A központi idegrendszer egy lenyűgözően bonyolult rendszer, amelynek megértése évszázadók óta foglalkoztatja az emberiséget. Az egész testünk egy mérnöki precizitással működő rendszer, melyben minden szervrendszernek megvan a maga feladata. Ebben a felosztásban a központi idegrendszer felel az irányításért. A központi idegrendszer tehát lehetővé teszi a szervezet működését, reagálását a környezet változásaira.
A központi idegrendszer bemutatása
Testünk működésének szabályozásáért az idegrendszer felel. Az idegrendszer segítségével érzékeljük és reagálunk a környezetükből származó ingerekre, valamint a test belső működését is szabályozza. Az emberi idegrendszer két fő részre osztható: a központi idegrendszerre és a perifériás idegrendszerre. A központi idegrendszer felel a gondolkodásért, az érzékelésért, a mozgás szabályozásáért és a test összes többi funkciójáért. A központi idegrendszer információt felvevő részét szenzoros, míg az információ leadó részét motoros résznek nevezzük. A központi idegrendszer is két szervből áll: az agyból és a gerincvelőből, melyeket körbevesz az agy-gerincvelői folyadék. A perifériás idegrendszer összeköttetést teremt a központi idegrendszer és a test többi része között, az idegrostokon keresztül információt szállít mindkét irányba.
Az idegrendszer sejtjei az idegsejtek, az úgynevezett neuronok. Ezek a sejtek a központi idegrendszer alapegységei, ők felelősek az információ feldolgozásáért és továbbításáért. A neuronok szinapszisokon keresztül kapcsolatban állnak egymással és információt tudnak szállítani, vagyis tudnak kommunikálni egymással elektromos impulzusok révén. A neuronok, az idegsejtek teste alkotja a szürkeállományt. A fehérállomány idegrostokból áll, amik a neuronok nyúlványai. Ezek a nyúlványok kötik össze a neuronokat egymással, melyek nevét és fehéres színezetét az axonokat burkoló myelinhüvely adja. A fehérállomány tehát a központi idegrendszer információ szállításért felelős része.
A központi idegrendszer működése tehát elengedhetetlen az élethez. Éppen ezért védett helyen is található, a koponya és a gerincoszlop védelmében.
Ezen kívül további három védőhártya veszi körül a központi idegrendszert:
Kemény agyhártya: A kemény agyhártya a központi idegrendszer körül található legkülső hártya, közvetlenül a koponyacsont alatt helyezkedik el. A kemény agyhártya a legvastagabb és védelmet nyújt a központi idegrendszernek a sérülésekkel szemben. A központi idegrendszer gerincvelői részét körülölelő kemény agyhártya két lemeze között helyezkedik el az epidurális tér, ami klinikai szempontból az epidurális érzéstelenítés alkalmazása miatt érdekes.
Pókhálóhártya: A pókhálóhártya a kemény agyhártya alatt található. A pókhálóhártya egy vékony és finom hártya. A központi idegrendszer pókhálóhártyája alatt található a spinalis tér, ami a korábban említett gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) tölt ki.
Lágy agyhártya: A lágy agyhártya a központi idegrendszer legközelebbi, védő hártyája. A lágy agyhártya szintén vékony és erekben gazdag, feladata, hogy biztosítja a központi idegrendszer tápanyag ellátását.
A központi idegrendszer részei I: Az agy
Az agy a központi idegrendszer legnagyobb része, ami a koponya védelmében helyezkedik el. A központi idegrendszer feladatai közül az agy felelős a gondolkodásért, az érzékelésért és a mozgásért, valamint az agy képes tanulni, emlékezni és érzelmeket átélni.
Az agy különböző régiókból áll, amelyek mindegyike egy-egy specifikus funkcióért felelős.
Nagyagy
A nagyagy két féltekéből áll, melyeket több millió idegköteg és a kérgestest köt össze. A gerincvelőhöz hasonlóan a nagyagy területén is jól elkülönül a szürke- és a fehérállomány, a szürkeállomány kívül található. A központi idegrendszer sejtjeinek több, mint 90%-a itt a szürkeállományban, az agykéregben található.
A nagyagy felszíne nagyjából 2200 cm2, így ez a hatalmas felület csak felgyűrődve, barázdálódva fér el. Ennek köszönhető az agykéreg jellegzetes, tekervényes szerkezete. A nagyagy felszínét az agykoponya alapján homlok-, halánték-, nyakszirt- és fali lebenyekre osztjuk. Ezek a lebenyek eltérő funkcióval bírnak, melyek kiesése segítheti a diagnózis megalkotását a központi idegrendszer betegségei esetén. A homloklebeny jelentős szereppel bír a gondolkodás, viselkedés és a személyiség kialakításában. A halántéklebeny az emlékezés, a nyakszirtlebeny a látásérzékelés, míg a fali lebeny a tapintásérzékelés és beszédértés központja.
Köztiagy
A központi idegrendszer egysége a köztiagy is, mely három részből áll: a talamusz, a hipotalamusz és a harmadik agykamra tartozik ide. Funkcionális szempontból a köztiagy legfontosabb része a hipotalamusz, melynek hatása van a szervezet legfőbb élettani működéseire. A központi idegrendszer ezen része szabályozza a hormonrendszer működését, így fontos szerepe van szervezet belső egyensúlyának fenntartásában. A központi idegrendszer ezen területe szabályozza a hőháztartást és a testfolyadékok viszonylagos állandó összetételét is. Hatással van továbbá a szexuális életre és az érzelmek átélésére is.
Ezenfelül fontos megemlíteni a központi idegrendszer érző pályákat befogadó sejtes állomását is: a talamuszt. A talamusz valójában egy átkapcsoló állomásként funkcionál, a rajta keresztül haladó idegpályák integrálását végzi és továbbítja a központi idegrendszer többi agyterülete felé. Közvetítő szerepén túl a tudat, az alvás és az ébrenlét szabályozásáért is a talamusz felel.
Kisagy
A központi idegrendszer fontos része a kisagy, melynek feladata a mozgások pontos koordinálása, összerendezése. A kisagy információt kap a test izmainak állapotáról, másrészt az agytörzs magvait befolyásoló információkat ad le. A kisagy kívülről szürke, belülről fehérállományból áll, amit az ,,élet fájának” is neveznek jellegzetes mintázata miatt.
Agytörzs (középagy, híd, nyúltagy)
Az agytörzs a központi idegrendszer egyik legősibb része, amely alsó részén a gerincvelőben folytatódik, így valójában fizikai összeköttetést jelent a központi idegrendszer két része között. Az agytörzsben keveredik a szürke- és a fehérállomány. Az agyvelőben idegsejtmagokat találhatunk, illetve az ezeket összekötő idegeket, melyek együtt alkotják az agytörzsi hálózatos állományt.
A gerincvelőből érkező felszálló érző pályák a háti oldalon, míg a mozgató pályák a hasi oldalon futnak. Ezekkel a pályákkal nem áll közvetlen kapcsolatban a hálózatos állomány, de oldalágain keresztül információt szerezhet a szervezet aktuális állapotáról, és befolyásolhatja annak működését. Ennek köszönhetően a hálózatos állomány a központi idegrendszer fontos koordináló, összerendező állomása. Kiemelkedően fontos szerepe van az alvás-ébrenlét ciklusának szabályozásában is. Az agytörzsben számos reflex és irányító központ található, melyek a vérnyomástól kezdve a légzésen át számos, az élet szempontjából nélkülözhetetlen működést szabályoznak. Az itt bekövetkező trauma, vérzés eszméletvesztést, de súlyos esetben teljes keringés és szívleállást okozhat.
A központi idegrendszer részei II: A gerincvelő
A gerincvelő az agytörzs közvetlen folytatása, mely a csigolyák által védve a gerinccsatornában helyezkedik el. A gerincvelő idegrostokból áll, melyek az ágyéki szakaszig tartanak nagyjából. Az alsó, kúp alakú végéből vékony szál húzódik a gerinccsatornában, ami azonban már nem tartalmaz idegsejteket. A gerincvelő felelős a mozgásért, az érzékelésért és a reflexekért, információkat szállít az agyból a test többi része és vissza az agy felé.
A gerincvelő szelvényekből épül fel, összesen 31 gerincvelői szelvény található. Szelvénynek nevezzük a gerincvelő azon szakaszát, ahol a ki és belépő rostok 1-1 gerincvelői ideg gyökereit képezik. A szelvényeket aszerint számozzuk, hogy a belőlük eredő idegek mely csigolyák között lépnek ki. A gerincvelő mindkét oldalán, a csigolyaközti résekben érzőidegdúcok találhatóak, melyek bipoláris neuronokat tartalmaznak. A kétnyúlványú neuronok az ingerfelvétel helyétől, a dúcon át a gerincvelő felé szállítják az ingerületet. Ezek a csigolyaközti dúcból a gerincvelőbe futó rostok alkotják a hátsó gyökeret. A gerincvelő hasi oldalán kilépő érzőidegsejtek rostjai alkotják a mellső gyökeret. A mellső és hátsó gyökerek később kevert idegekké egyesülnek, melyek tartalmaznak érző és mozgató neuronokat is.
A központi idegrendszer leggyakoribb betegségei a következők:
Stroke: A stroke az agy vérellátásának hirtelen megszakadását jelenti, ami az idegsejtek pusztulásához vezethet. A stroke tünetei közé tartozik a hirtelen fellépő zsibbadás, gyengeség vagy bénulás az arcon, karon vagy a lábban, a zavartság, beszédzavar és látási problémák.
Alzheimer-kór: Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb oka, amely memóriavesztéshez, gondolkodási nehézségekhez és viselkedési változásokhoz vezet. Az Alzheimer-kór tünetei fokozatosan alakulnak ki, és idővel súlyosbodnak.
Parkinson-kór: A Parkinson-kór egy neurodegeneratív betegség, amely a mozgatórendszert érinti. A Parkinson-kór tünetei közé tartozik a remegés, az izommerevség, a lassú mozgás és a koordinációs zavarok.
Epilepszia: Az epilepszia egy olyan neurológiai rendellenesség, amely ismétlődő rohamokat okoz. A rohamok görcsrohamok, tudatzavar vagy furcsa érzések formájában jelentkezhetnek.
Sclerosis multiplex: A sclerosis multiplex egy autoimmun betegség, amely a központi idegrendszer sejtjeit károsítja. A sclerosis multiplex tünetei változatosak: a betegeknél gyengeség, zsibbadás, fájdalom, látási problémák és fáradtság jelentkezhet.
Depresszió: A depresszió egy tartós hangulatzavar, amely szomorúságot, reménytelenséget és érdeklődésvesztést okoz. A depresszió tünetei közé tartozik a fáradtság, az alvászavarok, az étvágytalanság és a koncentrációs nehézségek.
A központi idegrendszerrel kapcsolatos betegségek vezető tünetei közé tartozik a tartós vagy hirtelen fejfájás, szédülés, emlékezetkiesés, homályos látás, illetve a koordináció hiánya. Ha bármikor ilyesfajta tünetet tapasztal, mihamarabb forduljon orvoshoz! A központi idegrendszer egészsége kulcsfontosságú a szervezet működéséhez! A tünetek mögött a központi idegrendszer számos betegsége állhat, köztük olyanok is, amiket pár órán belül el kell látni. Nincs idő tehát késlekedni, a fenti tünetek esetén forduljon orvoshoz!