részt vesznek, valamint az információkat szolgáltató receptorokat és afferenseket is.
A gázcserében betöltött szerepe mellett a légzés teszi lehetővé a hangadást, az artikulált emberi beszédet is.
Folytassuk is az ismertetőt…
Természetesnek tűnik, de sokan mégsem vesznek jól levegőt. Betegség vagy alkati kérdés is lehet az oka, a nem megfelelő légzés következményeit azonban előbb-utóbb mindenki megérzi.
A születéssel kezdődik
Amikor valaki megszületik, az első dolga, hogy levegőt vesz. A méhen belüli életben ugyanis az anyai keringésből kapja az oxigént. Óriási választóvonal tehát a méhen belüli és a külső élet között, hogy az újszülött levegőt tud venni. Nem tanuljuk, a légzés ösztönös, a központi idegrendszer irányítja.
Hol rontjuk el?
A légzés folyamata tehát automatikus, akkor is folyamatos, ha nem figyelünk oda rá, mint például alvás közben. Ebből adódik a kérdés, hogy hogyan tudjuk egyáltalán elrontani, hogyan tudjuk „rosszul” venni a levegőt, ha ez a képesség eleve velünk született?
Betegségeket okozhat a nem megfelelő légzés. Fiatalabb korban is jelentkezhet légzésprobléma, akkor is, ha valaki egészséges.
A légzőizmoknak 2 nagy csoportja van: a rekeszizom és a bordaközti izmok. Ezek összehangolt működésének segítségével veszünk levegőt és elernyedésükkel fújjuk azt ki. Az erősebb kilégzéshez szintén ezek az izmok szükségesek. A rekeszi légzés kiesése következtében kevesebb levegő jut a tüdőbe. Ennek jól látható jele, ha megkérünk valakit, hogy vegyen egy nagy levegőt és erre látványosan a vállait felhúzza, a vállai emelkednek. A helyes belégzés során a mellkas kitágul és a rekeszizom a hasüreg irányába mozdul, vagyis az alsó bordák területét övszerűen körbeölelve kell a mellkasnak emelkednie.
Az életmódunk így befolyásolja a légzésünket
Ha valaki énekelni, beszélni, fúvós hangszeren játszani tanul szakember segítségével, vagy sportol, akkor a helyes lélegzetvételt is megtanulja, tehát ez egy tudatosítható képesség. Aki viszont nem mozog, kevés a fizikai aktivitás a mindennapjaiban, a légzése is rosszabbá válik.
A légzés izomból indul. A rekeszizom összehúzódik, a mellkasi izmok összehúzódnak, a mellkasunk tágul. A tüdő ezt a tágulást követi. Ha nincs meg a rekeszizom jó pumpafunkciója és a mobilis mellkas, akkor egyéb betegség nélkül is lehetünk oxigénhiányosak.
Inaktív életmód mellett nem fejlődnek azok az izmok, például a bordaközi izmok sem, amelyek szükségesek ahhoz, hogy jól tudjunk levegőt venni. A mozgáshiány mellett kialakult túlsúly pedig tovább ront a helyzeten. Bepárnázza a mellkasfalat, a rekeszizom sem tud megfelelően működni, a légzésfunkción csökkent tüdőkapacitás mérhető. A helyzetet rontja, ha a túlsúlyos személy dohányzik. A légzés hatékonysága így tovább csökken.
Sajnos a jelenlegi környezetünk olyan negatív hatásokkal van ránk, amelyek következtében újra kell tanuljuk ezt az automata folyamatot, melyet légzésnek hívunk.
Felkelésünktől fogva olyan stresszorok érnek minket, amit legtöbbször már tudatosan nem is érzékelünk, “csak” a tudatalattink rögzíti és a vegetatív idegrendszerünk reagál rá. A helyzettől függően az adott esemény vagy paraszimpatikus – tehát, nyugalmi állapotot előidéző -, vagy szimpatikus – vagyis, aktivitásra ösztönző – választ vált ki belőlünk.
Azok a bizonyos stresszorok
Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy szervezetünk feszült állapotba kerüljön.
Fontos tisztázni, hogy a szimpatikus idegrendszeri állapot szükséges, de túlzott aktivitása problémákat okoz(hat).
Sokan kelünk telefonra, amelyet legtöbbször egyből a social média végig-böngészése követ. Mivel még időnk sem volt természetesen felébredni, így ez a szokás a lehető legkárosabb, amivel kezdhetjük a napunkat.
Ezek mellett a városi zaj, az esetleges szmog és a munkahelyi (helytelen) testtartás csak néhány olyan tényező, amelyek fokozottan károsítják egészségünk állapotát.
Egy kis érdekesség:
Az újszülött egy perc alatt 30-szor vesz levegőt, felnőttek esetében már a 14-16 lélegzetvétel/perc tekinthető átlagosnak. Betegségek, például tüdőgyulladás vagy lázas állapot esetén is emelkedik a légzésszám.