A Pilates az a mozgásforma, aminek a nevét sokan csak Pilátusként vagy Pirates-ként (Kalózok) bírják megjegyezni. Az előbbivel való összecsengés azonban nem véletlen, hisz a módszer kidolgozója, Joseph Pilates görög felmenőktől származik. Valamit hordozott is magában az ősi hellének test iránti rajongásából, hiszen majd’ hatvan éven keresztül tökéletesítette az eredetileg Contrology-nak hívott mozgást.
Mert a Pilates központi alapeleme a kontroll: az általa kidolgozott gyakorlatok a légzés, testtartás és mozdulatok holisztikus egységéből épülnek fel, ezek helyes kivitelezéséhez pedig elengedhetetlen a testtudat. A Pilatest először kipróbálók rendszerint a döbbenettel szembesülnek: amikor egészen egyszerű mozdulatot kellene megtenni anélkül, hogy vele mozduljon más testrész, avagy egy mozdulatívhez illesztve kifújni vagy beszívni a levegőt – és az első eredmény saját magunk előtt is cikisen kaotikus. Avagy amikor egy egészen óvodás egyszerűségű mozdulat alatt feljajdul az az izom, aminek ottlétéről tudomásunk sem volt. Az első Pilates órák ilyen aha-élményekkel vannak tele: ezek pedig általában motiváló erejűek, mert nem az elkeserítően „nem tudtam követni a koreográfiát és borzasztóan elfáradtam” jellegű csüggedés jön elő, hanem a „komolyan ezt nem tudom megcsinálni? tökgáz” fajta rácsodálkozás. A gyakorlatok pedig annyira hatékonyak, hogy 2-3 óra után már legalább egy icipici javulást mindenki érez abban, amely gyengeségétől először padlót fogott. A Pilates ettől először motiváló, aztán pedig addiktív: valamilyen formában folyamatos sikerélményt ad. Nemtől, kortól, fittségtől és testsúlytól függetlenül.
Maguk a gyakorlatok szépen megkomponált, néha szinte kecses – de legalábbis, ha jól csináljuk, „áramló” – mozdulatsorokká állnak össze. A Pilatest sajnos gyakran összekeverik a jógával: nos, nem vagyok dedikált jógaszakértő, de legjobb tudomásom szerint a jógának is számtalan ága és elvrendszere van, így ez az azonosítás már önmagában nem helytálló. Vannak olyan mozdulatok, testtartások, amelyeket a jógából vett át – ezek főként a nyújtó gyakorlatok -, de sem az alapelvek, sem az alaptartások, sem a légzés, a gyakorlatok nagy része pedig végképp nem „jógás”. A vélt hasonlóság talán annak is köszönhető, hogy egyik sem tartozik az idegbajosan kapkodó sportok közé: de míg a jóga gyakran él a statikus kitartás és a néhol spirituális elmélyülés eszközeivel, a Pilatesben egyik sincs, így a jógánál dinamikusabb, egyben jóval „evilágibb” az óra. A külvilág kikapcsolása pedig azáltal valósul meg, hogy irtózatosan koncentrálva próbáljuk a testünkkel azt csinálni, amit kellene, rászánva a tudatos mozdulatokra a másodperceket.
Anélkül, hogy könyékig túrnék az anatómia bugyraiba, röviden említést teszek arról, hogy a Pilates esszenciája a (méltatlanul hanyagolt) gerincstabilizáló mély izomzat megdolgoztatása. Ezek felelősek a gerincünk optimális tartásáért és jó teherbírásáért: azaz a mindennapokban a szebb testtartás és a hát-derékfájdalomtól mentes jó közérzet letéteményesei. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy a gyakorlatok végigmenjenek szinte minden szál has-és hátizomroston, valamint utálatos módon elővegyék a tunyuló derekat. Azért, hogy a mély izmokhoz is jusson oxigén, a minőségi légzés elengedhetetlen: a Pilates mellkasi légzést használ, azaz a felső tüdőcsúcsba irányítjuk a levegőt, ráadásul így a rekeszizom és hasizom is hatékonyabban munkára fogható.
Az órákon ideális elegyben találhatók erősítő és nyújtó gyakorlatok: jóformán a fejbúbtól a lábujjvégekig végigmegyünk mindenen, eközben az izomerősítésen, alakformáláson túl a lestrapált szalagok és ízületek is kezelésre kerülnek. Majd egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy egy szép tartású, egészséges, kiegyensúlyozott testben élünk, minőségibb mindennapokkal; és a többi sport is jobban megy úgy, hogy stabilan tart a gerincünk és maximálisan uraljuk a testünket. És hogy ez mennyi idő alatt érhető el? Joseph Pilates szerint: „10 alkalom után érezni fogod a különbséget. 20 alkalom után látod a különbséget. 30 alkalom után pedig tested a teljes megújulás útjára lép.” – És legkésőbb 30 alkalom után már a teljes függőség lép fel, én szóltam
Forrás: http://pilates.blog.hu/2011/02/08/mijazapilates_avagy_megprobalom_a_lehetetlent